Kedves Listatagok!
Itt a második része a tegnapi írásnak.
2. rész: Érdekes kérdések
Ez a kérdés nem hangzott el ugyan, de ide kívánkozik:
- Mindenkinek meg lehet-e nézni az előző életét?
Sajnos nem. Illetve igen, csak nem érdemes, vagy nem szabad.
Nem, mert egyes embereknek letiltották, sem ők sem mások nem
nézhetik meg.
Igen, mert valamilyen csatornán, kerülő úton kibogarászható. Akinek
elsőre nem tudom megnézni, azzal nem foglalkozom tovább.
Régebben viszont nem adtam fel, mert azt hittem, hogy a
képességeimmel van a baj. Ekkor 3-4-5 próbálkozás után mégis
sikerült. Ilyenkor azonban súlyos dolgok álltak a háttérben. Volt egy
nagyon csinos kolléganőm, akinek csak keservesen sikerült kideríteni
egyetlen előző életét. (Több nem is jött be.) A középkorban gyilkosság
miatt lefejezték. Neki a jelenlegi életében állandóan a hangszálaival
volt baj. Rendszeresen tisztítgatni kellett a polipoktól.
Az ilyen esetek után azonban büntetés jár annak, aki bele
kotnyeleskedett a karmikus dolgokba.
Amit én a józan ész szerint magyarázatnak el tudok képzelni, az a
következő lehet.
1. Súlyos bűncselekmény.
2. Leszületése előtt titkosíttatta az anyagát, mert olyan információkhoz
juthatna belőlük, ami zavarná a jelenlegi életcél elérését.
3. Minden karmáját erre az életére kérte le. Ez azonban azzal jár, hogy
semmilyen külső segítséget sem kaphat a megoldáshoz. Neki nincs
őrangyala sem, illetve, ha van akkor nem segítheti.
Az illető mindent egy lapra tesz fel. Ha sikerül, kiszállhat a körforgásból,
ha nem, akkor nagyon megszívta.
Egy volt kolléganőm valamilyen boszorkánytechnikákkal kérte ezt
magának, de szakadt is rá csőstől a baj. Ép ésszel felfoghatatlan
anyagi veszteségek, fúrások, elmegyógyintézet, stb.
- Ha ez a leszületés egy körforgás, és bizonyos időnként ismétlődik,
akkor tuljdonképp lehet, hogy van egy meghatározott lélekszám,
mondjuk 10 Md és ezek jönnek mennek állandóan a Földre? Vagy
vannak "friss" lelkek is?
Erre én is csak az irodalom alapján tudok válaszolni. Saját
tapasztalataim ezen a téren nincsenek.
Azt mondják azonban, hogy a lelkek száma viszonylag állandó.
Elképzelhető ugyanis, hogy egyes fejlett lelkek osztódni is tudnak.
(Hogy az egypetéjű ikrekkel is ez történik-e, azt sajnos nem tudom, de
a velük végzett kísérletek minden esetre erre utalnak.)
Azonban az is előfordulhat bármikor, hogy valaki ebbe a korba születik
le először. Onnan, ahonnan jövünk, bármely történelmi idő ugyanolyan
könnyedséggel érhető el.
Egyes vélemények szerint a lélek egy bizonyos fejlettségi fokon
bármelyik lakott bolygóra leszülethet. Arról már olvastam egy
történetet, hogy más bolygóról ide született valaki.
- Meddig kell újraszületni? Van feladatunk, vagy egyszerűen csak a
modern kor tapasztalásai miatt jövünk újra (gondolok itt az autóra,
repülőre, Internetre)?
Erre azt tudom válaszolni, hogy életeink során felhalmozunk olyan
hibás válaszreakciókat, amit a másik életben ki kell javítani.
Ha tehát mindent kijavítottunk, minden leckét megtanultunk, akkor
számunkra véget ér a körforgás. Ezután is dönthetünk úgy, hogy ismét
leszületünk, de nekünk már nem kötelező.
A modern kor rengeteg veszélyt jelent. Számítógépes játékból vett
hasonlattal élve, ez már egy haladó pálya. Akik itt vannak, valamiért
azt hitték leszületésük előtt, hogy itt is teljesíteni tudják a szintet.
Sajnos azonban, ez a számítógépen se mindig jön be.
Itt sokkal nehezebb az összefüggéseket felismerni, sokkal nehezebb a
jó utat megtalálni, mint pl. az ókorban.
- Azt is jó volna tudni, hogy teremtődik egy lélek.
Tényleg érdekes kérdés, de erre nem tudom a választ.
- Egyébként, van valami amit nem nagyon értek. Amit eddig láttál abból
az derült ki, hogy én mindig lány voltam, a párom pedig mindig fiú,
ezért azt hittem, hogy nahát, vannak a női lelkek, meg a férfi lelkek.
Most, hogy a nővéremről kiderült hogy volt férfi több életében is
felmerült a nagy kérdés: Mitől függ, hogy milyen neműek leszünk?
Kezdjük talán a vicces válasszal. A férfiak szerint csak büntetésből
lehet valaki nő a következő életében. Egyébként végül is, ki tudja?
Én azért ezt valahogy úgy gondolom, hogy amikor ez az egész
lélekvándorlás elkezdődött, azok a lelkek, akik először reinkarnálódtak,
már rendelkeztek valamiféle jellemmel, és lehetett köztük némi
hierarchia is, hiszen nyilvánvalóan nem azonos életet jelent
rabszolgának, ill. rabszolgatartónak lenni.
A nemet aszerint választhatták meg, hogy milyen szerepet akartak
eljátszani. Ez maradhatott azonban a vezérelv napjainkra is. Vannak
olyan próbatételek, amit csak nőként lehet sikeresen megoldani, de
vannak olyanok is, amelyeket csak férfiként.
Érdekes Dr. Hirosi Motoyama véleménye a nemekről. Ő azt állítja, hogy
a magzatba költöző lélek a terhesség első hónapjaiban dönti el a
nemét. (Még mielőtt a biológiához, genetikához értő olvasók itt
felhördülnének, megjegyzem, hogy biológusi, pszichológiai és
elektromérnöki végzettsége egyaránt van, de egyben főpap is. )
Tény, hogy amikor a terhesség középső-utolsó szakaszában kérdezték
meg tőlem ismerőseim a születendő gyermek nemét, azt pontosan meg
tudtam mondani (100%). Amikor azonban a terhesség első
hónapjaiban, akkor nagy volt a pontatlanság.
Többször volt olyan, hogy az orvos mást mondott, és csak azért nem
gyűjtöttek be lányos ruhákat, mert nem tudták, kinek higgyenek.
Nekem lett igazam.
Ezzel ma már nem foglalkozok, de a technika roppant egyszerű, ezért
leírom.
Alfába le kell menni, el kell képzelni a magzatot az anyja hasában, majd
fel kell tenni a kérdést: Fiú, vagy lány?
Amelyik szó hamarabb ugrik be, az lesz a jó válasz. Emellett ki lehet
tartani. Vigyázni kell azonban, hogy mindkét lehetőségnek azonos
esélyt adjunk. Pártatlannak kell maradnunk.
Mivel ez nagyon egyszerű dolog, biztosan mások is alkalmazták már. A
laborban is nagyon jól ki lehet ezt találni, ha mi is megultrahangozzuk
képzeletben a mamát.
- Az is érdekes hogy többnyire magyar voltam....Mátyás király
udvarhölgye ..... tiszai halászcsalád (mondjuk ez lehet más
nyelvterület is de hát nagyjából stimmelhet).
Vagy ha más nyelvű voltam is, akkor azt a nyelvismeretet a
tudatalattim tárolja, elvileg akkor tudnom kellene svédül, meg németül.
(mégse tudok)
Annakidején, amikor elkezdtem előző életek vizsgálatával foglalkozni,
rögtön az első esetem ezzel kapcsolatos volt.
Egy orosz-töri szakos tanárnőt vizsgáltam meg. Előző életében a 2.
világháborúban magas rangú német tiszt volt.
Ebben az életében úgy tanult németül, hogy egyszer elolvasott
valamit, és már tudta is.
Orvosok tudnának olyan eseteket mesélni, hogy amikor a páciens kezd
magához térni, idegen nyelven beszél. Aztán mire teljesen észhez tér,
már ismét magyarul tud. Utaztam egyszer egy fickóval a vonaton, aki
azt állította, hogy ha berúg, akkor folyékonyan elkezd beszélni
németül, pedig sosem tanulta.
Volt azonban a tévében is egy ilyen eset. Ha jól emlékszem, akkor még
a Déry János vezette Nulladik tipusú találkozásokban vetítették. Egy
férfi közlekedési balesetet szenvedett, kirepült a kocsiból, és a klinikai
halál állapotába került. Ekkor egyrészt rádöbbent arra, hogy kint van a
saját testéből, másrészt pedig látta magát előző életeiben. Ezeket
gyógyulása után sem felejtette el. Felkereste a saját sírját
Horvátországban, és volt valami élete Olaszországban is. Innentől
kezdve folyékonyan beszélt olaszul. A balesetét előadásokon mesélte
idehaza és külföldön egyaránt. Többek közt Olaszországban is. Saját
bevallása szerint sohasem tanult olaszul, mégis csak a szótárt kell
átlapozgatnia ahhoz, hogy folyékonyan, helyesen beszélje a nyelvet.
Itt a listára is feltettem egy írást korábban, ezt most nem részletezem,
csak a címére utalok: Íriszből Donna Lucia.
A 17 éves lány gyengeségre panaszkodott. Lefeküdt aludni, és amikor
felkelt folyékonyan beszélte a spanyol nyelvet, az akcentus és
szóhasználat pedig olyan volt mint az előző életében. Mindenre úgy
emlékezett, mintha csak egyetlen napja történt volna.
A szenzáció azonban az, hogy ez a lány tökéletesen elfelejtett
magyarul, a családjából senkire sem ismert rá, és magyarul kellett
tanítani.
Ezek után vonjuk le a tanulságot. A nyelvre emlékszünk, benne van a
tudatalattinkban, csak nem jön át a tudatunkba.
Miként lehetne használni? Hogyan lehetnénk ismét birtokában a
nyelvnek?
Akinek van kedve hozzá, kipróbálhatja. Adok néhány tippet.
Szóval, úgy érdemes tesztelni magunkat, hogy beteszünk egy
szinkronizálatlan filmet, vagy elkezdjük a műholdas csatornákat nézni.
Amikor a kábeltévék kezdtek terjedni, akkor éreztem igazán hiányát a
nyelvtudásomnak. Akkor azonban már késő volt, mert nem volt se
időm, se kedvem nyelvet tanulni. Viszont szerettem volna jó filmeket
nézni. Kezdetben elkezdtem olyan filmeket nézni, amit már magyarul
láttam. Még olyan is volt, hogy szótárazgattam. Nem tetszett
túlságosan ez a fáradságos módszer, ezért inkább az agykontrollhoz
folyamodtam.
Alfában elkezdtem magamnak szuggerálni, hogy én azt a filmet érteni
fogom. Próbáltam ráhangolódni a kollektív tudat nyelvismeretére.
(Akkor még csak erről tudtam.) Sima pozitív állításokat használtam,
semmi extra nem volt benne. Mégis, amikor elkezdtem nézni egy
vadidegen filmet, mindent értettem, mindennel tisztában voltam, még
másoknak is tudtam fordítani. (Igaz, hogy ezt nagy adag fantáziával,
és szabadon fordítottam, de minden passzolt, nem keveredtem
ellentmondásokba.) Filmnézés közben a három ujj technikát
alkalmaztam.
Aztán amikor előző életekkel kezdtem foglalkozni, szerettem volna csak
úgy, hipp-hopp előhozni a német nyelvet. (Bíztam benne, hogy éltem
már ott, és különben is ezt tanultam a suliban.) Olyan szintet azonban
nem sikerült ezzel elérnem, hogy azzal dicsekedhetnék. Eddigi
ismereteim szerint ugyanis nem voltam német.
Talán sikereket érhetnék el a tibeti, a japán, a mongol, vagy az
egyiptomi nyelveken, de ezeket minek frissíteném fel?
Az angol mehetne (csak sosem tanultam angolul), de nem bírtam
feloldani a tudati gátlást. Rendkívül nehéz dolognak tartom.
Holnap jön a befejező rész.
Baráti üdvözlettel:
István (Borsodból)
|