Sziasztok!
Regota olvasom a levelezest, de most egy szamomra komoly 
problemat szeretnek orvosolni a segitsegetekkel.
A munkahelyemmel van problema. 8 eve dolgozom ennek a 
cegnek ugyintezokent, de mar "tulhordtam" minden 
szempontbol. Szeretnek valtani, mert a munkahelyi legkor 
most mar egy bortonnel er fel. A vezeto atnez az 
ugyintezokon, emberileg semmibe veszi oket, es a 
szovevenyes helyzetben egymast erik a tamadasok, amit 
nehezen viselnek a kollegak is. Nemelyek mar nyugtaton 
elnek... (vagy huzamosabb ideig betegallomannyal igyekeznek 
megszabadulni a cegtol, de meg ezt sem veszi eszre a 
vezeto!!!)
Egy kolleganomet a leepites soran kirugtak, melynek o orult 
a leginkabb, hiszen igy az evek utan vegkielegitest is 
kapott. O azota lelkileg megnyugodott, teljesen kilazult. 
Itt kezdodik a problemam. Elkezdtem programozni, hogy ugy 
alakuljon minden a munkahelyem, ahogy szamomra a legjobb, 
gondoltam itt a leepites, most sikerulhet jol megvalnom a 
cegtol. Erre eppen athelyeztek egy titkarsagra, ahonnan 
mindenki tavol tartja magat, a legzurosebb hely. 
Folyamatosan kapom a reszvetnyilvanitasokat. Igyekszem 
diplomatikusan megoldani a helyzet, ami sok energiat vesz 
el, faradt es nyugos vagyok (ami aztan otthon is kihat).
Programozasom ellenere miert ez a legjobb szamomra? Talan 
innen tudok konnyen megvalni majd a cegtol? Nehezen birom a 
napokat, ugy erzem beragadtam. Hogyan programozzak? Esetleg 
azt, hogy a munkahelyi legkor remek? (Amit nehezen tudok 
szintemen elkepzelni...)
Több penzt keresek, remek emberek kozt vagyok nap mint nap? 
Vagy fogadjam el, hogy ez a programozas eredmenye, es majd 
kiderul, hogyan tovabb? Ez volt a megoldas, vagy meg jon a 
folytatas, csak legyek turelmes?
Elore is koszonom a gondolataitokat!
Zsanett

Kedves Agykontrollos Társak!

Ezúton szeretném kérni segítségeteket édesanyám gyógyításában.
Név:Böröczki Sándorné
Született: Győr, 1953. augusztus 16.

Az utóbbi időben drasztikus fogyáson ment keresztül.Végül 
megállapították, hogy nagyon súlyos pajzsmirigy problémával küszködik, 
illetve súlyos és akut hörghurutja, valamint struma-ja van. Már átesett 
egy sugárkezelésen, de az eredményei mindeddig nem változtak.
Kérek minden kedves Agykontrollost, hogy együttes erővel leküzdjük a 
betegséget.

Egyre jobban,
Évi
Böröczki Andrea

---
http://www.mailbox.hu - Mert levelezni kell...

Kedves Tibi, Basiv, Tibor es Mindenki,


kicsit lemaradva, de reagalok amit evvel a temaval kapcsolatban irtatok.
Koszonok minden valaszt Nektek. Meg nem sikerult teljesen kibontani a
csomot, de mar alakul. :-)

:
>> adjak, hogy kapjak,
>> "amit adsz, visszakapod", es "minnel tobbet adsz, annal tobb lesz
>> benned". Tehat valahol ugy tunik, olyan ezek alapjan adni, mint egy
>> kolcsonossegen alapulo uzlet. Igy nezve az adas masoknak mar nem is
>> annyira onzetlen, mint ahogy tunik es ami szinten egy cel.
>Ugyan, ez szerintem bolondsag! Ha valaki ad, az meg nem onzo,
>csak azert mert esetleg kap is erte valamit.
Mind addig, ameddig nem elofeltetele hogy adjon. De ha nem lenne
elofeltetele illetve nem varnank ra hogy mi is kapjunk, akkor meg mire jo
egy-egy ilyen motivacionak szant mondat (ami valahol azert sokszor illetve
sokaknak biztos segit adni) mint amiket irtam es amit visszaideztel ? Vagy
ennyire kette lehet valasztani hogy mikor vagyunk onzoek es mikor nem ?
Talan valoban elfer mindketto egymas mellett, es nem az erettseg egyik
kriteriuma az onzetlenseg, mar csak azert sem mert nincs is kizarolag
onzetlen ember. Egyebkent meg mi a problema tulajdonkepp a "hianyos"
onzetlenseggel ? Csak mert nem ertem, hogy miert fontos hogy elmondhassuk,
hogy a tetteink onzetlenek... Mi a fontos valojaban, ez vagy hogy segitunk
masokon ?

>Nyilvan mas a dolog, ha azt a valamit KERI is.
Meg ha erre epit, enelkul el sem jut odaig hogy adjon. De nekem nem is az
onzetlenseg definiciojaval volt problemam. :-)


:
>Adj, hogy kapj.- onzoseg-e azert adni, hogy kapjunk, stb..
>Valojaban minden Szeretet amit adsz
>az termeszetes,
>az a termeszetes,
>hiszen Te :
>Kaptad az eletedet.
>Kaptad a kepessegeidet, talentumaidat
>Kaptad a szuleidet
>(Mindenki belatasa szerint folytathatja, hogy mi minden
>formaban kapott meg szeretetet eddig)
Ez eddig tetszik, es ez valoban ad egy alapot amire lehet aztan epiteni.
Itt az onzo-fazis gyerekkorban van ami szukseges is mindenkinek, onnantol
kezdve aztan mar talan szabad a valasztas.


:
>Basiv irta:
>> Adj, hogy kapj.- onzoseg-e azert adni, hogy kapjunk, stb..
>Attol fugg, hogy hogyan csinalod. Mit adsz es mire szamitasz.
>EN nem tudom elkepzelni, hogy valakinek azert "adjak" szeretetet,
>hogy O visszaadja. Vagy adom magamtol azert, mert jol esik, mert
>onzetlenul szeretem az illetot, vagy nem adom. A szeretet nem cserealap,
>mint a penz.
Ha teljesen onzetlenul tortenik, akkor igy van. Csak nem mindig konnyu
eldonteni, hogy hol kezdodik az egesz; ott hogy epp adok valamit tiszta
szivbol es segitek evvel masoknak, vagy ott hogy nekem van mibol adnom ami
ugyanakkor azt jelenti hogy valamikor onzo voltam es magamra forditottam
energiat-figyelmet, nottem es ertem, sot ez a folyamat tulajdonkepp nem is
szunik meg mig elek, vagy talan ott kezdodik az egesz hogy nem felek attol
hogy a sok adasban lemerulok mert hat visszakapom valamilyen formaban..
Csak nekem tunik ez korforgasnak, aminek sem eleje sem vege nincs ?

>Talan ezen a listan olvastam regebben kb ezt:
>Ha segitesz valakin, vissza fogod kapni. De nem akkor es attol
>amire es akire szamitasz.
Az onzetlensegbol szuletett adasnal miert fontos, hogy visszakapjak barmit
is, akar milyen formaban ? Ha pedig nem lenne fontos, miert emlegetik sokan
egy mondatban a kettot, ha nem lenne semmi kozuk egymashoz ?

>A vilagon 3 fele dologgal erdemes foglalkozni: ami jolesik,
>ami hasznot hoz, vagy amivel segitesz valakin.
Kerdes, hogy pl. kulon-kulon egyenkent mennyire eleg, ha mondjuk a tobbivel
nem talalkozunk egy jo ideig.

     Tamas

---------------
>
> Felado :  [Germany]
> Temakor: Lelek ( 72 sor )
>
> =======================================================
> Felado :  [Germany]
> Temakor: Lelek ( 72 sor )
> Idopont: Sun Sep  2 10:13:07 CEST 2001 AGYKONTROLL #1232
> - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
>
> Hallo Lista,
>
>
> RL levelere szeretnek valaszolni. En nem tartottam szomorunak inkabb nagyon
> erdekesnek es elgondolkoztatonak...
>
> Szia RL!
>
> Nagyon megerintett amit feleseged nagymamajaval kapcsolatos elmenyeidröl es
> tapasztalataidrol irtal. Ez a tema engem szinte allandoan foglalkoztat,
> mivel az utobbi idöben nagyon sok halaleset volt a csaladban.
> Igy nagyon koncentralt formaban szembesültem a halal tenyevel es meg kellett
> tanulnom, jobban mondva ki kellett alkitanom sajat magam szamara egy
> modszert, hogy hogyan viszonyuljak hozza, hogyan kezeljem es hogy tanuljak
> meg elni azzal a megdönthetetlen tennyel, hogy földi eletünk veges.
> En ugy voltam ezzel, hogy mindig is tudtam, hogy ez igy van de addig amig
> utol nem ert ez a tema nem foglalkoztam vele, megprobaltam nagyon melyen
> elasni magamban. Gondolon nagyon sokan igy vannak ezzel.
> Amikor mar nem segitett a struccpolitika elkezdtem egyre többet foglalkozni
> "tudomanyosan" a halallal. Nagyon sok könyvet elolvastam pl. Dr. Moody es
> Elisabeth Kübler-Ross könyveit stb.
> Nagyon nagy elmeny volt, es amikor eljött az idö es edesanyam sulyosan
> megbetegedett rengeteget segitett az a hit, hogy nem veszitem el öt örökre.
> Anyam agyinfarktust kapott, eszmeletlen allapotban feküdt az intenziv
> osztalyon, az orvosok semmi joval nem biztattak. Hugommal együtt
> Nemetorszagban elünk. Termeszetesen azonnal hazautaztunk es azonnal elkzdtük
> a programozast. Anyank magahoz tert es bar lebenult es teljes apolasra
> szorult, de elt! Oriasi sikernek könyveltük ezt el akkor. Bar a gyogyito
> programozast nagy intenzitassal folytattuk tovabbi javulas nem allt be.
> Rengeteget szenvedett, mozdulni nem tudott es rendesen beszelni sem, bar meg
> tudta ertetni magat. Föltettem a kerdest, miert nem javul tovabb az
> allapota? A valasz furcsa volt: Domjan Laci ujabb Agykontroll sikerek
> könyve. Nem igen ertettem, de a könyvet ugyis meg akartam venni. Olvasas
> közben egy "sikerelmenyre" bukkantam. Lenyege: ne ragaszkodjunk tulsagosan
> ahhoz, hogy nagybeteg hozzatartozonk mindenkeppen meggyogyuljon, hanem
> engedjük elmenni. (Szamomra ez uj volt es elöször szinte elfogadhatatlan),
> megis megtettem. 2 heten belül anyam meghalt. Elötte megegyszer összehivta a
> csaladot, mindenkitöl bucsut vett.
> A temetesetöl feltem. Feltem attol, hogy hogyan birom ki egyaltalan.
> Amikor eljött az idö egy csodalatos erzes lett urra rajtam. Nyugalom remeny,
> bekesseg, majdnem boldogsagerzes keritett hatalmaba. Elsö gondolatom az
> volt, hogy biztosan valami sokkhatas alatt allok, hiszen nem lehet normalis
> dolog, hogy az anyam temetesen ne legyek szomoru.
> Ereztem e jelenletet, azt, hogy ö sugallja nekem a sajat erzeseit. Nehezen
> szobaönthetö az amit ereztem, a temetesen csak testben voltam jelen,
> lelekben együtt voltam az anyukammal.
> Az, hogy nem csak kepzelges volt, masnap igazolodott be, amikor hugomnak
> elmeseltem a tapasztalatomat, es ö döbbenten hallgatott vegig, mivel ö is
> ugyanezt erezte, csak nem merte volna elmondani, nehogy hülyenek tartsak.
> Miert irtam le mindezt? A programozasok alatt, de föleg a halala ota ha
> almodom rola mindig fiatalkori egeszseges temperamentumos anyamat latom,
> sohasem a beteg összetört asszonyt aki az utolso honapokban volt. Nem
> ertettem miert, amig most a leveledet el nem olvastam! Pedig tenyleg milyen
> egyszerü! Köszönöm, hogy irtal erröl a temarol, talan nem is hiszed (vagy
> eppen nagyonis erted!), hogy milyen sokat jelent ez a felismeres szamomra.
> Meg annyit: par honappal a halala utan meg üzenetet kaptam töle. Nagyon
> bantott, hogy ilyen szörnyü szenvedeseken kellet atesnie halala elött amit
> mi a hugommal a joszandeku programozassal valoszinüleg meg akaratlanul meg
> is hosszabbitottunk. Almomban megjelent ugy ahogy emlekeimben mindig is elni
> fog vidaman mosolyogva otthon konyhajaban amint eppen föz. Imadott fözni ez
> volt a hobbyja. En döbbenten kerdeztem öt, hogy mit csinal itt, hiszen mar
> meghalt, es közben ömlöttek almomban a könnyeim.
> Erre ö odajött hozzam atölelt es azt mondta: hagyd abba az önmarcangolast,
> ne kinozd magad, hiszen minden jol van ugy ahogy van, es minden jo volt ugy
> ahogy volt. Erted vegre, minden jol van ugy ahogy van!
> Nagyon sokat tanultam es erlelödtem ezalatt az idö alatt, nincs mar bennem
> felelem ha a halalra gondolok es az eletemet is maskent szemlelem.
>
> Ha valakinek hasonlo tapasztalatai vannak, kerem irjon rola a listan vagy
> maganban, mindenkeppen örülnek neki.
>
> Sophie
>
>

Kedves Eszter
Ha legkozelebb linkkent beagyazott oldalt kuldesz az agykontroll listara, legy 
szives, elotte probald ki.
Minden bizonnyal nem EZT az oldalt akartad nekunk a pozitiv gondolatok ebreszte
sere elkuldeni.
Mariann

(webes bekuldes, a bekuldo gepe: motaisdn.dialin.datanet.hu)