Kedves Gyuri!
Kénytelen vagyok újra megszólalni, és elnézést az off-
ért.

Úgy látszik nem írtam elég világosan ezért 
megismétlem.
Egy könyv fogyasztói árából (pl. 2000 Ft-os 
könyvéből) 1000 Ft, azaz ezer csak és kizárólag a 
terjesztőké azért, hogy terjesztik a könyvet. (kis- és 
nagyker egyaránt)
A másik 1000 Ft marad (na) a kiadónak, amennyiben 
nem lenne szerzői honor (annyi, amennyi), 
előkészítés (értsd szerkesztés, tördelés, korrektúra, 
borítóterv, nyomdakész film, stb.), ez egy kb. 200 
oldalas könyvnél baráti áron 150 eFt körül van, 
nyomdaköltség (fenti méret 2000 példány, nem túl 
rossz minőség 3-350 Ft/db) tehát a kiadó befektet a 
könyvbe minimum 1 millió Ft-ot. Majd kénytelen némi 
reklámköltséget is rászánni ezen felül (és ez sajnos 
nem kevés kis pénz-kis fogyás), mivel épp ma 
néztem, hogy a legnagyobb könyvterjesztőnél 
pillanatnyilag 44625 FÉLE könyv kapható, ezekkel 
mind meg kell küzdenie egy új kiadványnak. 
És most jön a hab a tortán – ma egyetlen 
könyvterjesztő és bolt sem kockáztat, tehát csak és 
kizárólag bizományba vesznek át könyvet. Fixért csak 
már jól fogyó utánnyomásokat, még Moldovát, 
Vámost se nagyon első nekifutásra. Hát még egy 
elsőkönyves íróét!
Tehát optimistán számolva legalább fél év, és nagyon 
jó kapcsolatok (értsd biztosan nem verik át a fejedet, 
bár ez sem mindig működik) kellenek ahhoz, hogy egy 
kiadvány legalább nullszaldós legyen. És ekkor még 
csak a ráfordítások térültek meg jó esetben.
Arról már szó se essék, hogy mi van akkor, ha 
mégsem fogy. Mit gondolsz, miért van az utóbbi 
időben minden sarkon leértékelt könyvesbolt?
Egyébként semmi közöm az ügyhöz, csak én is 
kiadóban dolgozom, meg én is írtam már könyvet és 
szépen ki is adtam magam. Istvánnak már írtam 
magánban, hogy én bizony „fognám a pénzt és 
futnék”, minden kínlódást a kiadóra hagyva. És majd 
a második könyvemnél diktálnék.

Mindenkinek szép napot!
Zsófia

Kedves Gyuri és István!
Bocs, de most néztem meg a tematikát 
részletesebben. Nem szép dolog, ha valaki egy 
második Brian Tracy könyvön gondolkozik, 
gyakorlatilag szóról, szóra megegyeznek a témakörök 
az ő Maximális teljesítmény c. könyvében lévőkkel.
Ezek után csodálkozom a kiadón, hogy egyáltalán tett 
akármilyen pénzügyi ajánlatot. Ráadásul akkor, mikor 
Dunát lehetne rekeszteni az önmegvalósító 
könyvekkel.
Újra csak azt mondom - én fognám a pénzt, és 
nagyon gyorsan futnék

Szeretettel Zsófia

Kedves Listatagok!

Kedves Gyuri és kedves Zsófi!

> A 100.000 forint eléggé kevés összeg, de sajnos ilyen világban élünk.

Egyetértek. Ezen az összegen már nem kell rágódni, mert ennyiért 
biztosan nem dolgozok senkinek.

A gazdasági kalkulációt én is elvégeztem, és hasonló eredményre 
jutottam. Köszi, hogy ilyen lelkiismeretesen kiszámoltad!

> Viszont mi akik nagyon szeretnénk ezt a könyvet, a neten keresztül 
megrendelnénk Istvántól és ELŐRE kifizetnénk, így István is jobban 
járna anyagilag és mi is kedvezőbben jutnánk a könyvhöz. 

- Ha terjesztésre kerül a sor, én is a költség és pénztárca-kímélő 
megoldások híve vagyok, ezért ez az ötlet nagyon is járhatónak tűnik.

> Ennek hátránya, hogy a könyves boltokban nem jelenne meg csak 
netes ajánlással és a fórumokon és a mi ajánlásunkkal terjedene, s 
postai utánvétellel.

- Valamit valamiért!

> Minden könyvkiadó attól fél, hogy rajta marad a sok könyv és
nem tudja eladni. Kis ország, kevesen szeretnek olvasni és a
magyar nyelv sem tartozik bele a világnyelvek közé. 

- Már jelentkezett olyan tagtársunk, aki 3 nyelvre is lefordítaná. :)) Így 
nem gond, ha kicsi a piac, csak meg kell érni!

> De ha Domján Lacinak küldenél egy kiadás előtti példányt és
egy listát a mi nevünkkel címünkkel akik szeretnénk
nyomtatásban látni ez a könyvet, akkor az is előfordulhat,
hogy azt mondja Laci, hogy vállalja a terjesztését és minden
AK tanfolyamon és könyvesboltokban is megjelenne.

- Már fogalmazom a levelet Domján Lacinak, de már van aki közbenjár 
nála a könyv ügyében.

Nagyon szépen köszönöm a sok jó ötletet és az aggódást!


> Hát sajnos ez nem így van - a másik 50 % a könyvterjesztésé, a kis- 
és nagykereskedéseké.  

- Én is így értesültem.

> Persze ez semmilyen módon ne befolyásoljon István, ha "irnod kell", 
akkor irni is fogsz úgy gondolom.

- Részleteket még nem tudok, de van nyomda-tulajdonos rokonom, a 
volt tanítványaim között pedig nyomdász osztályvezető és könyvkötő 
egyaránt van.

Valahogy csak összejön!

> Ha valaki nekem százalékot ajánl az legtöbször azt jelenti, hogy én 
dolgozok és ő leakasztja a %-os hasznát
> ha valaki fixet ajánl, az legtöbbször azt jelenti, hogy ad valamennyit 
és a hasznot ő vágja zsebre
A két állításból legtöbször az érvényesül, amelyik roszabb nekem.

- Ezen talán még a pozitív hozzáállás sem tud változtatni. Legfeljebb 
akkor, ha saját kézbe veszzük a dolgok irányítását.

A felvázolt problémát egyébként a Milliomos agy c. könyv szépen 
megfogalmazza. 
Aki szeretne jobban élni, feltétlenül olvassa el! 
Nem arra alapoz, hogy megváltoztassa az olvasót, hanem tényeket ír 
le, logikusan és következetesen. Az önerőből lett milliomosok 
észjárását mutatja be felméréseken, statisztikákon és személyes 
tapasztalatokon keresztül. Én rengeteget tanultam belőle.

Mégegyszer köszönöm mindenkinek a segítő szándékot. Mindent 
megteszek annak érdekében, hogy ne csalódjatok se bennem, se a 
könyvben.

Baráti üdvözlettel:

István (Borsodból)

Kedves Listatagok!

Néhány hónapja írtam egy levelet az idő általam elképzelt 
szerkezetéről. Abban arról volt szó, hogy minden idősík egyszerre 
létezik. Ezzel a fejtegetéssel senkit sem szeretnék  untatni, csak azért 
említem, mert kaptam egy rendkívül érdekes levelet.

Ebben egy tagtársunk arról számol be, hogy miként vett részt egy 
időutazáson. Nekem annyit írt még korábban, hogy minden pontosan 
úgy történt, ahogy látta. Nagyon nagy időintervallumot mutattak meg 
neki. Persze biztosan lesz köztetek, aki azt mondja majd, hogy nem is 
időutazás volt, csak látomás, és ennek hatására alakítja úgy az életét, 
hogy minden egyezzen. 
Elég nehéz erre egyértelmű választ adni, én mégis az időutazós 
verzióban hiszek inkább.
Íme a sztori:

14-16 év korul tortént egy májusi napon reggel szokásosan  a 7 orás 
ébredésem tájékán: szurkés ,esos, borult  ,amolyan szomorkás  nap 
volt fekudtem. --Direkt nem irom ,hogy láttam magamat ,hiszen a saját 
testemben voltam és ugy éltem meg az eseményeket mint most --a 
foldon --én legalább is azt hittem .  

Fehér ruhát  hordtam.  Nem értettem mért fekszem ott . ;és olyan 
érzésem volt mintha uvegkoporsoban lennék. Balra forditva a fejem 
megláttam a családomat: legelol Edesanyám, kozvetlenul mellette, de 
egy picit mogotte a Bátyám és homályosanbban és magasasabban ,de 
mogottuk Edesapám . (A leirásnak fontos a szerepe!)
 En meg elkezdtem lassan sullyedni a siruregbe mikozben a családom 
felém hajolt.
Zuhogott az eso ,és kavicsokat hajitottak a koporsomra (amit ugy 
szabad csak elképzelni mint amikor fekszel nyitott szemmel és a 
sirureget belulrol ovezo voros téglákat látod és a koteleket amin 
leeresztenek). Mivel nem láttam a koporsot de azt vettem észre, hogy 
el akarnak temetni, le akartam állitani az egészet, de nem hallottak 
meg és nem látták azt sem hogy tiltakozom. (Érdekes modon addigra 
lemeztelenedtem és szintén fontos, mindent ugy láttam mint az 
elobbiekben irtam.) 
Szoval sullyedtem le, kozben egy nagy sirkovel zárhatták el a siromat 
mert minden elsotétult és én borzasztoan féltem . 
Aztán féltem és fáztam is, majd hamarosan elkezdtem lefele csuszni a 
borzaszto hidegbenés a teljes sotétségben; 
(Fontos: ---a budai Szemlo hegyi barlangban ezt az élményt éloben is 
megkostolhatod!! Kiváncsi lennék rá mit fogsz mondani.)  

Ahogy haladtam lefelé egy kanyargos pályán--ezt ugy képzeld el mint a 
bobskate-vagy bobslake  pályán csusznál!--és ahogy haladtam lefelé a 
testem kezdtett eltunni --én meg megint csak megijedtem: ugy látszik 
ilyen ijedos vagyok.

Szoval ahogy csusztam lefelé azt éreztem, ,hogy kezdenek eltunni a 
lábujjaim majd igy tovább. Felfelé kozben hihetetlenul felgyorsultam 
majd ekozben eltunt a félelem érzet--mellesleg ez rovid ideig tart ---és 
egy kellemes melegségérzet nyugodtság majd boldogságérzet lepett 
el,  de a testem eltunt. 
Ekozben távolrol megjelent egy fény. --Még akkor amikor a félelmem 
megvolt de már muloban . Es mire a testem eltunt, mint a kis felhok, 
kerek formátlan, idonként egybeolvado dolgok repultek felém. 
Hangokat is hallottam --ugy emlékszem --és furcsa sápadt sárgás 
fényben korulvettek; egyutt repdestunk. Egyre boldogabb és 
boldogabb lettem, soha ilyen boldog nem voltam . Pillanatra lenéztem, 
és láttam akkori életem valodi résztvevoit még az ellenségeimet is.  Az 
áthato nagy szereteten kivul mást nem éreztem. 
Ekkor mintha a nagymamám fejét -alakját pillantottam volna meg -- 
Megj.:O akkoriban ment el és én ?2000 ?km távolságbol megéreztem 
mi torténik Vele (betegség). De azt is tudtam  nem sokára eltávozik 
kozulunk! Beszélt hozzám. 

Azt mondta : Itt maradhatsz kozottunk, de aki ide feljon már nem megy 
tobbé vissza. Nézd meg mi vár rád és utána donts! Majd 
visszafordultunk.

Erdekes dolog tortént: egy 'lámpás'   elotérbe kerultem ahol 
Edesanyám fogadott; szoknyába --bluzba volt feloltozve és ezt mondta 
nekem: (képileg balrol-jobb irányt kell elképelni ) elore kell menni, 
tessék, fáradj be! 
--Nos beszálltam (jobb fele megint képileg) és ---!!! Most jon az álmom 
másoktol eltéro része!!!
---Akkor lejjebb szálltam, már fentrol megpillantottam magamat elég 
szomoruan, komolyan ,ultem egy széken ,és felnéztem magamra -- 
mármint a  képen lévo félhosszu -rovid haju anyuka a nézelodo lélekre 
nézett osszehuzott szemoldokkel -elottem két kis gyerek Az egyik egy 
lányka és a hosszu szoke haját kefélem és a másik egy kb 3 évvel 
fiatalabb kisfiu mind a ketto képileg háttal állt nekem --mármint a 
lelkemnek ; aztán az anyuka énem jobb fele tekintett --haladási irány 
balrol jobbra --és már nem emlékszem pontosan hogyan az jelent 
meg ,hogy most" 37 "vagy talán "38 éves vagy "és szintén balrol 
jobbra lejto irányban szálltam a kovetkezo kép felé--vagy az 
kozeledett   mig azt hallottam minden lenyugszik ezután . 
A végén magamat láttam a kép bal oldalán ulok idosen74  egy fotelban 
melynek málnás -barnás a kárpitja elottem egy asztal azon egy nyitott 
konyv kozottunk hátrébb egy olvasolámpa és én mosollyal elalszom 
mikozben azt gondolom milyen jo és boldog életem volt ;. Ezután 
visszaszálltam a lelkekkel --szerintem amolyan angyalkák  voltak !, de 
mielott elérkeztem volna egészen a fényhez vmi sulyos ,határozott de 
selymes hang megkérdezte: biztos ,hogy velunk akarsz maradni? 
Csak egyszer élsz,az is ilyen rovid ideig tart  de ha itt maradsz nem 
fordulhatsz  tobbé visszza . Kicsit elkeseredtem gondolkoztam -- nehéz 
volt a végtelen boldogságot otthagyni ,de végul is azt mondtam jo 
lemegyek --mire az angyalkák visszakisértek. Mikor felébredtem 
határtalanul boldog és nyugodt voltam és tobbé nem féltem a haláltol --
-1 honapig . 
Mikor felébredtem a belso hangom azt mondta: tudod Nici, ez az érzés 
addig fog csak tartani amig el nem engeded a rossz érzéseidet és 
gondolataidat . Ha azokra csak gondolni is mersz visszajonnek a 
félelmeid . Sajnos egy ido után ,pusztán kiváncsiságbol kiprobáltam --itt 
elcsusztam mert azota is félelmekkel kuzdok ,de most valahogy kezd 
jobb lenni a dolog . 

Eddig a levél. Úgy érzem, hogy elgondolkoztató.

Baráti üdvözlettel:

István (Borsodból)