Kedves Listatagok!
Eljutottunk tehát odáig, hogy a diák megtette a szükséges
előkészületeket. pozitív állításokkal ráhangolódott a tanulásra,
kiválasztotta a szükséges módszert, és végre kézbe vette a könyvet.
Szerintem semmilyen tanulást nem szabad elkezdeni a villámolvasás
nélkül. Nézzük ezért a villámolvasás általános ismertetését.
Először kézbe vesszük a könyvet, amit el szeretnénk olvasni, illetve
amiből tanulni szeretnénk.
Megnézzük a tartalomjegyzékét, átlapozzuk. Mindezt azért tesszük,
hogy egyrészt tájékozódjunk a tartalma felől, másrészt pedig tisztában
legyünk formai dolgokkal, mint pl. vannak-e fejezetcímek, vannak-e
kiemelések, ábrák, stb.
(Ha tanulni szeretnénk, akkor célszerű már az első tanulásra fordított
nap előestéjén a másnapi anyagot villámolvasással átnézni, illetve
lefényképezni, és ezt a továbbiakban is jó betartani. Mindég szánjunk
időt a következő napi adag fotózására.)
Relaxálási szakasz:
Amikor a tankkönyv (vagy irodalmi mű) szerkezetét, fejezetcímeit,
ábráit átnéztük, kezdődhet a relaxálás.
Bár a villámolvasás relaxálás nélkül is, és minden agykontrollos
előkészület nélkül is működik, én szinte mindég úgy csinálom, ahogy
most leírom.
Lemegyek a szintemre. Ekkor elgondolkozom azon, hogy mit akarok a
könyvtől. Valószínűleg nincs szükségünk minden sorára, lehet, hogy
egész fejezetek is kimaradhatnak, vagy legrosszabb esetben el sem
kell olvasni, mert nincs értelme.
Két részre lehet osztani a célt: 1. Tanulás, 2. irodalmi, stb. művek
olvasása.
Az első esetben ezt a célt jelölöm ki magamnak:
Mindent megérteni, mindenre emlékezni, a tanultakat tudjam
alkalmazni. Ezt három szóval rögzítem magamban: megérteni,
emlékezni, alkalmazni.
A második esetben valami ilyesmit mondok:
Eseményekkel tisztában lenni, mindent érteni, felesleges leírások,
sallangok mellőzve. Ebből is összeállítok néhány szót: események,
megértés, sallangoktól mentesen.
Ezt elismétlem egy párszor a szintemen, majd hozzáteszem, hogy
nagyon fogékony vagyok az anyagra, friss vagyok, stb., majd
elmondom, hogy: most pedig kinyitom a szemem, és lefotózom a
könyvet.
Fotózási szakasz:
Kinyitom a könyvet, a szememet fotózási állapotba hozom. Ezt úgy
érem el, hogy „belebambulok” a könyvbe, aminek az lesz az
eredménye, hogy egyetlen szót sem tudok elolvasni, mert egyszerre
látom a könyv mindkét oldalát. Lehet, hogy mindez homályos látást fog
jelenteni, de ez nem baj, mert ekkor is működik.
A bambulásos nézés elsajátításához érdemes kipróbálni a következő
gyakorlatot:
1. A könyvet magad elé tartod, majd a könyv fölött elnézve kiszemelsz
magadnak egy pontot a falon. Ezt élesen kell látnod. A periférikus
látásoddal pedig a könyvet figyeled. Ez lesz a fotózásnak a szemállása.
A könyvet feljebb emeled, hogy eltakarja a pontot a falon, miközben a
szemed állásán semmit sem változtatsz. Ezt kell begyakorolnod.
2. Megpróbálhatod a szemeidet rögtön távolba állítani, de közben a
könyvet nézed.
3. A szakirodalom szerint akkor jó a szem állása, ha a kiszemelt pontot
nézed a falon, de a könyv helyett a két mutatóujjadat tartod a szemed
vonalába. (A karjaid persze nyújtottak.) Ekkor az ujjaidat közelítve azt
látod, hogy középen lebegve megjelenik a két ujjad vége. Ezt hívják
mini virslinek.
(De ha valaki ezen gyakorlatok nélkül is jól el tud merengeni a nyitott
könyv felett, az lehet, hogy őstehetség. )
Tapasztalatom szerint a legegyszerűbb az első módszer, és teljesen
kielégítő. Van, akinek elég a bambulásos nézést említeni, és már
gyakorolnia sem kell. Ezt onnan tudom, hogy így már tanítottam ezt a
technikát.
A bambulásos nézést fent kell tartanod mindaddig, amíg az egész
könyvet le nem fotóztad.
Minden lapozás közben ismételd el magadban a három szót, s csak
utána lapozz!
Amikor a könyvet lefotóztad, olyan érzésed támad, mintha semmit sem
csináltál volna. Pont annyit tudsz a könyvből, mint előtte.
Ez azonban nem így van. Agyunk ugyanis olyan teljesítményű, hogy
ekkor már az egész könyv minden szava a leírás sorrendjében a
tudatalattid óriási raktárába került. Agyad minden szóról, mondatról
tudja, hogy hol található: melyik oldalon, hányadik sorában és a sor
hányadik szava, stb.
A fotózás után ismét lemész a szintedre, majd elképzeled, hogy a
szavak összeállnak mondatokká, a mondatok sorokká, a sorok
oldalakká, az oldalak pedig könyvvé. Ekkor ezt a könyvet elteszed
agyad egyik polcára, felírod rá a címét, majd ezt mondod: Ez az anyag
bármikor eszembe jut, amikor csak szükségem van rá, ill. akkor jut
eszembe, amikor csak akarom. (De lehet rövidebb mondatot is
kiagyalni.)
Ha itt megállsz, a könyv tartalma intuícióként fog bevillanni agyadba.
Sokszor meg fogsz lepődni azon, hogy honnan tudod azokat a
dolgokat, amik eszedbe jutnak. Vizsgára, vagy dolgozatra azért ezzel a
tudással talán még ne menj el, mert könnyen balul sülhet el.
Minden esetre, ezután kb. 20 perc kötelező szünetnek kell következnie.
Ekkor ülepedik az anyag.
Egyébként egy ültő helyedben akár három, vagy négy könyvet is
lefotózhatsz, semmilyen szünet nem kell köztük. A szünet csak a
legutolsó fotózása után szükséges.
Gyorsolvasási szakasz:
Előveszed a könyvet, kinyitod, és elkezded olvasni, a következők
szerint: A lap függőleges oldalfelezője tájékán elindulsz a szemeddel
lefelé.
Amin megakad a szemed, azt olvasd el. Általában egy-két, esetleg
három bekezdést kell itt egyszerre elolvasni. Lehet többet is, de lehet
kevesebbet is. Azonban két oldaltól többet nem szabad, mert akkor
már leragadtál, és a hagyományos olvasás szerint haladsz.
Ha tanulsz, akkor ezeket az olvasott sorokat húzd alá, mert ez a
lényeg. Ha van időd elolvasni az egészet, próbáld ki, hogy van-e olyan
sor még, ami fontos, de nem húztad alá. Meggyőződésem, hogy 90-
100% pontossággal alá lett húzva minden.
Ennek az a magyarázata, hogy az agyad pontosan tudta, hogy hol van
számodra a fontos információ. (Lásd a korábbi magyarázatot!)
Ekkor már úgy érzed, hogy van valami tudatos emléked is az
olvasottakról. Ha tanultál, akkor az aláhúzott részeket többször is
érdemes elolvasni. Ezzel a módszerrel egy nap alatt több száz oldalt is
megtanulhatsz. (Az aláhúzott anyagot esetleg azonnal minősítheted is
a fontossága szerint. Ezt az előző levelemben javasoltam. Kirakod a
felkiáltó jeleket. !!!, ha nagyon fontos, kettőt tégy, ha közepesen,
egyet pedig, ha az átlagos aláhúzott szövegtől csak egy kicsivel
fontosabb.)
Jegyzetelési szakasz:
Eddig én tanulmányaim során 5-10% gyakorisággal jutottam el,
miközben két egyetemet elvégeztem. (Előző diplomámat még ezek
nélkül a módszerek nélkül szereztem, így ez nálam az összehasonlítási
alap.)
A jegyzetelés nagyon hatásos, csak lassú. Nekem erre nem volt időm.
Különböző ábrák készítése, ill. ábra szerkezetű vázlat készítése megint
csak nagyon hasznos, de sokszor iszonyú sok időbe telik kiagyalni az
ábrát, máskor pedig olyan elágazások szövevényét kapsz eredményül,
amit úgysem tudsz fejben tartani.
Ehelyett sokkal jobban működik, ha elképzeled azt, hogy mit olvastál.
Próbálsz előszedni valami emléket, filmből, óráról, regényből, stb. ami
az olvasottakhoz kapcsolódik, de már biztosan tudod, hogy úgy van. Ez
lesz egyrészt az alap, amihez kötődik majd az új anyag, másrészt
pedig az analógiák révén a jobb félteke is intenzívebb lesz, és egy idő
után bármire asszociálni tudsz majd, legyen az bármilyen más
tudományterületen. (Az ellenkezőjére egy nevezetes példa, ami matek-
fizikás csoporttal történt meg, és legendaként emlegették:
Az elméleti fizika rejtelmeit magyarázta a tanár, de a matematikai
számítások fonalát sehogy sem kapta fel a csoport. A tanár egy idő
után begurult, és átvitte a társaságot abba a terembe, ahol a matek
órákat szokták tartani. Ott aztán szinte gondolkodás nélkül
megcsinálták a feladatot, majd visszamentek a fizika terembe.)
Normál olvasási szakasz:
Eddig tanulmányaim során egyetlen egyszer jutottam el. Semmilyen
villámolvasás és semmilyen felkészülés nem segített rajtam abban az
esetben, amikor dolgozatomat el sem olvasták, és találomra adtak rá
jegyet. Ez az ominózus eset nálam háromszori nekifutást
eredményezett egy olyan oktatónál, aki 200 dolgozat kijavítását fél óra
alatt el tudja végezni. (Persze, az is lehet, hogy ő is villámolvasást
használ, és tényleg én voltam a hülye.)
Ez egyébként teljesen hagyományos olvasás.
Amikor regényt olvasok a villámolvasással, olyan színes, élményteli az
olvasás, amihez hasonló film még nem készült semmilyen könyvből.
Ezt akkor próbáltam ki, amikor egy egyébként nagyon jó című, izgalmas
összefoglalójú scifit akartam elolvasni. Előzőleg már vagy háromszor is
nekifutottam, de még az 50-ik oldalt sohasem sikerült elérni, annyira
unalmas volt.
Ez az én módszerem.
Szívesen olvasnék még azért jó tippeket erről a témáról én is.
Remélem, hogy lesznek hozzászólások.
Baráti üdvözlettel:
István (Borsodból)
|
