Szerda - Masodik nap
Kenyelmetlen alvas utan reggel indulunk tovabb 3800
meterrol a kovetkezo menedekhazhoz, amitol Janosnak
borsozik a hata: ez a Vallot haz, amelyik elmondasa szerint
egy jegkriptahoz hasonlit. Majd meglatjuk, csak erjunk fel.
A tegnapi lassusag ma is jellemzo, nehezedtek a korulmenyek
is. A jeges szel meg roptukben megfagyasztotta a
hopelyheket, amelyeket az arcunkba fuj (helyenkent uvolt…)
Szegyen milyen lassan erunk fel a kovetkezo hegyhat
tetejere, na de mindegy: kis ereszkedes a tuloldalon, es
egy utolso „roham" felfele kapaszkodva a hazig. Kozben
eloszor erzem: holtpont, nem birom. Persze nem mondom ki
hangosan, inkabb mindig megallok, amikor elfogy a levegom.
(Ez kb. 30 meterenkent megtortenik…) A Vallot haz 4300
meteren kivulrol valoban kriptahoz hasonlit, fokent egy
nagy badogkriptahoz. Kisse idegenkedve maszok fel elore a
letran. A latvany? Egy „nagyszoba" nehany elhagyott
priccsel. Ennyi a haz, plusz egy kontenernyi szemet, amit
nehany hegymaszo-generacio hagyott itt az iden… A hazban
csak mi vagyunk, fozes es alvas kovetkezik. A fozes ugy nez
ki, hogy Zsolt kimegy egy zacsko hoert es ebbol keszit egy
liter teat, esetleg nemi levest es mindehhez a vegen pluszt
kortyolgatunk. Nincs etvagyam. Semmi komolyabb etel nem
erdekel. Ennek ellenere itt a hazban elkeszul az
elengedhetetlen „csomen", a hegymaszok eledele. Meg is
marad, mert mi Janossal csak nehany kanalnyit birunk enni
belole. Az egesz vacsora szeansz a halozsakjainkban fekve
tortenik, kezdve a fozestol az evesig (mosogatni nem kell,
mert a masnapi tea ugyis rendbe hozza az edenyeket).
Alvas: a folyamatos oxigenhiany miatt eros fejfajas gyotor,
ami fokent este a terheles megszunesekor jon elo erosen. Ez
parosul nemi hanyingerrel, es ennek egyenlege utan lehet
megkezdeni az alvast. Ejszaka tobbszor felebredek arra,
hogy nem kapok levegot, Ilyenkor nyitott szajjal, nemi
zihalas kozepette igyekszem potolni a hianyt. Aztan ujra
kabulat. Igy megy ez hajnalig, amikor is megerkeznek az
elso csucstamadok, akik a lenti hazbol hajnali ket orakor
indultak el. Egyikojuk nem megy tovabb, osszefagyva es
teljesen kimerulve, mozdulatlanul vegetal az egyik
priccsen. Toltunk bele nemi forro teat a reggeli
adagunkbol, mire felora mulva mozogni kezd.
Csutortok - Harmadik nap
Szep komotosan keszulodunk, kiszamoljuk hany ora kell a
csucs meghoditasahoz, es hogy onnet meg leerjunk a Midi
platora, ahol is eldonthetjuk, hogy felvonoval lemegyunk
Chamonixba, vagy egy gleccseren keresztul turazva gyalog
tegyuk meg a lefele vezeto utat.
Kb. reggel 9-kor indulunk a csucsra (a hajnali maszok most
szallingoznak lefele - Ok mar megjartak a hegyet)
Amugy aznap kb. 15-20 maszo jutott fel a csucsra velunk
egyutt. Indulunk: a lassusag, a fejfajas, a hanyinger mit
sem valtozott. Kitett gerincen nyomulunk felfele
termeszetesen osszekotve, helyenkent a jegcsakanyunkra
tamaszkodva, a szel igyekszik lelokni minket… Zsolt megy
elol, utana en, es vegul Janos. 10-10 meter kotel van
kozottunk. Sokszor megallok pihenni. Hatrapillantva Janos
biztosit rola, hogy O is faradt, es ugyanilyen utemben
igenyli a pihenoket. Utunkat vegig eros jeges szel kiseri,
ettol, na meg a jocskan minusz 15 fog koruli homerseklettol
gyakran panaszkodunk Zsoltinak, hogy fazik a kezunk,
labunk. A tanacsara - miszerint folyamatosan mozgatni kell
az ujjainkat, hogy ne fagyjanak el - a kovetkezo gondolat
jatszodik le bennem: „…lep, szorit, lep, szorit, lep… na de
minek mondom azt magamban, hogy lep, mikor lepni ugyis
lepek, eleg, ha minden utemnel csak a szorittal
foglalkozom, szorit, szorit, szorit…"
Vegtelennek tuno emelkedes es sok uj es uj 'pukli'
megmaszasa utan (koztuk a mokas nevu Tevepup csucsok - ezek
Chamonixbol nezve valoban egy ketpupu tevehez hasonlitanak)
elerunk a csucsgerincre, ahol keszitek egy fotot elore
Zsoltrol, hatrafordulva Janosrol, es innet mar hamar el is
erjuk a csucsot.
A MONT BLANC CSUCSA. 4807 meter. Milyen erzes? Tudtam, hogy
egyszer ide feljovok. Most megtortent. Teljesult egy nagy
almom. Kis idore elmulik minden nyug: fejfajas, hanyinger,
hideg, erotlenseg. Elcsepelt szoveg, de tenyleg csak
akaratero kellett hozza, szerintem semmi mas. Ide mindenki
(!) fel tud jonni, nem igenyel kulonosebb tudast, csak egy
jo adag kitartast es kuzdest.
Szeretnem megosztani az erzest Anyuval es nehany barattal.
Igy kisse kiabrandito modon (legalabbis szamomra) mivel a
csucson van terero telefonalasba kezdek. Egy barat
figyelmeztet a nagy igazsagra:
- Vigyazzatok magatokra, tudod a csucs megmaszasa a
lejovetellel er veget!
- Jo - valaszolok - vigyazunk.
Kozben szemlelem a terepet. A csucs maga egy kisebb ret
nagysagu ter, kozepen a gerinccel, termeszetesen teljesen
havasan. A gerinc egyik oldalan joido: ez Olaszorszag. A
felhok alacsonyan szallnak a volgyek folott, a csucsok
pedig ezek kozul szokkennek fel az eg fele. Termeszetesen
mind alattunk vannak, hiszen a Mont Blanc a legmagasabb
hegy itt a kornyeken. Sokan ugy tudjak, ez Europa
legmagasabb pontja. Pedig nem igy van - Zsolt felvilagosit -
a legmagasabb egy 5600 meter feletti csucs: a kaukazusi
Elbrusz, ami hivatalosan meg Europahoz tartozik.
Szerinte „kulturEuropa" legmagasabb csucsa a MtBlanc. Nem
baj, a kilatas akkor is kepeslapszeru. De nezzuk meg a
tuloldalt, Franciaorszagot. A volgybe pillantva Chamonix-t
kellene latnunk, azonban a helyen csak atlathatatlan kod
gomolyog. Ez van.
Nemi barati oleles es a kotelezo csucsfotok elkeszitese
utan elindulunk lefele a tuloldalon bele a kodbe.
Meredek lejton haladunk lefele, a latasi viszonyok nagyon
rosszak, de Zsolt biztosan vezet minket celunk fele. Tobbek
kozt egy hosszu jegfalon is leereszkedunk, aminek nem latni
az aljat a kodben, es olyan meredek, hogy helyenkent a
csakanyba kell kapaszkodnunk. Jegfal utan ho. Sok ho. A
latasi viszonyok annyira rosszak, hogy van egy rovid, talan
feloras eltevedesunk a hoban. Helyenkent tenyleg nem
latszik az ut, csak tippelunk, hogy merre lehet (Zsolt
ismeri a terepet, nem eloszor jar itt). Hosszu gyaloglas es
kodnezes kozepette elmegyunk a Maudit csucs mellett,
atugrunk egy-ket kisebb hasadekot, megcsodalunk egy-ket
jegkepzodmenyt, amelyek kozel esnek utunkhoz… es oppa: vege
az utnak. Legalabbis ugy tunik. Lepillantva kozel
fuggoleges jegfalat latunk magunk alatt. Zsolt lazan
odaveti:
- Leeresztelek Titeket.
Meg is teszi, eloszor engem enged le. Mikor leerek - a
jegfal kozepeig, mivel a mi kotelunk nem tul hosszu - egy
osszefagyott kotelhez kell biztositanom magam, ami ki tudja
miota log ott a hideg fagyban. Mindenesetre atcsatolom
magam. Mikozben Janos erkezik, vizslatom a kotelet: vajon
nem serult-e valahol? De igen! Nem szamit, az pont egy
csomo mogott van, en meg elotte vagyok…
…sokat gondolok azokra, akik otthon vannak...
Janos megerkezik. Aztan Zsolt is indul, termeszetesen
biztositas nelkul maszik hagovasaival es jegcsakanyaival
lefele. De en ezen mar nem is csodalkozom. Kovetkezo
ereszkedes, ezuttal Janos megy elore. Sajnos rovid a kotel,
igy nem eri el a fal aljat, ezert kb. 1 oras muvelet
kezdodik, melynek soran jegcsavarok kerulnek elo, Zsolt
biztositasokat keszit, es ujabb ereszkedessel ereszt minket
a jeghasadekok koze.
Eleinte nehezen latjuk az utat. Kesobb pedig nehezen
kozlekedunk rajta. Errefele nem jart elottunk senki, ezert
terd folott ero hoban kell gazolunk, Zsolt kemenyen tapossa
az utat elol (amugy amit O utnak vel, az szamomra
osszefuggo vegtelen hotakaro). Na de folytatjuk vegtelennek
tuno menetelesunket a kodben.
A napbol meg kb. 1 ora van sotetedesig. Mivel a viszonyok
eleg rosszak ezert ugy dontunk, hogy lesatorozunk abban a
nyeregben, ahol eppen vagyunk. Ugy gondoljuk, hogy majd
holnap megtesszuk azt a maximum masfel oras utat, ama
bizonyos platoig.
Satorhely asas a hoban, satorallitas, valtozatlanul
etvagytalan „vacsora", alvas…
Ekkor meg nem gondoltuk, hogy kozel 39 orat fogunk
eltolteni a sator fogsagaban nem eppen luxuskorulmenyek
kozott.
- Folyt kov. -
|
