Sziasztok!

Most szantam ra magam, hogy jelentkezzek a szekszardi Ultra
tanfolyamra, s az irant erdeklodnek, hogy lesz-e ott Kozuletek
valaki. Esetleg egy talalkozot is megbeszelhetnenk...
Pl.: kituzon HIX felirat, elso szunet, bejarat mellett balra.
Velemeny?
A tanfolyam adatai (ahogy azt Zsuzsi a Hirlevelben is irta):
SZEKSZARD: februar 17., 18.
helyszin: Illyes Gy. Foiskola (Az "A" epulet aulajaban)
jegyarusitas: Babits Muv. Haz. Tel.: 74/316-722
Jegy van meg boven, sot a helyszinen is vehet majd, aki az
utolso pillanatban szanja ra magat a reszvetelre.

Udv es egyre jobban        Jozsi (Paksrol)

Ui.: A #1033-ast meg nem kaptam meg, sot a HIX-tol
ma meg semmi nem jott...

AK-os Barátaim!

Gerbera kerdezte:
"hogyan lehet segiteni azon, aki a segítséget nem kerte, 
de az elete hatassal van a mienkre.

Ebböl kiindulva engedjetek meg néhány gondolatot 
a magam kissé szokatlan szemszögéböl.

Általában, és a misztikus iskolázásra különösen érvényes 
az a szabály, hogy a gyakorlatok mély elméleti alapokon 
nyugodjanak. Ezzel küszöbölik ki a sikertelenségek nagy 
részét, a kételyeket, bizonytalanságot. 
Ez semmi esetben sem valami AK kritika, hisz tudvalevö, 
hogy az AK tudatosan helyezi másra a hangsulyt.

Néhány közhellyel kezdeném:
- a világon minden összefügg egymásal. 
- tevékenységeink következményeit vállalnunk kell (=karma).

E két elcsépelt ezotérikus saroktétel szerint már a puszta 
létünk is, közvetett vagy közvetlen hatással van mindenre 
és mindenkire. E hatásnak következményeit,akármilyen 
pici is legyen az, senki sem kerülheti el. Nos, ha mint 
AK-os bárki érdekében is teszünk valamit, (akár kérte azt, 
akár nem), tudnunk kell, hogy a belefektetett energia 
sohasem vész kárba. Valahol "lecsapódik", valamikor ki 
fog váltani egy hatást, reakciót(nemkevésbé önmagunkban!). Elöfordulhat ugyan, 
hogy az eredmény 
nem pontosan olyan lessz mint amilyennek mi azt 
elképzeltük, de az is lehet, hogy buzgalmunknak semilyen tapasztalható hatását,
 eredményét nem észleljük. 

Folytatnám két olyan ponttal, ami talán már nem annyira 
kézenfekvö mint az elöbbiek:
- Ha tudunk róla, ha nem, de AK-os, REIKI és a legtöbb 
hasonló gyógyításnál, és természetesen minden egyébb
 "misztikus" tevékenységünknél is, valójában már nem is 
mi gyógyítunk, müködünk és irányítunk,
- aki (ami) viszont gyógyít és müködik annak nincs 
szüksége a mi RÉSZLETES utasításainkra.

A mi témánkra alkalmazva ez azt jelenti, hogy 
programozással, vizualizálással, imával stb egy alaposan 
megfontolt kérést, megbízást nyújtunk át tudatalattinknak, 
ha úgy tetszik egy magasabb inteligenciának, vagy a 
belsö mesternek, aki (ami) bár személyiségünkkel 
harmonizálva, de mégis helyettünk viszi véghez a "csodát".
 Hogy ez nem így tünik, az az objektiv tudatunk, kezdetben 
még fontos szerepet játszó illúzíója! Itt nézöpontban, 
inteligenciában, képességekben valamint nyelvben is 
egy teljesen eltérö, az anyagi fölött álló, és a misztika 
szempontjából önálló, független  "lény"-röl van szó, 
aki (ami) szó szerint jobban tudja, hogy minden egyes 
problémából melyik a legjobb kiút, vagy mi a megoldás. 
Ha a kívánt célunkat szabályosan "terjesztjük fel", és az, 
mint konstruktiv puzzel beleillik a nagy kozmikus képbe 
(tervbe), akkor fog csak megvalósulni!  
Egy misztikus iskola idevágó ösi szentenciája valahogy 
így hangzik: "Mély érzés, kevés részlet!"    
(= szép eredmény! :))  AK-ban ez közel áll az igen 
hatásos elme tükréhez. Egyik rámába a jelent, a másikba 
a kívánt célt helyezzük, és kész! Nem késleltetjük a 
munkát különbözö megoldási javaslatokkal. 

Végezetül Gerbera fenti kérdésére:
Bárki érdekében lehet nyugodt lelkiismerettel segítséget, 
megoldást vagy változást kérni, és itt a lényeg: amig a 
részleteket, és annak kivitelezési módját a magasabb 
inteligenciánkra bízzuk ! Csakis így lehetünk biztossak 
abban, hogy  A LEGJOBB megoldás valósul meg, és biztosak 
lehetünk abban is, hogy nem vétettünk a személyes 
integritás és a kozmikus rend ellen.

Egyre jobban!
CGJ

Kedves Lista!

Sajnos csak most tudtam megnezni a leveleket, ezert 
valaszolok egy kicsit megkesve. Ezuton szeretnek koszonetet 
mondani mindenkinek, amiert ilyen gyorsan segitettetek.

Megegyszer halas hoszonet mindenkinek:
                                           Zsolti

Orsi levelehez szeretnek hozzaszolni egy szemelyes peldaval.

Regota foglalkoztat ez a tema engem is, mert eleg kozelrol
erint. Az ocsem (akkor 19) ugyanis -meglehetosen pontosan
egy evvel ezelott- egyik naprol a masikra elkezdett "nem
szolni hozzam".
Eloszor nagyon nem ertettem, meg is kerdeztem azonnal, hogy
mi a baj, megbantottam-e valamivel, mi tortent, stb...  Erre
o felhuzott orral azt valaszolta: "semmi baj". De azota
sem szolt hozzam, sot ha osszetalalkoztunk a lakasban
(eloszoba, furdoszoba, stb), akkor sem koszont, sot VISSZA
sem koszont, ha en koszontem neki, udvozoltem. ezek utan az
elmult ev soran meg kb. 3-szor mentem oda hozza megkerdezni,
hogy mi a baj, tettem-e ellene valamit, haragszik-e ram.
Mindannyiszor az volt a valasz, hogy "semmi". De reszerol
semmi kommunikacio.
Ez nekem (gondoljatok bele, honapokon keresztul!!) nagyon
megalazo volt, de a "csucspont" az volt, amikor -a baratnoje
jelenleteben- levagta az iroasztalomra a fel evvel
azelottrol valo penztartozasat, ezekkel a szavakkal:
"annyira veszlek meg emberszamba, hogy megadjam a
tartozasomat". Valaszt sem varva sarkon fordult es kiment a
szobambol.   STB, STB...
A szuleink mindezzel egyuttelnek, tudnak mindenrol, de azt
mondtak nekem: "sajnaljuk, ez a te problemad, oldjatok meg
egymas kozott". Sot, mintha orulnenek neki, hogy igy
viselkedik velem. (csak velem, a szuleinkkel nem)

Azert irtam errol olyan reszletesen, hogy nagyjabol
lassatok, mi volt a hatter (ami maig sem valtozott). Ez
alatt az egy ev alatt sokat szenvedtem lelkileg es
rengeteget agykontrolloztam az ocsemet, illetve a szuleimet,
de SEMMI valtozas.

Szeretnem a velemenyeteket kerni, mert amig nem "artott"
kozvetlenul nekem, addig meg megprobaltam magam tultenni
rajta, de az utobbi idoben mar  nem adja at a
telefonuzeneteket, letagad, amikor pedig otthon vagyok, sot
egyszer ilyet mondott: "orulj, hogy egyaltalan szolok, hogy
keresnek telefonon". Ezek kiragadott peldak, nem is igazan
tudok egyseges kepet adni, illetve nem tudom, mit irjak,
hogy egyseges kep alakuljon ki bennetek.

Erdemes-e tovabb agykontrollozni ot/oket, vagy keressek fel
egy pszichologust, vagy mit tanacsoltok?
Mert ezt en mar nem
nagyon birom tovabb, rengeteg energiam emesztodik fel, ugy
erzem, feleslegesen.

A valaszotokat elore is koszonom

Laura

Az emberekkel nem lehet megszerettetni a valtozast.
Csak azt lehet elerni, hogy ne feljenek tole.

        Friedrich A. Hayek