Szervusztok!

Kedves István!

Néhány megjegyzés a témához:

> Mikor valaki meghal Isten elé kerül és o mérlegeli, hogy elérte-e azt a
fejlettségi szintet, hogy bekerüljön a paradicsomba vagy sem.

Ez azt feltételezi, hogy Isten és "valaki, aki meghal" két különálló dolog.
Pedig a Lélek és Isten lényegét tekintve Egy.
Ezért inkább azt lehetne mondani, hogy - optimális esetben - a Lélek egy
szabadabb, szélesebb látókörű, "istenibb" nézőpontból érvényesíti szabad
választását (hogy hol szeretné folytatni a továbbiakban). Nem téveszti már
össze önmagát  földi sorsának, teremtő képzelgéseinek részleteivel.
A "keresztény teológia" szempontjából egyébként a paradicsom nem egyenlő
Isten Országával (Regno Dei)!


> 1Megfelelt és célba ért és irány a paradicsom!
> 2Nem felelt meg (többszöri nem megfelelés, vagy súlyos bun esetén
esetén kiveszik a játékból és irány a pokol)

Ez a primitív leegyszerűsítés nem fér össze az Isteni Szeretettel.
A Lélek számára a "poklot" önnön isteni lényegének figyelmen kívül hagyása
jelenti.


> 3Még nem érte el azt a fejlettségi szintet, hogy egy szinttel feljebb
léphessen és még gyujtöget néhány jó pontot. Ez a purgatórium a
keresztény szemléletemben. Ilyenkor mégegyszer leszületünk.

A Purgatórium nem a leszületést jelenti, hanem a Lélek terapikus
megtisztítását egy-egy élet közvetlen negatív tapasztalaitól, stresszeitől -
a "pokoltól" - hogy többé-kevésbé visszanyerje "isteni tisztánlátását" és
ebből a nézőpontból tudja majd kiértékelni tapasztalatait és döntést hozzon
pl. a következő élet "földi terápiájával" kapcsolatban.

Talán túlzottan leegyszerűsítő (és a Szeretet jellegével sem fér össze)
Istent valamiféle "földre vetített égi szabványok szerint (jó-rossz,
bűn-erény) válogató mennyei bürokratának" tekinteni.


A "hanglemez tűjének és barázdájának" analógiája helyett én pontosabbnak
érzem a "többdimenziós holografikus tárolás" végtelen alternatíváinak
világát. Ezt a megközelítést a kvantumfizika "valószínűségi hullámnak"
nevezi.
Vagyis semmi sincs eldöntve, amíg a fizikai a világban az én-tudat nem
azonosítja magát valamelyik valószínűséggel - ez lenne a DÖNTÉS, vagy ahogy
a fizikusok nevezik: "méréssel beavatkozunk a valószínűségi hullám
világába".

A "nem fizikai" világban - túl a "kvantumhatáron" - azonban ez nincs így!
Ott elvben valamennyi valószínűségi szint a rendelkezésedre áll.

Tehát: ha "fizikai világban létezőnek" határozod meg önmagad, akkor egyben a
döntéseid által kijelölt úttal határozod meg önmagad.
Viszont a Magasabb Tudatosság világában viszont már nem köt ilyen szabály.


> Tegyük fel George Bush-t elüti egy kocsi 1990-ben. Na és? Akkor ma
nem o az elnök, hanem valaki más, mert o csak egy kis személy a
világba. Egy dolog viszont biztos:Koszovót amerika bombázni fogja
2001-ben, a két kereskedelmi torony összedöl, Afganisztánt és Irakot
megszálják az amcsik.

Ha pontosan ebben a világban definiáltad, teremtetted önmagad, akkor a
"tegyük fel" értelmét veszti.
Viszont mégis - a Magasabb Tudatosság nézőpontjából - milliónyi más
kimenetel párhuzamosan létezik.
Ezek néha más tudatállapotokban halványan át is szűrődhetnek.


> - Ha te egy átlagember vagy Amerikában, gyakorlatilag bármit
megtehetsz, mert úgyse lesz lehetoséged sem megakadályozni, sem
gyorsítani a katonai akciókat.

Az már érdekesebb, hogy ezekből a tudatossági állapot tanulságokból mit
lehet áthozni a "döntések világába".
Ahogy a Mátrixban is elhangzott: "senki sem lát túl egy olyan döntésen, amit
nem ért meg".
Viszont amennyire kitágul ez a megértés, annyira kitágul a döntéshozás
lehetősége is.
Nemcsak az egyes szerepek korlátain belül változtathat a viselkedésen, de
"betekinthet a kullisszák mögé", ötleteket adhat a "rendezőnek", stb.
Vagy, ha "hálózatra kapcsolt videojátékban" gondolkodunk, változtathat a
program paraméterein, esetleg bele is nyúlhat a kódba.


> Azt senki sem tudhatja, hogy hányan vannak köztünk, akiknek tanulnia
kell, és hányan olyanok, akiknek nem kell, csak segítonek születtek
meg, ha megszülettek itt a Földön egyáltalán.

Talán egyre több olyan eset is van, amikor a "tanuló" egyre inkább segítővé
válik.
Mint a viccbéli hirdetésben: "Hegedűórákat adok és veszek."
De asztrológusoknak talán ismerős lehet a "Chiron-archetípus" ("megsebzett
gyógyító") fogalma is.


> A lélek tökéletes, hiszen Istentol való- mondta egyszer egy keresztyén
barátnom a reinkarnáció ellenében. Igen, tökéletes: de TAPASZTALATLAN! Ezért
a sok leszületés...

Igen, magában hordozza az isteni tökéletesség csíráját.
Mindazonáltal, ha az Isteni Terv keretein belül pusztán az "alvajárók
öntudatlan automatizmusával" játszanád le sorsod forgatókönyvét, akkor ugyan
minek kellenének Őrangyalok, Mesterek és egyéb "fenti" szellemi segítők,
felügyelők, korrektorok?!


Szeretettel egyre jobban:

Lovass László

Kedves Judit és Kiss István!

Judit: a TV-s hasonlatoddal élve: igen,
kapcsolgathatsz, ahová csak akarsz, az előre
kínált csatornákból, azon belül is az előre
kitalált műsorokból. Ez pont István mellett jó
példa :)
Én úgy érzem, hogy akinek az a végzete, hogy meg kell
halnia egy földrengés miatt, az lehet hogy megússza a
földrengést, de valószinűleg egy rövid idő
után valami másban fog meghalni, aminek indirekt módon
köze van/volt a földrengéshez. Szélsőséges példa:
van egy másik ember, aki viszont a "csodával határos
módon" megmenekül. És épp ez fogja elütni az autójával
az előző emberkét, amibe az belehal. A sors
elől nem lehet elmenekülni.

István: (bocs a "kiabálásért") LE VAGYOK DÖBBENVE!
Hihetetlen, hogy azok a dolgok, amik 1-2 éve
fogalmazódtak bennem, most általad magyarázatra
lelnek. Ez szinte hihetetlen. Minden szavaddal
azonosulni tudok. Mindíg is úgy éreztem, hogy nem
döntünk mi semmiben, csak "jelentéktelen" ügyekben
vagyunk képesek erre, amik nem meghatározó szempontok
az életünkben (pl. milyen legyen az autóm színe) 
A körülmények döntenek helyettünk. Figyeljétek csak
meg, életetek fontos momentumaiban mindíg a
körülmények (Istváni terminológiával "barázdák") miatt
alakultak úgy a dolgok, ahogy, nem? Persze, a hit,
vágy és elvárás közrejátszik ebben, de csak annyira,
hogy meglássuk a lehetőségeket. Ahogy Trinity
mondta a Mátrix-ban: én csak az ajtót tudom
megmutatni, neked kell átlépned rajta. 
Csak meg kell keresnünk a megfelelő ajtókat és
soha többé ebben az életben nem ér minket csalódás,
ezt garantálom. A másik: minden mindennel összefügg.
Amit adsz, azt vissza is kapod. Lehet hogy máskor és
mástól, de visszakapod. Úgyhogy adjatok rengeteg
szeretetet és megbecsülést, akinek és amennyit csak
tudtok! Működik!

Szeretettel,
Márk