Kedves Zabhegyező, kedves Listatagok!

Lehet, hogy meg sem kellene szólalnom, de van néhány gondolatom a 
leveleid kapcsán. Valószínűleg minden soromat megválaszolod majd, és 
visszájára fordítod szavaimat, de azért teszek egy próbát.

Ezeket a sorokat még Évának írtad:
> Akkor az ak-t nem erted.

- Nem szép dolog valakit leteremteni ekkora nyilvánosság előtt. Attól, 
hogy különbözik a felfogásotok, egyáltalán nem biztos, hogy csak a 
tiéd az egyetlen üdvözítő út.

> Miert uzenni akarsz - miert nem _kerdezel_ eloszor? Miert nem 
beszeled meg magaddal - azaz a ket segitoddel? Miert nem jutott 
eszedbe, hogy megkerdezd a segitoidet?

- Számomra úgy tűnt, hogy Éva már túl volt ezen a szakaszon. Leírta a 
konkrét, megtett lépéseit. Mindössze azért kért ötleteket, mert 
elégedetlen volt az eredménnyel.

> Az ak pont errol szol, hogy felismerd, hogy a helyes sorrend:
elobb megismerni, es utana cselekedni.

- Nagyszerű elgondolás. A baj csak az, hogy honnan fogod tudni, hogy 
már felismerted az okot, és nem csak hiszed, hogy fel is ismerted?  
Cselekedni viszont mindenféleképpen kell. Ebből nyilván származnak 
hibák, de erre mondják: A lónak négy lába van, mégis megbotlik.
Ha valaki az első hibák után korrigálni próbál, és véleményt kér, az az 
én szememben okos ember.

> Ez a "jajj, valamilehet" kisertetiesen kezd tomeges meretu 
hisztive valni. :-(( Lassan milliok kapjak fel a fejuket, amikor reggel
a teveben elhangzik egy mondat, hogy "Mit mondott x.y? Megtudja ma 
este a musorunkban!"

- Nem igazán tudom megítélni, mennyi valóságalapja van ennek a 
fejtegetésnek. Logikusnak tűnik, de az én ismeretségi körömben nem 
jellemző.
Aki dolgozik, az nem ér rá ilyen dolgokon (hülyeségeken) rágódni egész 
nap.  
Na és, ha valaki valamit mond, akkor mi van? Úgysem old meg 
helyetted semmit. 

> Par eve egy korfolyosos berhazban lakom, a lakasom szinte csak 
akkor van kulcsra zarva, ha par napra elutazom. 

- Erre csak két dolgot mondhatok:
1. Aki félve él, fél életet él. Ha így nézem igazad van.
2. Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik. Vagy egy másik: Alkalom 
szüli a tolvajt.

Természetesen nyilvánvaló, hogy azokat az eseményeket vonzzuk be, 
amivel kapcsolatban még tanulnunk kell. Ilyen alapon azonban mindkét 
pontnak meg van a maga létjogosultsága, és nem a mi feladatunk 
ebben dönteni más helyett, vagy ráerőszakolni a mi nézeteinket.

> Nos, egy kamera par ezer forint, egy videomagno par tizezer, egy
vezerlo, …

- Engedd meg másoknak, hogy azt tegyék, ami nekik jó. Ne akarj más 
fejével gondolkozni az ő pénztárcája felől.
Ez a kamerás megoldás egyébként biztosan nem jó. Minél nagyobb 
feltűnést kelt a védekezés, annál csábítóbb a betörés. Ha másért nem, 
hát a videós rendszer leszereléséért.

> Az ak tanfolyamon legalabb harom kulonbozo megoldast kaptal pont 
ezekre a kerdesekre - olvasd el ismet az anyagot, vagy menj el egy 
ismetlo tanfolyamra. Vagy gyakorold az ak-t. ;)

- Felteszek neked egy kérdést. Ha két ember belenéz ugyanabba a 
csőbe, látni fogják-e egymást?
Lehet, hogy igen, de az is lehet, hogy nem. Pl.: Az egyik belenéz 
reggel, a másik pedig este. Egyszerre néznek bele, de a cső elhajlik. 
Nem sorolom tovább. Minden esetre annak a legkisebb az esélye, hogy 
látni fogják egymást.

Ha ezen csak egy pillanatig elgondolkozunk, miért várjuk (vagy 
várhatjuk) el mástól, hogy ugyanolyan végzettség, ugyanolyan 
mértékű (vagy még több) gyakorlás után ugyanazt lássa, mint mi?
És ha másképp lát valamit, akkor neki meg kell ismételnie a 
tanfolyamot? Van/volt elegendő információd arról, hogy tévedhetetlenül 
javasold neki?

Félreértés ne essék, sok értékes gondolat is volt a leveledben, de 
túlságosan magadból indultál ki. A Te véleményedet vetítetted ki és 
próbáltad a másik szájába adni, amit aztán jól meg is kritizáltál.

Ezek a sorok már az RL és Gál István levelére íródtak.
> Sajnos a masokkal valo kommunikacio teren mar vannak problemak, 
se irasban, se szoban nem tudom jol atadni a gondolataimat, sot 
ellenszenvet valtok ki, mert szamomra evidens dolgokat nem irok le, 
viszont pont ezeket az evidens dolgokat nem latjak azok, akik nem 
latnak a felszin ala.
Ezert megprobalom ismet megmagyarazni, hogy ertettem, es egyre 
dagalyosabba valik a szovegem, es mire eszembe jut a megfelelo 
kulcsmondat, mar senki se figyel oda. 

- Én is elgondolkoztam az álneveden. Ez a vallomás számomra éppen a 
zabhegyezés eseményére emlékeztet. Csak egy javaslat, és nem 
kritika: próbálj meg egy tartalmasabb művésznevet választani, és 
könnyen lehet, hogy azonnal megszűnnek a problémáid. Régi mondás, 
de igaz: A név kötelez. 

> A lenyeg az volt, hogy Vivica _szenved_ attol, hogy idonkent felhivjak 
a rendorok, hogy a tanyajan esemeny tortent, 

- Ismét a csőbe nézés esete forog fent. 

> Sajnos azonban ugy latszik, a lista olvasoinak jelentos resze pl.
egy orvosi problema kapcsan a fajdalom megszuntetesere torekszik es 
nem az igazi problemat keresi.

- Nem vagyok orvos, de gondolkozzunk már el ezen a példán egy kicsit 
mélyebben is.

Iszonyatosan megfájdul valakinek a feje. Az ok természetesen az, 
hogy az agyban érgörcs(ök) alakultak ki. Egyre terjed a fájdalom, ezzel 
együtt a szervezet pánikba esik, és még tovább fokozza a bajt. A 
fájdalom tehát gerjesztő szerepet tölt be.
Ha a tabletta hatására megszűnik a fájdalom, a szervezet 
megnyugszik. Ellazulnak a görcsös erek, megszűnik a gerjesztő hatás, 
és minden visszaáll az eredeti kerékvágásba.
Ez a példa nem kóros esetekre vonatkozott. Nem szervi problémák 
álltak a háttérben, csupán csak egy helytelen reakció.
Ha van egészségügyi végzettséged, visszavághatsz, hogy a fájdalmat 
azért sem szabad megszüntetni, mert elfedi a valódi okot.

Számomra azonban ebből is csak az derül ki, hogy semmi sem csak 
fehér, vagy csak fekete. Lehet ez is, lehet az is. Egyik esetben jó a 
fájdalomcsillapítás is, a másikban pedig életveszélyes is lehet.

> Egy ak ismetlo tanfolyam mindenkinek jot tenne - hopp, lassan mar 
elo reklamma valtozom, es megcsak jutalekot se kapok erte. ;)

- Meg egy szerénységi tanfolyam is csodákat művelhet.

> Eleg erdekes, hogy sokak szamara a "szeretet" az szavakban azt 
jelenti, hogy "onzetlenul segitenek masokon", tettekben pedig azt, 
hogy "onzetlenul igyekeznek megoldani masok problemajat" ugy, hogy 
azt raadasul masok helyett teszik.

- Aki segítséget kér, annak lehet segíteni. Hogy ki milyen módon teszi, 
az mindenkinek a szíve joga. Ha látszólag meg akarja oldani valaki a 
másik helyett a problémát, azzal lehet, hogy a saját karmájából 
törleszt. Senki sem tudhatja. Megint csak az érem egyik oldala volt felül 
a fejtegetésedben.

Levelemet teljesen nyugodtan, indulatoktól mentesen írtam. Nem állt 
szándékomban se sértegetni, se kioktatni. 

Baráti üdvözlettel: 
István (Borsodból)