Sziasztok!
> Akkor ezzel máris azt igazolod, hogy te magad is sznob vagy ... :-))
> Miert nem lehet ezeknek az embereknek azt mondani, hogy a doktori
> disszertációjára készül?
Egyrészt azért, mert erről nem vagyok teljesen meggyőződve, másrészt, mert a ké
rdés arra vonatkozott, hogy hol és mit dolgozik. Készülni pedig sok féleképp le
het (elvileg), nem csak úgy, hogy ez a foglalkozása.,
>
> > Kollega ur, az az igazsag, hogy a termeszettudomany jelenlegi allasa
> > nem egyezik meg az On altal elmondottakkal.
>
> Ez nem annyira sznob, mint inkább udvarias. Nem azt mondja, hogy "maga
> marha, miért nem olvassa a szakirodalmat?", hanem igyekszik finoman
> értésére adni tévedését.
Ezt én egyszerűen gúnyosnak érzem.
> A sznobizmus nem ezektől függ, hanem a bizonyos személyek szájából nem
> adekvátan hangzó szóhasználattól (röviden összefoglalva).
Én a kérdést nem így értelmeztem, Tamás is ezért értett félre. Szerintem itt ne
m arról van szó, hogy valaki sznob módon beszél, hanem arról, hogy a nyelvben b
izonyos nagyzolós szavak honosodtak meg. Pl. nálunk a cégnél nem portás van, ha
nem recepciós. És adminisztrátorok sincsenek, hanem menedzser-asszisztensek. A
régi rossz emlékű személyzetisek meg a HR-menedzserek.
Ha én azt mondom, hogy recepciós, attól nem vagyok sznob, mert merném csak azt
mondani, hogy portás...
Üdv:
R.Mari
|
Kedves Vica!
hix.nyelv #584, >:
> A szakmabol jovok:-))))
Akkor most megint bakot lőttem..? :))
> En péert tanultam tole, maradnek emellett, az en altalam ismert
> reklamszakemberek is péernek nevezik, de lehet hogy azert, mert egy
> helyrol jovunk:-))))
Ez utóbbi egy lehetséges magyarázat. És az is lehetséges, hogy az akitől
tanultál [egyébként hol: .hu vagy .at?], maga aktív nyelvápoló célzattal
terjeszti a [péer] ejtésmódot.
> De ki mondja meg, mi a helyes valojaban? Mi a szabaly ilyenkor?
Szabály nincs, illetve csak utólag állapítható meg, amikor a dolog már
kiforrt. Az idegen szavak egy jelentős részét több alakban vesszük át,
melyek egy ideig "küzdenek egymással", és ebből a "küzdelemből" az egyik
alak "győztesen" kerül ki. A párhuzamos alakok hosszabb távon
megmaradhatnak, ha némileg eltérő jelentést kapnak: így értesülhetünk
arról, hogy régen is voltak eltérő alakok, pl. cseléd ~ család (< szl.
cseljad 'háznép'), kalucsni ~ harisnya (< ukr. halosni 'téli felsőnadrág').
Esetünkben a [píár] az elsődleges alak, mellé a jött létre később a
magyaros [péer]. Az, hogy az utóbb jött kiszorítja-e idővel az eredetit,
nagyrészt annak a függvénye, hogy átalakult-e a betűszavak átvételével
kapcsolatos eddigi magyar nyelvszokás. Erre nincs válasz (csak utólag),
mert épp most "forrong" ez a terület.
Még az is meglehet, hogy a PR csatlakozni fog azokhoz a
szakkifejezésekhez, amelyeket a különböző iskolák, ill. különböző rétegek
eltérően ejtenek. Ilyen pl. az "ischaemia" 'helyi vérellátási zavar',
melyet én [isémia]-nak ejtek, de kardiológus ismerőseim szinte kizárólag
[iszkémia]-nak.
> A teve az a magyar kiejteshez igazodi, a flört nem betuszo, lehet hogy
> lehetne piár is
A TV -> tévé példám arra vonatkozott, hogy a betűszó idővel "rendes szó"
lehet. (A többi példa meg csak azt illusztrálta, hogy több "stílus" is
létezhet együtt.)
Sőt, a PR esetén vizsgálandó, hogy ezt betűszónak tekinti-e a közönség
(nem a szakértők, hanem az egyszeri használók, mint pl én is), vagy egy ez
olyan szó, mint pl. a radar, melyről csak anakdotikus szinten tudjuk, hogy
a forrásnyelvben rövidítés volt. A kérdésre én nem tudok válaszolni, de ez
egy szempont, ami az elemzésekben figyelembe veendő.
> Van hasonlo peldad az angolbol? Az angol kiejtes fonetikus leirasara
> gondolok.
Betűszavak esetén gondolod? Ha igen, akkor példám szinte csupa vitatható
eset lesz. De tiszta esetet nemigen lehet hozni, hiszen az új szokás épp
most "küzd" az elismerésért, így konzervatív szempontból még sztenderd
alatti. A példák, amik most eszembe jutnak (valószínűleg éppen a
legfrappánsabbakat fogom kihagyni): PhD [píé(j)csdí], vagy a "kistestvére"
(most tervezik ezt is bevezetni) az "MSc" [emesszí], egy csomó cég-, ill.
egyéb név: IBM [ájbíem], JVC [*dzsívíszí], UPC [júpící], BBC [bíbíszí], CIA
[szíájé(j)] stb., FAT [fet] stb. Ennek egy alesete, amikor "németes"
idegen ejtést használunk (melynek kulcsmomentuma az "s" betű [sz] v. [z]
ejtése), pl. ISO [izó], SEATO [szeátó] stb. Szerintem ez utóbbial
alapozták meg a jelenséget (ezek már bevett, nem vitatott formák), és ahogy
a köztudatban az 'idegen nyelv' szerepében a németet felváltja az angol,
úgy változik vele az idegenes ejtés mintája: de maga az idegenes ejtés
ennél régebbi.
(* A [dzsíviszí] ejtésmód "helytelensége" ellenére a köznyelvben
normatívnak mondható, akinek nem tetszik, gondoljon a "fotel"-re a [fotőj]
helyett.)
|