Üdv néktek, nyelvelkedők!

  Egy időben nem tudtam rendszeresen olvasni a Nyelvet, így szép lassan a
fejemre nőtt, de most rászántam két lustálkodós napot, és majd' 150
szám átböngészése után igencsak nem hagytak (ezt de kár, hogy nem lehet
úgy mondani, hogy "nemcsak hagytak" :)) nyugodni a gondolatok, ezeket 
meg is osztom Veletek.

>> Gyalog-galopp <<

  A film eredeti címe NEM Jabberwocky, hanem Monty Python and the Holy
Grail. A Jabberwocky Terry Gilliam ugyancsak lovagkorban játszódó filmje,
de ebben korántsem szerepel a teljes Monty Pyhon-csapat.

>> Gyömbérsör <<

  Gyanítom, hogy az amerikai filmekben ha ez a szó előbukkan, ők nem a
Ginger Ale-re gondolnak, hanem a Root Beer nevezetű, valóban sörre
emlékeztető (és szerintem elég borzalmas ízű) üdítőitalra. Ez, nem 
tudom, miért, elég népszerű itóka odaát a tengerentúlon.

>> -(v)al, -(v)el <<

  Szörnyű, rettenetes és iszonyú, hogy még itt, a Nyelv soraiban is
újra és újra visszaköszön az a horribilis, burjánzó errorság (az, hogy
hiba, már túl enyhe kifejezés lenne számára), miszerint a -val/-vel
ragok elveszítik hasonult /v/-iket! Gondolok a *"3-al", *"x-el" típusú
ocsmányságokra! Nem értem, nem értem, miért harapózott így el. Hiszen
csak ki kéne ejteni: *"háromal", *"ikszel"... há' rövid! Holott 
hosszúnak kék lennie... Vajh' miért nem esik ez le az ilyesmiket 
(hogy találnák fel az olyan tollat, amelyik rácsap az írója kezére,
amikor ilyeneket papírra vés) leíróknak? S talán nem kapnék 
sírógörcsöt, amikor a feltöltőkártyám számát bepötyögvén a 
visszakapott üzenet arról tájékoztat, hogy "3000 Ft-al" (jaj!!!)
megnövelték egyenlegemet...

>> -E <<

  Volt szó az -e kérdőszócska szerepéről, hogy szabad-e szócsoportra 
vonatkoztatni. Ami nekem sohasem volt teljesen világos: a múlt idejű
feltételes módú igék esetében hová kerül az -e? Úgy rémlik, hogy a
"volna" kapja... azaz "Nem tudom, nem lett volna-e jobb, ha..." és 
nem "Nem tudom, nem lett-e volna jobb, ha..." Igaza van emlékeimnek?

>> Fo(r)galmi zavar <<

  A mozgószabály (és az egybe-, illetve kötőjellel írás) be nem 
tartására fogaim meg-megcsikordulnak sokszor... Talán a legcsikorgatóbb
példa, amit eddig láttam, egy rendőrautó oldalán állt: 
"Forgalmi zavarelhárítás". Vajon milyen zavart háríthatnak el a 
forgalom segítségével...? :)) 
  A propos, annak idején, mikor a buszokon még a vezetőfülke mellett,
az első ajtónál, kb. derékmagasságban volt egy pici gombocska, ennek
neveként a *"Gyermek leszállás jelző" feliratot lehetett olvasni. 
Nos, ezt lehet-e "Gyermek-leszállásjelző" módra kötőjelezni? Vagy
milyen jelző(?) szerepét tölti itt be a "gyermek" szó?

>> Például <<

  Egyiktek hozzászólásában olvastam: "Szerintem, ..." - azaz vessző
volt a "szerintem" után. Ugyanígy egyre gyakrabban találkozom kezelési
útmutatókban a "Például, használható XXXX márkájú színes tinta." 
alakkal. Annyi bizonyos, hogy angol ajkú beszélők vesszőt mondanak 
az ilyen (nem tudom, minek hívják az ilyet...) szavak után. De 
magyarban én határozónak érzem, és szerintem nem jogos a vessző 
használata utánuk. Jól gondolom?

>> Attila József <<

  "My name is István Kiss" - tanuljuk az angolnyelv-órákon. De vajon
jogos-e, hogy a saját becses nevünket így kifacsarva kell mondanunk,
csak azért, mert az angolok a _sajátjukat_ így használják? Mi sem
mondunk Bush George-ot, sem Jackson Michaelt. Tudom, ha mi nem 
alkalmazkodunk, akkor továbbra is jönnek a "Dear Verebes," kezdetű
levelek... Miért van az, hogy egyes nyelvek "dominánsak" a nevek
tagsorrendjét illetően? Ez nem igazság...

>> Bátyus <<

  Azt olvastam, hogy a "bátyám" szó szótári alakja "bátya", az "öcsém"-é
pedig "öcs". Nézzük csak meg a birtokos jelzős alakokat!
       BátyÁm, bátyÁd, DE: báty_ja (nem *bátyája)
       ÖcsÉm,  öcsÉd,  DE: öcs_je -> öccse. (nem *öcséje)
       AnyÁm,  anyÁd,  DE: any_ja (nem *anyája, hacsak nem csavaré)
       ApÁm,   apÁd,   DE: ap_ja (nem *apája)
       NénÉm,  nénÉd,  DE: nén_je (nem *nénéje)
  Látszik, hogy ugyanarra a sémára épülnek: E/3. személyben mind 
elveszíti a tővégi magánhangzóját. Akkor a logika alapján, ha már 
"anya" és "apa" létezik, a többinek is "bátya", "öcse" és "néne", vagy
pont ellenkezőleg: "any", "ap", "báty", "öcs" és "nén" alakban 
kellene a szótárban szerepelni (és ez utóbbi esetben az első 2 
személyben kötőhang jön be a birtokos jelzős alakban). Akkor most 
kivétel-e az "öcs", vagy a többi, vagy egyáltalán miért nem konzekvens
a nyelvünk ebben a tekintetben? Vagy az?

>> Látható(a)k <<

  Mikor használunk a folyamatos melléknévi igenevek többes számánál 
kötőhangot? Azaz mikor "láthatók" és mikor "láthatóak" a használatos
alak? 

>> SI <<

  Van-e szabály arra, hogy mely mértékegységeket kell a számmal jelölt
mennyiség után közvetlenül, és melyeket szóközzel elválasztva írni?
Különösen a % érdekel, valamint a fok jele (kis karika), amit 
Celsiussal (most kis o-val jelölöm) pl. 20 oC-ként, szögfok esetében
viszont pl. 20o-ként szoktam látni. A MaHÍSz-ban nem találtam konkrét
utalást erre. Tudtok segíteni?

>> Kopadás ellen Bánfi <<

  Megfigyeltem, hogy a magyarban léteznek "-szt" és "-d" végű igepárok,
amelyeknek jelentése: akit/amit "X-szt"-anak/-enek, az "X-d". (azaz
egyfajta ok-okozat pár).
  Példák:
      rekeszt - reked
      elképeszt - elképed
      ereszt - ered 
      fáraszt - fárad
      ébreszt - ébred
      mereszt - mered
      gúvaszt - gúvad
      téveszt - téved
  Kérdéseim:
  - Van-e ennek valami etimológiai eredete, vagy csak véletlenül 
    bukkantam ilyesmikre? :))
  - Ilyen párnak tekinthető-e a "támaszt-támad" vagy a "halaszt-halad"?
  - Miért nincs olyan szavunk, hogy "kopad"? Az a lúd, akit éppen 
    tollától fosztanak, menne át ilyen állapotváltozáson. Vagy van?
    Használják is? 

>><<

  Nos, remélem, elég témát hoztam elő ebben a nagy nyári kutyuskában 
(lásd: canicula) :)), ha válaszoltok, jaj de jó lesz, ha nem, akkor
nyaraljatok és vakáljatok (azaz vakációzzatok) jól:

Attila