Sziasztok!
Szeretnem megismetelni a multkori keresemet. Fontos lenne, hogy valaki
"lassa" Szatai Rezsot
2003. julius-augusztusaban a kepzeletbeli kepenyojen! (szul.:1919.julius,
tartozkodasi helye:Aszod)
Kerlek irjatok meg mit lattatok, kesobb magyarazattal szolgalok.

Magamat feladhatom? Mostanaban erdekes tuneteim vannak. Kivancsi lennek, mit
lattok (es milyennek).
 Piliscsaban elek, 32 eves vagyok. Tovabbi kerdes: nincs kozuletek valaki
innen a kozelbol, hogy neha
 tudjunk gyakorolni?

Koszonettel: Beus

Kedves Márti!

Én könyvből tanultam meg a villámolvasást, kiegészítettem egy kis 
agykontrolltechnikával, és gyönyörűen működik. Még tanítom is.
A tanulásnál az a lényeg, hogy a fotóolvasás után a gyorsolvasáskor 
húzd alá azokat a sorokat, amin megakad a szemed. A többit el sem 
kell olvasnod. De ha mégis megteszed, rájössz, hogy az csak a körítés 
volt, akkor sem húznád alá, ha normálisan végigolvasnád.
Az aláhúzott részeket viszont érdemes a hagyományos módon 
olvasgatni. Ez is eszméletlen nagy időmegtakarítás!

Az agykontrollos kiegészítés pedig ennyi:
Alfában meghatározod a célt, amiért olvasod az anyagot. Pl: megérteni, 
emlékezni, alkalmazni, stb.
Fogékonyságra hangolod magad, aztán jöhet a fotózás.
Lapozás közben elmondod pl. a megadott három szót, és csak utána 
lapozol.
Amikor végeztél, alfában az anyagot szépen bekötöd egy könyvbe, és 
elhelyezed agyad egyik polcán. 
Ezután azt írod mellé, hogy mindég eszembe jut, amikor szükségem 
van rá, stb.

Tömören most csak ennyit. Most nincs több időm. Ha részletek is 
kellenek, a címem:


Sok sikert!

Baráti üdvözlettel:

István

Vki kerdezte az idegen nyelv tanulasat villamolvasassal.
En probaltam tobbszor fotoolvasni szotarat. ( a stewardes kisse furan
nezett ram, hogy miert lapozom a szotarat olyan gyorsan fejjel lefele
- marmint a szotar volt ugy :-) ).
Az eredmeny az volt, hogy attol kezdve beszelgetes kozben "osztonosen"
hasznaltam olyan szavakat, amik jelenteserol fogalmam sem volt, de
utolag visszakeresve a szotarban pontosan azt fejeztek ki amit akkor
es ott mondani akartam.

Es egy sikerelmeny: sielni voltunk, es azt programoztam, hogy
eppsegben odaerunk, ha esetleg veszelyhelyzet lenne, joval elore
eszreveszem, es le tudom kezelni, az uton nem leszek faradt, es az ut
szep tiszta lesz (viszot legyen eleg ho a sieleshez). A gyerkocnek meg
uzentem, hogy birja jol az utat.
Du, negykor hazamentem munkabol, es aludtam egy par orat, este tizkor
indultunk
Gyonyoru utunk volt, a gyerkoc ejfel elott elaludt, de fel kellett
kelteni kis idore ra (a kompon - Angliabol mentunk Francaorszagba - ki
kellett szallni a kocsibol), de amint tovabbindultunk ismet elaludt es
csak 9 ora korul ebredt fel. Gyonyoruen birta az utat, csak a vegere
kellett elovenni a szamitogepet :-).
Kb. ket orankent megalltunk levegozni egyet, kulonben en is jol birtam
mind az 1200+ km-t.
Az ut vegig tiszta volt, a vegere kezdtunk is aggodni, hogy mi lesz a
hoval :-)
Az utolso 15 km-es szerpentinen felfele lattuk az elso hofoltokat az
ut mellett.
Odaerve az autot leparkolva szinte azonnal zuhogni kezdett a ho, es
ket napig el sem allt :-).
Utana gyonyoru napsutesben sieltunk a telelesunk nagy reszeben :-)
Visszafele hasonlo volt csak a francia resz utolso 50 km-e volt
latyakos, de ott sem veszesen.

A'kos

--
Ákos Szalay

Kedves Lista!

16.

> Te egy olyan gyerekkel is tudtal kommunikalni, aki nem is a rokonod,  mi
miert nem tudunk a sajat gyerekunkkel beszelni?

Mint irtam is, mi amikor Nelly Zsofikaval volt terhes, szinte minden nap
meditaltunk. Azt, hogy konkretan mit, mindig az adott pillanat, szituacio
hatarozta meg. Ebbol kifolyolag nagyon szoros kapcsolat alakult ki
kozottunk. Egyreszt anya - magzat, masreszt apa - magzat viszonylatban.
Aztan sok meddo, es egyeb problemakkal kuzdo nonek segitettem "baba ugyben".
Ezekben az esetekben hetente egyszer talalkoztunk, es meditaltunk. Tehat itt
is volt egy stabil kapcsolat koztem, es az anya, ill. a magzat kozott. Igy
tortenhetett meg az szinte minden esetben, hogy a magzattal szellemi
kapcsolatban tudtam lepni. Az erre forditott ido, meghozta a gyumolcset. A
kapcsolat nem azon mulik, hogy rokon e az illeto, vagy sem, hanem azon, hogy
tudjuk e, hogy mit akarunk, es szanunk e idot ra.
Ezert irtam a leveleket is, hogy felhivjam a figyelmet ezekre a
lehetosegekre, tudatositsam bennetek, hogy igy mukodnek a dolgok, es aki
akarja, es szan ra idot fantasztikus dolgokat kepes letre hozni meditacio
segitsegevel.
Vegul is utolag is lehet potolni, az elmaradt dolgokat. Mindegy, hogy milyen
ok miatt nem csinaltuk akkor. Az biztos, hogy a megfigyelesem az: konnyu
"elrontani", es sokkal nehezebb "jova tenni". Persze ez nem jelenti azt,
hogy nem lehet, az viszont igaz, hogy sokkal tobb munkat kell bele fektetni.
Azt mondom, hogy erdemes megprobalni.

Szeretettel Istvan. (Bp.)