On Sat, 22 Sep 2001 wrote:
> Szeretném a véleményét kérni mindazoknak, akiknek az általam írtakra
> idejükből futja, hogy választ küldjenek a KULTÚRA listára.
>
> Egy magyarországi amatőr irodalmi levelező lista operátora és
> a lista tagsága önerőből kiadott egy könyvecskét,
> amiben jobb és minőségileg kevésbé jó írások
> jelentek meg. Ez így rendben is volna, mert, mint hivatkoztak az én
> véleményemre, a 3 hónapos ténykedésük tükre volt a könyvecske.
> A problémát az jelentette a számomra, hogy , - miután
> végigolvastam a könyvecskét, közben olyan súlyos helyesírási hibákat láttam,
> amik szerintem súlyos hiányosságai a könyvecskének.
>
> Egy t a kettő helyett, vagy fordítva, kettő az egy t helyett. (Múlt idő).
> Két t a tárgy egy t je helyett . É SOROHATNÁM tovább, de nem teszem,
> mert a lényeg már így is érthető.
> Az operátornak küldött levelemben a szerzemények
> dicsérete mellett erre is kitértem.
> Ő azt válaszolta, hogy a szerzők kifejezett óhaja volt, hogy AZOKKAL
> a hibákkal jelenjenek meg írásaik.(Megjegyzem, szerintem eléggé
> vegyes érzelmeket ébresztettek bennem az "azok" az írások, mert
> egyébként gyengécskék voltak, még amatőr berkekben is.)
> Az operátor erősen arra hivatkozott, hogy a szerzőnek erre
> teljes bizonyossággal jog van, a KÖLTŐI SZABADSÁG ezt biztosítja.
> Mint irodalomtanár ezzel nem értettem egyet.
> Mert: arra láttam példát a legnagyobb költőinknél is, hogy írásjelek nélkül,
> mindent kisbetűvel írtak versükben. Ez egy stílus, és ez így megengedett.
> Óriási helyesírási hibákkal is láttam jelentős műveket, viszont azok
> PARÓDIÁK voltak, bizonyosan az is megengedett. Azért paródia.
> De abban a bizonyos könyvecskében azok a VERSEK halál komoly
> "versek" akartak lenni.
>
> Mivel a leírt (és kitartóan védelmezett állásfoglalásomat nem adtam fel),
> az operátor KIZÁRT a listáról, ahova magam is írásokat küldözgettem.
> Sokaknak tetszettek ezek, többen rajongó szavakkal "méltattak."
>
> És folytatódott :
> Ha találtam egy újabb listát, alig kezdtem el verseimet küldözgetni, megjelen
t
> az operátor, aki az új listának csak éppolyan vendége volt, mint én,
> kötözködni kezdett velem, és a levélváltásoknak az lett a következménye,
> hogy onnan is mennem kellett. Ő pedig követett és folytatta a
> szemétkedést ellenem.
>
> Megjegyzem: soha nem küldött ez az ember semmiféle irodalmat, csak
> leveleket, úgy viselkedett, mintha mindenütt ő lenne az operátor.
>
> Tehát az a tanulság, hogy ez az INTERNET !
>
> Természetesen volt már úgy, hogy én sem kóbor apácaként viselkedtem,
> mert a sodromból néha kihoztak az események.
> Azaz jól odamondogattam. Tudom, ez HIBA volt.
>
> Mindennek ellenére, én most e levelem fő gondolataira várom
> válaszotokat. Hogyan is működik a költői szabadság?
>
> Üdvözlettel: L. Béla
>
>
>
>
Véleményem, amely hirtelen, és kiforratlan:
1., A magyar nyelvre szükség van. A helyesírásra pedig azért, mert
egyértelműen akarunk érintkezni egymással. (Jaj, mennyi baj
és gond származik abból, hogy a másik félreért, hiába lát is,
hiába hall is.) De a nyelvemet, amit jóanyámtól kaptam ne
merje senki megregulázni!!! Ne legyen az, hogy néhány
tekintélyes idős úr mondja meg az asztal mögül (azt hiszem az
MTA-ban) hogy mit mondok helyesen, és mit helytelenül. HA
anyám ezt és ezt így és így mondta, akkor az úgy helyes. Az
lehet hogy neked nem tetszik, attól csak nem szép NEKED, de helyes.
A "helyesírásra" az egyértelműség miatt van szükség, tehát ezt
át kellene nevezni igazírásra.
2., Az hogy valaki nem veszi figyelmebe a "helyesírás" szabályait,
az nekem sem teszik, nem tartom szépnek. De hogyha valaki
alkot, akkor létrehoz valamit. Akkor az a gyermek. És
valakinek a gyermeét olyannak kell elfogadi, amilyen lett.
Maximum nem fogom megdicsérni a szépségét, ha két feje van. De
az alkotónak (és szakadjunk el a hasonlattól) joga van a
művéhez. Joga, hogy úgy írják le, hogy úgy jelenjen meg,
ahogy megszületett.
3., Én, ha írok, megpróbálok vigyázni a "helyesírásra", mert az a
célom, hogy hassak, hogy megtermékenyítsem a másikat a saját
gondolataimmal, érzéseimmel, ötleteimmel. Fontosnak tartom a
hagyományt, és csodálom a nyelvet, ahogy változik.
4., Ha valaki rosszul idézne valmit lecsapnék rá. (Volt már
néhány kellemten pillanatom), ha valaki úgy tesz, vagy mond valmit,
ahogy nekem nem tetszik, akkor szóváteszem. Ha továbbra is úgy
folytatja, ahogy kezdte, akkor vagy elviselem, vagy ha nagyon
idegesítő, hét hagyom az egészet (hisz nem ér annyit).
5., A költői szabadság nem azonos az igénytelenséggel. Ha hemzseg
a szememet sértő hibáktól a vers, valószínű nem fog tetszeni,
mert elvonja a figyelmemet a mondanivalóról. (Kell-e nagyobb
büntetés egy költőnek?) Ha még így is tetszik, akkor az egy
remekmű, és megéri magambaépíteni úgy, ahogy van. Hisz épp ez
tetszett meg.
Summa: A helyesírás szükséges de nem elkerülhetetlen. Fontos a
mindennapjainkban, hogy egymást megértsük. A művészi
alkotásban is fontos, mert lám Béla sem a vers értékeit vette
észre, hanem az egyté-kéttét. Ez elrontotta a verset. Azt a
verset nem Bélák írták. Nem is volt kötelessége, hogy elolvassa,
vagy, hogy tessen neki. Biztos volt, akinek adott valamit az
az írás. Még így is. A költőt pedig nem érdekelte, hogy mást
is tudna gyönyörködtenia művével. Igénytelen volt - az én
szemszögömből, nem azért mert helytelenül írt, hanem mert nem
javította ki, noha megvolt rá a lehetősége.
Tisztelettel:
_____ __
| Tóth József, |
|__ Korunk Höse. _____|
|