Tisztelt Felvidek Olvasok!
Egyetetek Bugar Szabolcs levelevel. Jobban ki kellene hasznalnunk
a FELVIDEK lista adta lehetosegeket. A nyar folyaman alkalmam volt
vegigjarni Delszlovakiat es kulonosen mint katolikus sajnalattal
tapasztaltam,
hogy a szlovakiai egyhaz a felvideki magyar nyelv es kultura
elidegenitesenek
leghatasosabb intezmenye es eszkoze. Ez sulyos problamat okoz, es
szokatlan akkor ha tisztaban vagyunk azzal, hogy a katolikus egyhaz
altalaban Nyugateuropaban eddig a kisebbsegi kozossegek vedelmeben
jeleskedett.
Kovetkezeskeppen erdemesnek talalom az alanti hunsor hirfutarban
(Svedorszag)
megjelent cikket figyelmetekbe ajanlani.
Udvozlettel!
Nadasdi Istvan (Belgium, Vallon régio, Francia Kozosseg)
"Egyházi gondok a Felvidéken
Hány hívőnek jár egy püspök?"
"Egy magyar esperes magyar püspökért imádkozva szervezett imanapokat a
szlovákiai Komáromban. A szlovák érsek az eseményt megtisztelte
jelenlétével, sőt magyarul mondott misét. Az esperes az összegyűlt hívek
előtt nyomatékosította a jogos igényt, rá pár napra levélben közölték:
kérésének eleget tesznek, júliustól mehet nyugdíjba. Lénár Károly ilyet
nem
kért, ezért marad. És hiába jön új pap, a tardoskeddi hívek eltökéltek:
nem
engedik be a plébániára az új papot. Ezredvégi történet a Felvidékről,
ahol
az lehet magyar pap, aki jól beszél szlovákul.
A közel hatszázezres felvidéki magyarság hívő embereinek kétharmada
katolikus, hitéletük négy egyházmegyében zajlik. A száztizenhét magyar
lelkipásztor több mint kétszáz településen végez szolgálatot Ján Sokol
pozsony-nagyszombati érsek vezetésével. Az egyházkerület Trianon előtt
nem
létezett, a térség Esztergomhoz tartozott. Az elszakadás után sokáig
apostoli kormányzóságnak nevezték, csak 1978-ban vált főegyházmegyévé,
ennek
élére nevezte ki a pápa Ján Sokolt. Közel egymillió hívő katolikus
tartozik
ide, de ha egész Szlovákiát nézzük, minden negyedmillió emberre jut egy
püspök. Statisztikailag a magyaroknak kettőnél több kellene – jelenleg
egy
sincs.
Lénár Károly tardoskeddi esperes a Jópásztor Alapítvány vezetőjeként
tizedik
esztendeje szervez imanapokat Komáromban, hogy a felvidéki magyaroknak
is
legyen magyar püspökük, s hogy végre tegyék lehetővé a magyar
nemzetiségű
kispapok római képzését. A legutóbbi, tizenegyedik imanapra május
közepén
került sor, ahol meglepetésszerűen megjelent az érsek is. Ján Sokol
komoly
gesztust tett: magyarul celebrálta a szentmisét, de bölcsen hallgatott a
rendezvény eredeti céljáról. Két nap múlva Lénár Károly levelet kapott,
amelyben az érsek köszönetet mondott eddigi tevékenységéért, és
kérésének
eleget téve „megérdemelt nyugdíjba” küldte július elsejei hatállyal.
A felvidéki magyarság köreiben köztiszteletnek örvendő, hetvenhét éves
esperes udvarias levélben megköszönte a gondoskodást, de úgy
fogalmazott:
„Mivel magyar papban óriási a hiány, maradnék a szolgálatban.”
Az 5300 lelkes Tardos-kedden a hívek nemzetiségre való tekintet nélkül
zúdultak fel a hír hallatán, s aláírásgyűjtést szerveztek az esperes
maradása érdekében. A falu polgármestere személyesen kereste meg az
érseket,
de az nem fogadta. Ezért aztán levélben arra kérte, ne keltsen
fölösleges
feszültséget a faluban. Az esperes érdekében szót emeltek a szlovákiai
magyarok politikai szervezetei is, és arról is beszélnek, hogy a
Vatikánig
jutott az ügy.
Lapunk munkatársai szerdán látogattak el a faluba, amely nagy ünnepre
készül: huszadika a templom védőszentje, Szent István ünnepe. Az egyházi
hajlék frissen meszelve, gyönyörűen rendbe téve várja az ünneplőket
(jövőre
Szent István-szobrot is szeretnének avatni), s bár ma már volt egy
szlovák
nyelvű temetés szentmisével, valamint egy másik szlovák mise (az
összeset az
esperes celebrálta), az este hat órakor kezdődő magyar szertartásra is
elmentek vagy ötvenen. „Ha testvéred vétkezik ellened, menj el és
figyelmeztesd őt négyszemközt” – kezdi prédikációját Lénár Károly,
akinek
papír szerint már nem sok keresnivalója van ebben a templomban.
– Ma Szlovákiában csak abból lehet pap, aki jól tud szlovákul – kezdi a
beszélgetést. Mivel nincs magyar kispapképzés, jelenleg többen tanulnak
az
anyaországban, mint a szlovákiai szemináriumokon. De fölöttük a
magyarországi püspökök rendelkeznek – ha mindannyian hazajönnének is, az
sem
volna elég, annyi az üres plébánia. Egyikük haza akart jönni a
felszentelés
után, de Sokol nem fogadta be. Ezt később az újságban cáfolták, de én
beszéltem az érintettel. Mégis hiszem, hogy meghallgatásra talál az
imánk,
és lesz magyar püspökünk. Azért van erre égető szükség, mert a magyar
vezető
jobban összefogná a magyarságot és – mondjuk ki bátran – a papságot is.
Jelenleg a plébániák majdnem fele üres, ahol van is pap, többnyire öreg
már.
Hogy most mégis miként szolgálhatok? Hivatalos levelet nem kaptam arról,
hogy maradhatok, de utód sem jött még a helyembe. Úgy látom, most kissé
„leült” az ügy, én meg teszem a dolgom, amíg lehet.
A budapesti Határon Túli Magyarok Hivatala, értesülve a történtekről,
levelet küldött a Magyar Katolikus Püspöki Karnak. Onnan
postafordultával
udvarias köszönet érkezett, hogy tájékoztatták őket a „szlovák katolikus
egyház belügyé-nek számító esetről”.
Az egyházi szokás szerint Lénár Károlynak minden január-ban éves
szerződést
küld az érsekség. Idén is jött egy, az esperes aláírta, így jogi
értelemben
januárig biztos az állása.'
Forras:
End HUNSOR Hírfutár
http://www.hunsor.nu/
A Magyar-Svéd Online Források
______________________________
|
