Egy népszerű internetes honlap fórumára a következő üzenetet írták:
"Miért fáj az nektek, hogy Magyarországon az emberek önállóan
dönthetik el, hogy melyiket kedvelik jobban a "kínai kel" vagy a
"székely káposzta" közül? Bár én a silány "kínai kel"-nek nem
vagyok fogyasztója, de hadd ne kelljen már a még silányabb
székelyt étkemnek- mint egyedüli fogyaszthatót - elfogadnom!
Máskülönben, a magyarországi kínaiak valóban sokkal többet
tettek már le ennek az országnak az asztalára - bizonyos
néprétegek vonatkozásában - mint a csak markukat tartó,
egyben Magyarországot gusztustalanul köpködő székelyek!"
Ez a hozzászólás elgondolkodtatott. A hozzászóló
kissé keresetlen szavakkal ugyan, de azt mondta el, hogy
számára egy távolabb élő magyar csoporthoz való kötődése
gyengébb, mint akár a Magyarországon élő kínaiakhoz
(vagy más, nem magyar etnikumhoz). És nem volt egyedül.
Hasonló vélemény a kettős állampolgárság vitájában milliószor
elhangzott, akár magukat felelősnek tartó politikusok szájából is.
Az ismétlődő motívum az volt, hogy a beszélő nem érez erős
közösségi érzést valakivel, csak azért, mert az a másik magyarul
beszél és magyarnak tartja magát. Mindez sokkszerűen érte
azokat, akiknek a magyar kötődés fontos volt, Magyarországon
és főként a határon túl, ahol a magyar kötődés esetleg elég sokba
kerülhet a tulajdonosának.

Ebben a cikkben a jelenség egy másik megközelítését ajánlom.
Michel Maffesoli a Törzsek Ideje (Le Temps des Tribus, 1988) c.
könyvében felvetette, hogy a posztmodern ember személyisége a
társadalmi (kulturális, politikai, gazdasági) vezetők által diktált
vezér-véleményekkel már nem írható le ill. nem befolyásol
ható. Maffesoli azt mondja, hogy a posztmodern ember
identitása szerepek keveredésével írható le és ezeket a szerepeket
ő törzseknek nevezi. A törzsön belül a kohézió olyan nagy, hogy
Maffesoli az individualitás eltűnéséről beszél. Ahogy a fényt
teljesen leírják összetevői és azok erőssége, úgy ez a
posztmodern identitás is teljesen leírható a különböző
törzsi tagságokkal ill. azok erejével. Morag McKerron egy
tanulmányában ezt azzal a szemléletes példával mutatja be, ahogy a
turisták törzséhez tartozók beszélgetnek; gyakorlatilag a különböző
asztaloknál folyó beszélgetések felcserélhetők, mert mindegyik arról szól,
ki hol volt, mi hol mennyibe kerül, stb.

Nem ismerem a bevezetőben említett hozzászólást író hátterét, de
a példa kedvéért tegyük fel, hogy internetes felhasználónk törzsi
kötődései leírhatók azzal, hogy ő tagja a Budapesten lakók, a
kínaiaktól rendszeresen vásárolók, az interneten vitázók
végül a magyarul beszélők törzsének. A törzsi összetartozás
erősségei olyanok, hogy a magyarul beszélők törzséhez való tartozás
élménye számára jóval kevésbé fontos, mint a kínai piacon vásárlók
törzséhez való tartozás élménye. Ha rábukkannánk egy
másik emberre, akinek identitását ugyanezen törzsekhez
való tartozás dominálja nagyjából ugyanilyen arányban, akkor
azt találnánk, hogy bár a két ember valamelyest
eltér, törzsi hovatartozásaik oly mértékben determinálják őket,
hogy az individuumnak nincs nagy jelentősége.

Maffesoli törzsei még akármilyen identitást leírhattak, de kézenfekvő
ötlet őket a nemzetfogalom változásainak vizsgálatára felhasználni.
Ezt meg is tették egy páran. Egyik nagy port felvert kísérlet Joel Kotkin:
Törzsek (Tribes, 1993) c. könyve. Kotkin szerint a sikert posztmodern
világban etnikai alapú törzsekhez való tartozás determinálja. Kotkin
bevezeti a globális törzs fogalmát, mely a következő jellegzetességekkel
rendelkezik:

- Erős etnikai identitás és a kölcsönös függőség érzete, melyek
segítenek a csoportnak a globális változásokhoz alkalmazkodni az
identitás elvesztése nélkül.
- Kölcsönös bizalmon alapuló globális hálózat, amely átnyúlik
a nemzeti határokon.
- Alapvetően nyílt, befogadó gondolkodás, amely a törzs tagjait
sikeressé teszi a posztmodern világban.

Az első két feltétel hozza létre a törzs önszervező és stabil hálózatát.
A harmadik feltétel teszi lehetővé, hogy ez a hálózat pozitív értékeket
terjesszen, tehát a hálózathoz tartozás tagjai számára előnyt nyújtson.

Kotkin könyve élénk vita tárgyává vált. A törzs fogalma és az, hogy a
törzshöz tartozás előnyös lehet megrendíti azt a (Marxig visszamenő)
univerzalista dogmát, hogy a történelem célja egy egységes, etnikai
identitásoktól mentes emberi kultúra létrehozása. Kotkin másik
kijelentése, miszerint a törzs önálló kultúrája a
gazdaságban való boldoguláshoz hozzásegít, még hevesebb kritikát
kapott, hiszen ez nem jelent kevesebbet, minthogy a törzshöz való
kapcsolódás jelentősen segítheti valakinek pl. sikeres üzletemberré válását.

Kotkin és Maffesoli törzs-fogalma között nyilvánvaló különbség van.
Maffesolinál az akvaristák alkothatnak törzset, Kotkin csak etnikai
identitásokra használja a törzs szót. Minthogy ez az írás az
etnikai identitásokról szól, én most Kotkin értelmében
folytatom a fogalom használatát.

folyt kov.