Cama:
> Szerintem minden embernek joga van sajat belatasa szerint elni eletet,
> ebbe mas nem szolhat bele. Meg akkor sem, ha ugy gondolja, hogy eppen
> hulyeseget keszul elkovetni.
En ugy gondolom, nagyon nem mindegy, hogy _mibe_ szolunk bele. Ha azt
akarjuk megszabni, hogy az illeto szombat reggel hanykor keljen fol,
mit reggelizzen, milyen ruhat vegyen, arra azt mondom, hogy ezt teljes
mertekben ora kell bizni. En is "hulyet kapnek", ha ilyeneket mas
akarna meghatarozni helyettem. Viszont, ha poenbol kocsival neki akar
menni egy oszlopnak, esetleg kabitoszert keszul beadni maganak, vagy
"szimplan" ongyilkossagot akar elkovetni, akkor azert jobb
kozbeavatkozni. Az emlitett harom eset kozul az elso kettonel
megprobalnam lebeszelni az illetot, a harmadikat viszont eroszakkal
is megakadalyoznam (korabban mar irtam, hogy miert).
> Mindenki ugy teszi tonkre az eletet, ahogyan akarja :) Alkotmany
> valamelyik bekezdese, onrendelkezesi jog.
Jogilag lehet, hogy igy van. Emberileg megis jobbnak latom, ha
szeretetunkkel, segitokeszsegunkkel motivaljuk az emberket, hogy
megse tegyek tonkre magukat, ha nem muszaj. Hidd el, en se ugy
gondolom, hogy mindenert, amit kicsit is rossznak tartok, mar
ra kell szolni az illetore, es, ha "nem fogad szot", akkor cseszegetni
kell. NEM! Csak akkor, ha valoban _nagyon sulyos_ az eset. Ellenkezo
esetben hagyni kell, hogy azt tegye, amit jonak lat - ezt en is
teljes mertekben igy gondolom.
> nincs egyetemes merce. Nora erkolcse sem az.
Ezzel tisztaban vagyok. A tokeletessegtol en is messze vagyok. :-(
Valoban nincs egyetemes merce, de vannak helyzetek/cselekedetek,
amikor egyertelmuen meg lehet hatarozni, hogy helyes-e vagy sem. (Pl.
a nyeresegvagybol elkovetett emberolesrol szerintem senki nem
mondhatja, hogy "helyes". Es nemcsak jogilag nem helyes.)
> Ha lattatok mar olyan ifjut, aki keptelen felnoni, mert szulei nem
> engedtek onallosodni, vagy olyanokat, akik a donteseiket a
> szomszed velemenyere vagy a "mit szolnak majd hozza a tobbiek"
> felelmere alapozzak, akkor tudjatok, hogy mirol beszelek.
Ezeket en is rossznak tartom, ugyanugy, mint te. A sajat szuleimet is
probalom gyozkodni, hogy hagyjanak onallosulni - szerencsere sokszor
sikerrel (bar, nem mindig). A "mit szolnak hozza a szomszedok?"
kerdes viszont semmiben sem befolyasolja az eletemet, nem is akarom,
hogy valaha is az o velemenyuk dontse el azt, hogy en mit csinalok.
(Es majd a gyerekeimet is ovni fogom attol, hogy masok velemenyere
alapozzak a dontesuket.)
Petibatyo:
> Ha meg belegondolok a valasok nagy szamaba (3 hazassagbol 1 ha jol
> emlekszem) (...) Akkor meg oly mindegy, hogy az veszi el a
> szuzessegem akitol eloszor fogok elvalni, vagy sem.
Az, hogy az emberek egyharmada elvalik (vannak, akik tobbszor is),
meg nem jelenti azt, hogy a hazassag elott alloknak mind ugy kene
hozzaallni a dologhoz, hogy nagy esellyel ok is el fognak valni. Az,
hogy a _tomeg_ mit csinal, nem kell, hogy befolyasolja az en (vagy a
te) kapcsolatomat (-dat) is. En igazabol nem tudom, miert van ez a
sok valas, de abban biztos vagyok, hogy az egyeneknek nem muszaj a
leendo hazastarsukban a kesobbi valofelt latni.
Hogy ki vegye el a szuzesseget? Szerintem nem rossz, ha az, akivel
leeljuk az eletunket. Persze, csak akkor, ha abbol indulunk ki, hogy a
leendo (vagy jelenlegi) hazastarsunk valoban tarsunk lesz eletunk
vegeig. (Nekem is vannak olyan ismeroseim, akiknek csak a
hazastarsukkal volt szexualis kapcsolatuk, es ket partol is hallottam,
hogy mennyire orulnek, hogy ez igy van.)
Juan:
> ... ezert is mondtam, hogy ez esetben adjuk a kezebe a mergezett
> injekciot. De csakis szigoruan az ilyen esetekben.
Most kerlek, hogy valaszolj oszinten! Te a kezebe adnad??
Udv,
Nora
|
