Szervusztok!
 irta:
>Par hettel ezelott olvastam a listan Danah Zohar: Spiritualis
>Intelligencia c. konyverol.
>Szeretnem megkerdezni attol aki irt rola, illetve olvasta a konyvet: mar
>leforditottak magyarra, vagy angol nyelven kell keresni?
A magyar kiadas adatai:
CsondesTars Kiado, Budapest 2000
ISBN 963 00 4647 4
 irta:
>Ami engem mostanában foglalkoztat, az az, hogy miként tudok olyan embereken
>segíteni, akik nem kértek ebbol, de (mivel a környezetemben élnek) sorsuk
>hatással van az enyémre. Szabad-e egyáltalán?
SZVSZ igen. Szintedre menve felkinalhatod a valtoztatas lehetoseget,
meggyozheted oket ennek elonyossege felol, vazolhatod a lehetseges
kovetkezmenyeket. A dontest pedig rajuk bizod. Mint a Matrix-ban:
valaszthatjak a piros vagy a kek tablettat. :))
Hmm... Ez utobbi otlet lehetne egy altalanosan alkalmazott programozasi
modszer is hasonlo esetekben. :)
Szeretettel egyre jobban:
Lovass László
Email: 
http://www.nexus.hu/lovass/
Pszichotron email-lista::
http://groups.yahoo.com/group/pszichotron
|
Kedves Gerbera, Kedves Tobbiek!
A kerdes az volt, hogyan lehet segiteni annak, aki nem kerte,
de az elete hatassal van a mienkre. Erre szeretnek nehany
gondolatot megosztani veletek:
Szerintem az a segitseg, amit nem kertek, nem biztos, hogy segitseg...
Amikor en azt gondolom, hogy most segitek neked megoldani a
problemadat, akkor eloszor is az neked nem is biztos, hogy problema...
mesreszt az en ertekrendem szerint oldok meg egy olyan dolgot, ami
nem is az en dolgom.
Hadd vilagitsam meg egy peldaval, mire is gondolok:
Van egy baratom, akinek uj haza van. Eppen bekoltozott es a
szobakban szerte-szet hevernek a holmik. Nincsen penze szekrenyre,
mert mindenet az uj hazba fektette. En, a segito pedig megjelenek egy
gyonyoru szekrennyel, hoztam neked megoldast! A baratom pedig
hogyan oruljon az en "segitsegemnek", amikor o egy gardrobszobaba
fogja tenni a holmijait.
Szerintem sokkal tobbszor szeretnenk segiteni olyan helyzetekben, amikor
azt gondoljuk magunkrol, hogy mi mar ezt tudjuk (esetleg jobban tudjuk),
es minket zavar a masik "tehetetlensege".
Pedig sokkal fontosabb lenne elfogadni a masikat olyannak, amilyen.
Azzal egyutt, hogy esetleg NEM OLDJA MEG ezt a problemat!
Es egyszeruen csak szeretettel fordulni fele, jelezni, hogy itt vagyunk,
ha akarja, szivesen segitenenk. Es ha mar segiteni akarunk, legyunk
peldak: Ha le akarom szoktatni a ferjemet/felesegemet a dohanyzasrol
legalabb en magam ne dohanyozzak. Szerintem ettol lesz hiteles.
Masreszt olyan sokan vannak, akik pedig kerik a segitseget...
Peldaul itt a listan is. Erdemes veluk kezdeni. Nekem az a
tapasztalatom, hogy ha segitek mindenkinek, aki keri, kerte,
nem marad idom azokra, akik nem kernek a segitsegembol...
Nem szeretnek ebbol vitat kavarni, de az en velemenyem az,
hogy tartsuk tiszteletben a masik problemajat, dontse el o,
hogy meg akarja-e oldani. Es ha igen, akkor ha szuksege van
ra, eljut hozzank is, hogy segithessunk.
Szeretettel:
Aniko
Veresegyhazrol
|
