Egy antropologus eloadasat hallgattam, akinek uj konyve Social Life of
Dogs cimnmel jelent meg.  Nem ez az elso konyve, tovabb folytatja eddigi
munkassagat.

Ami uj volt szamomra az a kasztralassal kapcsolatos.  Nyilvanvaloan
mellette van ha csak nem tenyesztesre fogjuk a kutyakat, de egy erdekes
uj dologgal jott fel.  Mivel reszben megvaltozik egyeneseguk - es amint
irtam a multkor - elonyukre, a valtozas inkabb a fiuknal all be mint a
lanyoknal.  Ha a him temperamentumat jobban meg akarjuk tartani, akkor
nem kasztralast, hanem az elkotest javasolja.  Nem nagyobb mutet.  Igy a
fiuknal latvanyosan megmarad nemuk lenyege, megsem vesztenek annyit
ferfias tulajdonsagukbol, mint a teljes kasztralassal.

Tanultam egy uj kifejezest is, amit a szerzo kutya(dog)-fasizmusnak
nevez.  Ennek lenyege, hogy bizonyos allattartok annyira kontrolaljak
kutyajukat idomatas utan, hogy a szerencsetlen do:g mar csak utasitasra
mer valamit is csinalni.  Remelem, nem terjed el Magyarorszagon, hogy
ime lasd, en mennyi mindent tudok az allattal csinaltatni, aztan
elfelejtik a kutyanak mondani, hogy mar felallhat.

A porazrol...
Szukseges rossz varosokban, de nem szabad allandoan azon tartani, ha
kiviszed az utcara.  Osszebeszelhetsz kutyasokkal, akiknek pont ez a
bajuk, kiviszitek a csapatot egy fuves reszre, elengeditek, egyutt
jatszanak, kirohangaljak magukat aztan porazon hazaviszed. 
Termeszetesen ezalatt nem huszonegyezunk, figyeljuk a blo:kiket, ha ott
hagy valamit azonnal felszedjuk.  Annak ellenere, hogy igen szigoru
poraz-torveny van egyes varosokban az illetekesek megsem kezdenek ki
ilyen csapatokkal, hiszen a kutyak ellenorizve marhaskodnak, jol
kifaradnak es mindenki boldog.

Marta

Nemregen "o:ruletes" szaporulatrol kapott hirt szomszedsagunk.  A Kobor
macska megszulte oveit.  Nalam mar csak akkor jelentkeztek, amikor
mindegyik kismacska kepes volt kirabolni feszket es a szallni probalgato
kismadarakat megettek.  Gyonyoru kis allatok, bundajuk kulonbozo szinu,
van ott voros, szurke, cirmos meg mindennek a kevereke.  Eloszor azt
hittem, mokus farkot latok a magas, suru bokromon, ahol madarak
koltenek.  Tevedtem.  Mikor kozelebb mentem ketto leugortt, majd kovette
a harmadik.  Aztan kiderult egy negyedik is volt, csak makacskent ott
akart maradni.

A dolog komolyabb beavatkozast igenyel, igy felhivtam a helyi
allatosokat, hogy befogjuk a cicakat anyastol, aztan nemzokepesseguket
elveve talan valaki majd orokbe fogadja oket.  Amerikaban sem minden
fenekig tejfel, mondtak, eppen nincs macska-csapdajuk, de ha megveszem
akkor az "csak" negyven dollar, viszont befogadjak az aranyosokat
anyastol.  Riasztottam a szomszedsagot, hajlando is lenne ez az utca
erre aldozni, de a cicak mar attelepultek egy masik utcaba.

Sokfele hang volt itt, de egyben egyetertettunk, a macsekok valoszinu
nem huzzak ki majd a telet, hamar ivarerettek es nagyobb bajjal fogunk
szembetalalkozni.

Az "Osanya" allatrol azt hisszuk, hogy a feluletes gazdak elkoltozese
utan ittmaradt, ismerve kornyekunket egesz jol elvan, mert van itt eger
is, tavacskakban aranyhalak, meg ki tudja meg mi.  Most kerdezgetjuk
egymast az anyaallat miatt.  En eddig azt hittem - mint nehany
szomszedom-, hogy valaki macskaja szeret nalunk lenni.  Ahogy osszeadtuk
emlekeinket, az anya mar tulelte a mult (langyon telet), nalam is
hianyoznak halak a kis tavacskabol, de ezt a kocsag szamlajara is lehet
irni...

Az egeszet nem irtam volna, ha nem lenne egy olyan kicsengese;
Kasztraljatok az allatokat!  Itt vagyunk most mi, ha kello idoben nem
tudjuk visszaforditani a szaporulatot, akkor tele leszunk aranyosnal
aranyosabb macsekokkal, akik meg foganak halni igy vagy ugy, kozben a
madarfeszkekbol a kicsiket kieszik.

Marta