Kedves János!

> Köszönöm reagáló leveledet, melyet engedd meg, hogy ezúton 
egészítsek ki, 
illetve néhány alapvető dolgot finomítsak a teljesség kedvéért.

A levelet neked is címeztem ugyan, de nem csak kifejezetten neked 
szólt. Én általánosságban leírtam azokat a hibákat, amit mi (nem tudom 
figyelted-e a személyragozást: MI) el szoktunk követni.

> 1. Talán a legfontosabb. Nincs szükségem arra, és azt hiszem nem is 
kértem hogy bárki bármikor bármilyen formában pátyolgason.

Rendben, nekem sem állt szándékomban.

> 2. Nem szédültem meg sose a sikertől amit elértem, mindig tudtam és 
ma is 
tudom, hogy ki vagyok.

Akkor nagyon könnyen meg fogod találni a kivezető utat! Sok 
szerencsét kívánok hozzá!

> 3. Nem a "sors" értelmét és tanítását kell vizsgálnod ilyen esetekben, 
hanem azt: te milyen vagy, milyen harmónikus törvényeknek nem tettél 
eleget. És ilyenkor megtörténik a finom helyreigazítás.

Akkor most azt nem értem, hogy ha Te ezt ennyire jól tudod, miért nem 
alkalmaztad?

4. Én elkövettem egy hibát. 

Szerintem többet is, de ez legyen a Te gondod. Én nem akarom firtatni.

5. Megtanultam jobban figyelni a jelekre. Megtanultam - ahogy te is 
helyesen írtad - szembenézni a tényekkel és kipukkasztani azokat a 
lufikat, 

Ennek igazán örülök.

6. ...és kimászok belőle. Mélyebben vagyok mint valaha, de most már 
azt 
mondom: mélyebben VOLTAM mint valaha. 

Remélem, hogy sikerülni fog. 

> Nem kell István az istápolásod. Levelem csupán azért született, hogy 
leközvetítse azt az érzést amit Domján Gáborral történt beszélgetés 
után éreztem. Azt a mérhetetlen boldogságot, amikor azt mondta: 
gondol ma rám... Csodálatos volt.

Mindenki magának választ mestert, illetve segédet. Én nem akarok, és 
nem is akartam neked ajánlkozni. Ha Te ezt vetted ki a levelemből, 
akkor félreértettél. Egyszerűen nincs rá időm. 
Hogy miért?
Azért, mert én alkalmazom azt a technikát, amit felajánlottam. Nekem 
annyi munkám és lehetőségem van azóta, hogy ha meg tudnám 
duplázni magam, akkor is dolgozhatnék minden álló nap reggeltől estig.

Mostmár talán félve gondolok arra, hogy mi lesz akkor, ha mindaz amit 
én leírtam magamnak, valóra válik.
Mert elárulom neked, hogy én alapos elemzést végeztem, és igen 
hosszú még az a lista, ami hátra van.

Én egyszerűen csak utat akartam mutatni. Őszinte voltam, amit Te 
sértésnek vettél. Pedig én úgy gondolom, hogy az őszinteség az egyik 
legnagyobb kincs.

Még egy apró megjegyzést azért engedj meg nekem: Ha valaki nyakig 
ül a bajban, a büszkeségre van legkevésbé szüksége.

Annak nagyon örülök, hogy Domján Gábor gondol rád időnként. Annak 
pedig még jobban örülök, hogy ez neked segít.

Amikor én csak abban bíztam, hogy átmegyek egy vizsgán, mert az 
egész család szurkol nekem, bizony olyan magasan repültem kifelé, 
mint a vadlibák.
Én azóta csak ebben a „gondolj rám”-ban nem bízom, csak akkor lehet 
siker az eredménye, ha én magam is mindent megteszek érte. 
Persze nem vagyunk egyformák.

Sok sikert kívánok!

Baráti üdvözlettel:

István (Borsodból)


ui.: A Sakkozó-módszert már néhány embernek elküldtem. A jövő héten 
mindenki megkapja majd. Türelmet kérek. 
Aki kéri, inkább magánba küldjön levelet, ne terheljük a listát ilyesmivel, 
mert még ezért is én leszek a hibás.

Kedves JÁNOS,ha hiszed, ha nem  pont igy jártam én is kb 4 millkóm 
bánja...de tudod mire jó? megtanít elengedni, és megbocsátani. Tudod 
a miatyánkban is az van: " Bocsásd meg a mi vétkeinket, MIKÉPPEN 
 mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek,,,"

Meg arra is tanít, hogy  vannak nem becsületes emberek s csak addig 
menjünk bele a játékba, amig nem sérülünk, meg aztán sokszor a jót 
mások adják vissza... Fel a fejjel és " akkor is tégy jót, ha nem fizetik 
meg, akkro is segíts, ha nem fizetik meg.. Klára
HIX AGYKONTROLL > írta: