> Azért írtam anyanyelvváltozatot, mert olyanok lehetnek, akik
> kamasz/felnőttfejjel nekiállnak megtanulni a helyesírási szerinti
> hosszú-rövidet, mint az angolt, az olaszt, a hindit, de ez nem az a
> nyelvváltozat, amit anyanyelvként tanult az illető.

  Igazából az én anyanyelvváltozatom nemigen különbözik a
helyesírásitól, nyomdászcsaládból származom, nem emlékszem rá, hogy az
idősebb nemzedékből bárki is feltűnően másképp ejtette volna a felső
nyelvállású magánhangzókat (fnyámgh), mint ahogy a helyesírásban van.
Egyetlen tájnyelvi forma maradt meg az emlékezetemben: nagyapám
következetesen használta az ölég és köll formákat, ámbár emlékeim
szerint nem szögedi volt. Viszont más szavakat nem ejtett ő-sen.

> Ezt a játékot én is játsztam egy jó ideig, most meg éppen az
> anyanyelvváltozatom feltámasztásával, az ahhoz való visszatalálással
> játszom.

  Milyen az anyanyelvváltozatod?

> Az elvileg másra akart vonatkozni: arra, hogy a helyesírásban e
> hangok jelölése olyannyira kevercse a vízszintes és függőleges
> nyelvváltozatoknak,

  :o Mi értendő vízszintes és függőleges nyelvváltozat alatt? Gondolom,
az enyém a vízszintes, mert fekve beszélek, de milyen azé, aki ül? :)

> hogy teoretikusan bizonyítható, hogy nem lehet találni olyan valóban
> létező beszéltnyelv-változatot, amelynek megfeleltethető.

  Az sem ilyen, ami éppen úgy alakul ki, hogy a helyesírást követi az
ember? Hiszen évszázadok óta létező jelenség, hogy az emberek
megfeledkeznek a tényről, hogy az írás eredetileg a beszéd kottája, és
a helyesírást követve ejtenek szavakat. Crystal is ír erről A nyelv
enciklopédiájában. Az angolban is probléma, hogy kiejtik vagy nem
ejtik ki a szóvégi g-ket és a szóeleji h-kat, holott fordítva kellene
szemlélni a dolgot, nem betűket ejtünk ki, hanem hangokat írunk le.
  A magyarban például az a jelenség ismeretes, hogy a szóelemző írásmód
szerint leírt tudja, látja szavakat írásuk szerint ejtik: tud-ja,
lát-ja. (Dayka Margit is ejti egyszer ez utóbbit így, a "Társkeresés
N. 1463"-ban.)
  Ha ez így van (ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy jól van-e
így vagy sem), akkor nem alakulhat-e ki egy nyelvváltozat annak
alapján, ahogyan az ember a fnyámghokat ismeri leírva?

> Ezt a képességet még nem fejlesztettem ilyen fokú tökélyre, de
> ismerős a jelenség. Kérdés: 1. 1989 előtti könyveknél nem működik?

  Nem. Azokban is van hiba, de sokkal kevesebb. Gyerekkori könyveimben
sok évig betéve tudtam, hol van hiba, mert olyan kevés volt és annyira
szemet szúrt. A kilencvenes évekbeli kiadványokban nem szúr szemet
egy-egy hiba, már inkább azon lepődik meg az ember, ha valamit jól
írnak.

> 2. Még igen válasz esetén sem érzem, hogy feltétlenül más lenne a
> véleményünk, hiszen nem gondolom, hogy elértük a nyolcvanas évek
> közepének színvonalát,

  Azért ha törekvéseket fogalmazunk meg, akkor inkább a hetvenes évek
színvonala legyen a cél...

> csupán azt, hogy javulás érzékelhető.

  Nem tudom, lehetséges; kétségeim vannak. A legutóbbi elég kemény,
emlékezetes hibát Erich von Däniken Az istenek űrhajósok voltak című
könyvénél tapasztaltam; ezt a legalábbis másodvonalbeli Magyar
Könyvklub adta ki, mindjárt megnézem az évszámot. 2002. Elég friss
tehát. A szerző neve a cím- és a hátoldalon helyesen olvasható, a
gerincen Daniken áll, ekezet nelkul. A cím a gerincen és a hátoldalon
felkiáltójellel végződik, a címlapon nem. Maga a könyv belül már
kevésbé hibás, de a kötésen vétett durva hibák sokat levonnak az
értékéből.

> Már csak nevem miatt is mindig őrjöngök, ha egy könyvben nem
> f-ligatúrákkal szerepelnek a fi, fl, esetleg ff, ffi, ffl, sőt fj,
> fí betűkapcsolatok, de oly ritka az az eset, amikor nincs
> őrjöngnivalóm ez ügyben, hogy saját tördelésen kívül szinte nem is
> találkoztam ilyennel.

  Nem csodálom, de attól tartok, hogy ezek a karakterek lassan kivesznek
az elektronikus szövegekkel. Külön le kell kezelni őket a keresésnél,
és a programozók lusták rá.

Láng Attila D., író (http://lattilad.org)
>Játékvilág – táblás játékokról, komplett szabályleírásokkal
Szavakat irok es csak aztan nezem meg, hogy van-e ertelme. (Brody Janos)