Kedves Szalon, a kovetkezo Esterhazy cikk a _Nepszabadsag_ december 31.-i
szamaban jelent meg. Engedely nelkul begepelem a teljes szoveget.
Csergo Zsuzsa
***************************************************************************
Esterhazy Peter: Ev vegi level
Draga Kollegak, mondjuk Agh Pistatol Paskandi Gezaig, Csoori Sandortol
Makovecz Imreig, Szokolay Sandorig!
Ez igy tenyleg nem mehet tovabb. Ami van, az semelyikunknek nem all az
erdekeben. Es nincsen is "tovabb". Masfelol viszont eleg nehez ellepni
mostani helyzetunkbol; en peldaul, oszinten szolva, nem tudok
_folajanlani_ semmit (elismerve, hogy igy kisse olyan vagyok, mint a
viccben: volna egy kompromisszumos javaslatom...) De hat eppen ez volna a
problema. Megis fol kene venni a parbeszed (amugy is vekonyka) elejtett
fonalat. De legalabbis a beszelgeteset. Mirol? Ez bizony nem egyszeru
kerdes.
Az elmult hetekben eppen az derult ki, hogy nehez megallapodni
valami kozos minimumban. Pomogats azt irja, hogy o fokent azert nem ert
egyet a bojkottal, mert szakitoprobanak tette ki az iroi szolidaritast.
Ebben van igazsag. De hat ki gondolta volna, hogy ez szakitoproba lesz?
En nem. Nem gondoltam, hogy ebben az ugyben ket oldal lesz, ket oldal
lehetseges.
En azt hittem... hat eloszor is azt hittem, hogy Antall Jozsef
hazajove ugy kirugja ezeket az alakokat, hogy a labuk nem eri a foldet (ez
nem volt egeszen naivitas, hisz akkor mar kozismerten MDF-szimpatizans
ujsagirok is az uj vezetes ellen fordultak), e s azutan pedig azt hittem,
hogy, peldaul, ha valaki Mozartot letiltja az aradi vertanuk unnepen,
mondvan, az osztrak, azt egyszeruen lelki higienias okokbol _egyutt_
nevetjuk ki. A hulyeseg, ha foszforeszkal, idezet vege, ott nincsenek
oldalak. Szinte magam elott latom Gyurkovics Tibort almat harapdalva,
ahogy gyonyorun gonoszkodva dol a rohogestol. Es mikor lenyegeben azt
halljuk, hogy a New York-i gazdai altal marokban tartott Meszoly Miklos
feltuzeli Szabo Magdat, az igy mozgasba hozott irodalmi nagyasszony
befirolja Kurtag Gyorgyot, aki azutan moralis presszio ala helyezi
Jovanovics Gyorgyot, a labilis Gregor Jozsefet es a konnyelmu Beney
Zsuzsat, akkor en magam elott latom a szigoru Gorombei Andrast, Vasadi
Petert, ahogy azt mondja: Ezt azert, kerem, nem.
De ez nem igy mukodott. Tehat nem ugy van, ahogy kepzeltem, hogy az
alelnokok tevekenysege olyan magatol ertetodon botranyos, annyira
partfuggetlenul (is) kartekony, hogy itt kozosek az erdekek, ehhez nem
kell semmifele politikai egyetertes, ez reflexbol, izombol, termeszetes
emberi gesztuskent elutasithato, tehat ez lehetne valami kozos alap -
ahogy azt ama bizonyos Iroszovetsegi Felhivas is gondolta a maga
nyogvenyelos modjan. De belatom, ha nem is ertem, hogy ez szamotokra
bonyolultabb.
Vigyazatosan kell haladnunk, mert konnyen aknara lephetunk. Mert
peldaul az en alelnok-felfogasomhoz megiscsak kell egy kicsike politikai
konszenzus, es ez a Csurka-kerdes volna. Hagyjuk tehat ezt is. Latom a
sajat, mondjam udvariasan igy, nehezkessegemet is. Peldaul nagyon nem
tudom elfogadni Csoori Sandor ajanlatat a kozos ertelmisegi onkritikara.
Tudniillik Sandor, Te egy helyt arrol beszelsz, hogy az ertelmisegnek az
volt a baja, bune, hibaja, hogy tul kozel kerult a politikahoz, a
hatalomhoz, es ennek kapcsan irod: "de nemcsak Csurka, Meszoly is, nemcsak
en, hanem E.P. is". Nem, ezt igy nem. Hiszen hogyan is? milyen part
alelnoke Meszoly Miklos, milyen huszonhany millioval? es en kit vittem be
a hatamon a Parlamentbe, es milyen kuratoriumokban van meghatarozo szavam?
minden magyarok mije vagyok en? Mas helyzetben vagyunk, mast lehet
rajtunk szamon kerni. Ezt nem tudom szimmetrikusnak latni, meg ha latom
is, hogy az onkritikat valoban magadra is vonatkoztatod. Ehhez igy en nem
tudok kapcsolodni. Hagyjuk hat ezt is.
Nem akarok tehat ezen alkalombol semmit sem elmaszatolni. Olyan nagyon
mi ne legyunk oszintek egymashoz, irja Fust. Aminek a kovetese nem
hazugsagot jelentene, hanem ovatossagot. Amit en most javasolnek, az
tulajdonkeppen egy szigoru nagyneni otlete. Nem vagyok sem naiv, sem
megalomanias, nem kivanom magunktol, itt, most, hogy valtoztassunk
eletunkon (mert persze ez volna a valodi megoldas, am ezt javasolni nem
lehet, ehhez csak eljutni lehet; en peldaul nem jutottam el hozza, csak
ahhoz jutottam el, hogy te valtoztass az eleteden, te lasd be, hogy ezek a
figurak tarthatatlanok, hogy egy allami tisztviselo nem huszadranguzhatja
le a fel irodalmat, es ha megis, akkor semmi, de tenyleg semmi nem
indokolja, hogy ne valjunk meg tole, es hogy ez trivialis, azon nincs mit
gondolkodni, hogy az ember a Mandy versus Csucs konfliktusban hova alljon,
aki ezt nem latja, az ez meg az), szoval ennel joval kevesebbet ajanlok.
Egyszeruen csak annyit, hogy gondoljunk egymasra ugy, mint akik
beszelo viszonyban allnak. Nem konnyu persze, hogy mirol is
beszelgetnenk, mert, lam, hamar befuccsolunk. De peldaul Anglia azert
lett, tobbek kozott, vilaghatalom, mert bizonyos helyzetekb en ott az
emberek az idojarasrol kezdtek el beszelni. Nem azt mondtak, asszonyom,
kegyed leanya egy cemende, fiam megrontoja, hanem egyutt szapultak ezt a
huvos, kodos reggelt, a csontokig hato nyirkot. Vagy probalkozhatunk
Arany Janossal, hogy rola. Testi nyavalyak, feleseg, gyerekek. Hogy az
Aron meg mindig olyan zsenialisan focizik-e vagy se nem. (Mar peldaul a
szakmarol beszelgetni -- az ingovanyos terulet, annyi erzekenyseg,
eloitelet, frusztracio jon, jott elo, a szakmanknak az ertekrendre, hie
rarchiara vonatkozo alapmegoldatlansagai ...)
De megis. Igy, ahogy vagyunk, nagyon kiszolgaltatottak vagyunk.
Egy hajszal valaszt el minket attol (ha egyaltalan elvalaszt), hogy a
muveszi teljesitmenyek megitelesere ravetitsuk a politikai iteleteinket.
A szakmanak vedekeznie kell. A kontraszelekcio mar igy is mukodik, a
joelvtars-effektus, csak epp ujra van definialva az elvtars.
Kiszolgaltatotabbak leszunk azoknak a nemtelen eroknek, amikhez, igy
remelem, nincsen kozunk. Illetve van, akinek van, es van, akinek nincs.
Tudom, ez nem megoldas. Hisz tortentek itt velhetoen jovatehetetlen
dolgok is, arulasok, sertesek. Voltak, akik tulleptek valamin, ahonnet
nehez vissza. En peldaul nem akarok avval az emberrel talalkozni, vele a
kodos Albionrol gat-getni, aki leberencezett, ez sok, sok az is, amikor
irigy-sunyin -- allj, ezt mar nem mondom, nem erdekes, nincs mit rajta
elmondani. Vanni persze ugy van, ahogy van. Meg hat (volt) baratok, jo
ismerosok, hogyan is beszelgethetnenek _ovatosan_, akkor mar
termeszetesebb neman beismerni a vereseget.
A mostani helyzetben kizarolag listasan tudunk egymasra gondolni. Ami
veszelyes. Mondok egy peldat. Multkoriban, azon az irodalmi esten, melyen a
bojkottalo irok szerepeltek, Mandy Ivan azt a szepet olvasta fol az
Istenrol, tudjatok, amelyben az van, hogy azt azert megkerdezne tole,
hogy hova tette a humorat. Nagy iras. Es ahogy olvasta, keso este volt
mar, kicsit megszedult, meg kellett tamogatni. Ekkor karomkodos duh
fogott el, ezek tenyleg ocska gazemberek, hogy egy idos embert olyan
helyzetbe hoznak satobbi. Es nemcsak a felelosokre terjedt ki az
indulatom, hanem ratok is, hat hogy a banatba!?, ezekkel vagytok egy
parton? ezekkel parolaztok?, satobbi.
Erre a kiszolgaltatottsagra gondolok. Itt tenyleg kiszabadult a
szellem a palackbol. Kint is fog maradni. A lete fugg tole. Hogy az X
ujsag (nem mondok nevet, mert felek, nem volna most ebben sem megertes
koztunk) gyulolkodve hazudik, az elemi erdeke; hogy Y asszony minden
nivon alul horog, az a letehez tartozik. _De nem tartozik a "ti"
letetekhez._ Probaljunk meg finoman elszakadni. Kiszolgaltatottsagunk
meg inkabb noni fog a valasztasok kozeledtevel. Konnyebben _lenyul_
minket a politika ebben az egymas iranti nemasagban, konnyebben lenyul
minket a bulvarujsagiras, vagy olykor a sajat magunkbol tamadt
ordenaresag, akarnoksag, hiusag, butasag, nivotlansag.
Es ki tudja igazan, hogy milyen orszagban elunk? Ki tudja, hogy mi
lesz a valasztasokon? Most nem az un. liberalis-konzervativ versenyfutasra
gondolok (nem mintha az mindegy volna, bar mar ott tartanank, hogy mindegy
lenne), hanem arra a varatlan europai jelensegre, remelhetoleg nem
fordulatra, emlyet az olasz ujfasiszta partok vagy az orosz Zsirinovszkij
valasztasi sikere jelez. Erre a nagyobb kiszolgaltatottsagra is
gondolok. Valoszinuleg eztan sem talalkoznank tobbet. Megvannak az
osvenyeink. Sot, valljuk be, talan nem is nagyon akarunk. Tobbnyire
elmultunk negyvenevesek, nehezkesebben mozgunk. Ha huszonot evesek
volnank, esetleg javasolnam, adjunk egymasnak vacsorakat, inditsuk be a
Nagy Vacsora Akciot, a gyomranal kell megfogni a bestiat! - de hat ennel
merevebbek vagyunk mar, a legjobb baratainknak sem fozunk eleget.
Megis, azt gondolom, mi, akik megiscsak a fikcio tereben vagyunk otthon
(hazank a magasban), foglalkozasunk, hogy a latomasok valosagossagat
megteremtsuk vagy megmutassuk, tudnank kezdeni valami valosagosat evvel az
egymasrol kepzelgett vizioval. Van mindebben talan nemi gyerekesseg,
meg egy kis fontoskodas (_fogatlan_ prokatorsag), de nincs benne hatso
szandek es hazugsag. Es minthogy nem nagyon latom, hogy mit lehetne
csinalni, hat nem is gondolom, hogy csinalni, csinalnunk kene valamit, de,
mo ndjuk, az emlekeinkre, olykor a konyveinkre, muveinkre tamaszkodva
kitalalhatjuk magunknak -- magunkat.
Kollegialis tisztelettel,
Esterhazy Peter
|