Az "Air Algerie" gepen utban Niger fele ket gondolat foglalkoztatott erosen.
Az elso az volt, hogy vajon miert nem kezdtem el eloirasszeruen mar napokkal
azelott szedni a malariatablettakat, hiszen most nyilegyenesen berepulok a
Niger-folyo videkere, ahol a river-blindness-t terjeszto millimeteres kis
legyek mellett az anopheles-szunyog is honos. Homlokrancolas. A masik
gondolatmenet azzal foglalkozott, hogy sajatos dolog hajnali fel kettokor
megerkezni egy afrikai fovarosba ugy, hogy egy lelket sem ismerek ott,
terkepem a varosrol nincs, helyi penzem sincs, egyszoval: erdekesnek
igerkezett az ejszaka hatralevo resze. Franz (?), a mellettem ulo dan
a landolas elott eljatszotta meg velem a regi viccet, amelyet en Bukaresttel
es szekelyekkel ismertem, ugyanis kimutatott az ablakon, ahol a foldon
valoban nemi keveske gyenge fenyforras (petroleumlampak?) pislakolt, es
mosolyogva megkerdezte: "Latod ott azt a sotetseget? Azok ott mar Niamey
fenyei..." "Here begins the fun!" - tette meg hozza.
Niger teruletenek ketharmada sivatag, amely del fele haladva szavannaba megy
at. Az fovaros, Niamey, a Niger-folyo partjan fekszik az orszag delnyugati
csucskeben, ahol a mezogazdasagi termeles (termelgetes) is folyik. Az
orszag az un. Szahel-zonahoz tartozik, ami hozzavetolegesen annyit jelent,
hogy a mezogazdasag kezdetleges volta miatt - pl. a megmuveles alatt allo
teruletek tulnyomo tobbseget csak az eso ontozi - a nepesseg
elelmiszerellatasa teljesseggel es kizarolagosan az idojaras kenyenek-
kedvenek van kiteve. Magyaran: ha esik az eso (junius es szeptember
kozott), akkor van mit enni mert teremnek a foldek, es van mit inni az
allatoknak; ha pedig nem esik, akkor sorry, ezrevel pusztulnak a marhak es
eheznek az emberek, s ha meg eppen ugy adodik mint 72-74-ben, hogy az esonek
eppen ket evig nem akarodzott esni, akkor meg nem csak a marhak dobjak fel a
bakancsot. Talan csak azert nincsenek szomaliai viszonyok az orszagban,
mert valamikor a hetvenes evek elejen kiderult, hogy az orszag eszaki
reszeben hatalmas uranerclelohelyek vannak. Ennek kapcsan nem csak az
1960-ban kizavart franciak sundorognek most a kornyeken, hanem tudtommal meg
tobb mas nyugateuropai orszag, tobbek kozott Nemetorszag uzletemberei is.
Az ebbol szarmazo nagy kaland szamomra az, hogy elso osztalyu utak futnak
legalabbis az orszag deli reszen, ahol en eppen Nigeria fele szandekoztam
haladni.
Niger az un. CFA-orszagok koze tartozik. Ez egy penzugyi uniot jelent,
amelynek tagja tobb nyugat-afrikai orszag es a Kozep-Afrikai Koztarsasag. A
CFA-t a mindenkori francia frankhoz igazitjak, 1 FF = 50 CFA, lenyegeben
mindket iranyban szabadon atvalthato. Ebbol nem tudom mi kovetkezik
kozgazdasagtanilag, mert ahhoz annyit ertek mint tyuk a harangonteshez, de
annyi teny, hogy mindezek az orszagok gyakran aranytalanul dragak meg az
europai utazoknak is, mint ahogy ez elbeszelesembol rovidesen ki is fog
derulni.
1974 ota katonai diktatura van az orszagban. A kinezetukre nagyon is
francia idegenlegios-feelinget araszto katonasag mindenutt jelen van,
folyamatosak az ellenorzesek az utakon. Ebben az orszagban, amelynek
nagyobbik resze sivatag, a maradeka szavanna, es amelyben a nepsuruseg
valami egeszen csekely, az infrastruktura jelentektelen: tilos a
vadkempingezes. Kotelezo kempingben ill. hotelben tolteni az ejszakat, es
minden varosban, ahol ez megesett az utazoval, jelentkezni kell a
rendorsegen. Ott kap az ember egy nagy voros pecsetet az utlevelebe: "Vu de
passage a ..., le ...", amitol hamar betelnek a lapok. Ha hianyzik egy
pecset, nem engednek ki az orszagbol: vissza kell menni oda, ahol
elmulasztottad megszerezni. Ez adott esetben odaig fajulhat, hogy egy jo
ezer km-t visszafele kell haladni, mondjuk fel a deli hatarrol keresztul a
sivatagon el az algeriai hatarig, majd ujra megprobalni.
Az allamvallas az iszlam, de ez mar valami egeszen mas, mint az arab
orszagokban. Hiaba van jelen az iszlam a X. szazad ota ebben a tersegben, a
lakossag nagy resze megmaradt a sajat tradicionalis vallasanal, sot azok is,
akiket sikerult megteriteni, sikeresen elegyitik a ket vallast, a
tobbistenhitet es osregi ritualekat a Mohammed modern hitevel. Ez a sajatos
integracio, megjegyzem, nem minden afrikai orszagban ennyire elfogadott
tarsadalmilag. Nem is kevernek mindent mindennel: keveredes, ha van is,
mindig a sajat osi vallas es a kintrol jovo (iszlam, keresztenyseg) kozott
all elo, de pl. sohasem az iszlam *es* a keresztenyseg kozott.
"Jezusom, a tropusokon vagyok" - gondoltam, ahogy kinyilt elottem a
repulogep ajtaja, es megcsapott a meleg, paras levego. (Pedig az meg csak a
szubtropusi ovezet volt, :-).) Az utlevelvizsgalat annyira gyorsan,
precizen es jol szervezetten folyt, hogy csak huledeztem. A csomagkiadasnal
persze a torkomban dobogott a szivem, hogy vajon megjott-e velem egyutt a
kerekpar is epsegben, minden megvan-e a csomagbol - kulonos tekintettel a
letfontossagu darabokra, mint a sator, halozsak, stb. Hosszas varakozas
utan beindult a futoszalag, mert az is volt am Niameyban, de nem jott rajta
semmi; egy kis ido elteltevel gyanus zajok, csorompoles, "aha" - gondoltam,
"ez lesz a bicikli, tehat meg megvan", es valoban, ket overallos alak -
ezuttal feketek - eppen annak kiprobalasan igyekezett, hogy at lehet-e
ho-rukkra suvasztani jobb sorsra erdemes, megviselt kerekparomat egy borond
nagysagu nyilason. Izzadva, nyogve es magamban rettenetes szitkokat szorva
segitettem nekik a masik oldalrol, kozben valami jotet lelek leallitotta
futoszalagot, es igy egy rovid, de kimerito kezitusa utan orommel
konstatalhattam, hogy a kb. 40 utas es a teljes repteri szemelyzet
kovette aggodo figyelemmel egybekotott afrikai turelemmel szorgoskodasomat.
Ha nem lettem volna annyira felindult, talan meg pukedliztem volna is nekik
egyet. Megjott hianytalanul minden csomagom, ami azert eleg valoszinutlen
volt ilyen korulmenyek kozott. Meg fel kellett pumpalnom a kereket,
felrakni minden csomagot, es mire korulneztem, mar csak ram vart a
jellegzetes afrikai-fensobbrendu-leny testtartasban ulo vamfomufti-
oexcellenciaja, mogotte allo szamos lakajaval. Szine ele jarultam, es
illendoen oreganyamnak szolitottam. Nem, nem. Az oreganyjaba kuldtem el,
de csak magamban, kifele egy halotthalvanyra sikerult mosollyal sulyosbitott
"bonsoir, monsieuer" hangzott el. Meg sem mozdult, nem szolt egy szot sem.
Aztan meg csuklobol is alig mozdulva rabokott egy ujjaval a biciklire es a
csomagokra, aztan a mellette levo asztalra. "Mindent kipakolni." Jo,
ilyenkor nincs vita. Meg nem volt harminc masodperce, hogy befejeztem a
felpakolast, mar szedtem is le ujra minden taskat es zsakot, raktam sorra
okat az asztalra, es kezdtem kinyitni. Assamakai kedves ismerosom, a
legybundas-hatu vagottarcu parancsnok jutott az eszembe. Azon melaztam,
hogy vajon ennek a szivarnak is hat felesege es harmincket gyereke van-e,
mint amannak ott fent eszakon. Amikor minden nyitva allt, emberem, meg
mindig ulve, elforditotta fejet es hanyagul intett, hogy tunjek el.
Odakint a varoteremben Charles-ra akadtam. Charles allastalan angol
villanyszerelo volt nagyon elhasznalt arccal, valahol a negyvenes evei
kozepen, meglehetosen elhanyagoltan, egy jokora hatizsakkal. Rovid
tanakodas utan elhataroztuk, hogy valami alternativ lehetoseg utan nezunk az
ejszaka hatralevo reszere. Nem csak az volt a gond, hogy mint minden
afrikai "nagyvarosban" fehereknek itt is eletveszelyes ejszaka kovalyogni az
utcakon, hanem hogy Nigerben minden szolgaltatas nagyon draga, es
egyikunknek sem volt kedve annyi penzbol betaxizni a varosba es egy fel
ejszakara megszallni egy gyanus hotelben, amennyibol egyebkent legalabb egy
honapig lehet fedezni az utazas koltsegeit a kovetkezo orszagban - egyikunk
sem akart Nigerben maradni. Perceken belul kizavartak bennunket az
epuletbol, a gep tovabbrepult, a repter bezart. Itt legalabb mar kellemes
meleg volt, es nem esett az eso. Elsetaltunk valamennyit a toksotet varos
fele vezeto toksotet orszaguton, aztan beosontunk jobbra a foldekre par szaz
metert, es egymasnak nyugodalmas joejszakat kivanva ki-ki leheveredett a
halozsakjara, majd szenderegtunk hajnalig. Neha belemvajta a fogait egy-egy
szunyog, en pedig rettegve gondoltam arra, hogy holnap mar biztos malarias
leszek.
A hajnali szurkuletben, ahogy ismet az ut fele botladoztunk, latvanyunkra
nehany helybeli jarokelo dobbenten azt bamulta, hogy vajon honnan jon a
foldekrol ez a ket feher csoves, az elhasznalt arcu alacsony hatizsakos, meg
a faradtszemu magas a biciklivel...
Csodak csodajara tenyleg volt egy kemping a varosban. A legutobbi negy
hetben en voltam az elso vendeg, igy hat volt eleg hely - az angol egyebkent
valahova mashova ment. Keretlen kiseromul szegodott egy helybeli fiu, de el
kell ismernem, nem csak a tenyeret tartotta, hanem hasznos segitseget is
nyujtott. Meg kellett keresnem Niger egyetlen nemettanarjat, akinek csak a
nevet tudtam. Nemetorszagban egy csadi politologus volt a franciatanarom,
egyebkent a legintelligensebb es legmuveltebb emberek egyike, akivel
eletemben talalkoztam. Tizenket nyelven beszelt folyekonyan, koztuk kinaiul
es oroszul is. Ez az ember, Raymond, Burkina Faso-ban (regi neven
Felso-Volta) tanult germanisztikat azzal a pasassal egyutt, akit itt most
meg kellett talalnom. (Tudom, mindez egy kisse valoszinutlennek hangzik...)
Bejartuk az osszes miniszteriumot. Ne kepzeljetek el - Budapest mintajara -
vaskos, magas, huvos, klasszicista epuleteket, szeles lepcsoket; alacsony,
egyszeru es kisse elhanyagolt szocreal epuletcsoportok a varos kulonbozo
pontjain, bent kellemes kaosz, de senki sem izgul; vaskos tomporu,
tulruzsozott szaju "big fat mamma"-k es vekonytestu, az arab kultura altal
elterjesztett jellegzetes feher, haloingre emlekezteto ruhaban, szinten
iszlamra utalo hengeres, himzett suveggel a fejen, az uralkodo osztaly ferfi
tagjai. Joggal neztek ram ugy, mint valami csodabogarra, de aztan valahogy
csak sikerult raakadni az emberemre.
A varos egyebkent meglehetosen kicsi. Kifejezetten poros utcak, utburkolat
altalaban nincs, de jobb is, mert ahol van, ott inkabb akadalypalyara
hasonlit. Alig van haz: a nagyon gazdagok laknak csak hazban, a felso
tizezer ugymond, a tobbiek lecekbol es hulladekbol osszetakolt viskokban,
illetve sehol. Ennek ellenere osszehasonlithatatlanul vidamabb a hangulat,
mint mondjuk Romaniaban. Altalaban mindenki megy a dolgara, uzleteket
kotnek, esznek, isznak, alszanak, enekelnek, verekednek, csaladi eletet
elnek - mindezt az utcan, hol is masutt.
Masnap utnak indultam az orszag belseje fele.
(folyt. kov.)
|
