Boda Miklo's ide'zett a mu'lt he'ten egy sve'd u~zletembert:
> "A 90-es evvekben ideje volna eszrevenni, hogy a hatalom at kerult a
> politikusoktol a penzugyi szakemberek kezebe, es ok azok akik megszabjak meg
> a felteteleket es lehetosegeket a politikusoknak."
Egyre'szt e'n sokkal csu'nya'bbakat mondane'k, ha sve'd u~zletember lenne'k.
Most, hogy a francia'k nagy nehezen igent mondtak, e's a Bundesbank u'gy
do~nto~tt, most ma'r nekik is elegu~k van abbo'l, ami a pe'nzpiacokon zajlik,
valo'szi'nu"leg egyedu~la'llo' marad az, ami Sve'dorsza'gban to~rte'nt: Egy
orsza'gban, ahol az infla'cio' e'ves u~teme mindo~ssze 2% elo"szo~r 75%-ra
emelte'k fel az egy napos (overnight) hitel kamata't (ilyen hitelt gyakorlatilag
csak spekula'cio's ce'lra vesznek fel), majd ne'mileg leengedte'k ugyan, de a
ko~vetkezo" he'ten 500%-ra emelte'k, e's most is csak 50%-ra ment le. Amit
u~zletemberke'nt me'g rosszabb ne'ven venne'k, hogy ko~zben a 3 ho'napos
szoka'sos u~zleti hitel kamata is 35% fo~le' ment (a bankko~zi kamat volt 35%,
e's erre jo~n me'g ra' a bankok kamatre'se). Vagyis ha most egy sve'd ce'gnek
valamie'rt - pe'lda'ul mert a su'lyos recesszio'ban sorra mennek to~nkre,
jelentenek fizete'ske'ptelense'get me'g a viszonylag nagy ce'gek is, e's a
besza'lli'to'ik elesnek beve'teleikto"l - a'tmenetileg ko~lcso~nre van
szu~kse'ge, csak elviselhetetlenu~l dra'ga'n kap, mindja'rt maga is cso"do~t
jelenthet.
De az o"ru~lt kamatpolitika o~nmaga'ban nem volt ele'g az a'rfolyam tarta'sa'ra.
Mindemellett me'g to~bb mint 50md. $-ba is keru~lt a sve'd nemzeti banknak az,
hogy (ideiglenesen) megve'dte a korona a'rfolyama't. Ebben az a legki'nosabb,
hogy elo"bb-uto'bb valo'szi'nu"leg le kell majd e'rte'kelni a korona't, mert a
sve'd gazdasa'g nagyon rossz a'llapotban van. Nagyon nagy a'rat fizettek a
valo'szi'nu"leg nagyon a'tmeneti eredme'nye'rt. (Felteszem, hagyta'k volna
lee'rte'kelo"dni a korona't, ha elo"re sejtik, mennyibe keru~l majd a ve'delme.)
Ahhoz ke'pest, ami Sve'dorsza'gban to~rte'nt, az angol, olasz, spanyol
lee'rte'kele's, zu"rzavar, a frank ko~ru~li huzavona kismiska volt.
Ma'sre'szt viszont az ide'zett a'lli'ta's i'gy nem igaz. E's ez az, amie'rt
e'rdemes neku~nk is odafigyelni, mert a dolognak vannak sza'munkra is
tanulsa'gai.
Mert a politikusok persze tiszta'ban vannak azzal, hogy az a'rfolyamok a piacon
hata'rozo'dnak meg, hiszen ez az o" do~nte'su~k eredme'nye. Azzal, hogy egy
orsza'g konvertibilisnek nyilva'ni'tja a pe'nze't, pontosan azt jelenti ki,
hogy azt szabadon lehet adni-venni a pe'nzpiacokon, e's az a'r, vagyis az
a'rfolyam a piacon do"l el. Vagyis e'pp a korma'ny adta a pe'nzu~gyi szakemberek
keze'be a hatalmat. (E's vissza is veheti, ahogy most Spanyolorsza'gban e's
Olaszorsza'gban ugyan ku~lo~nbo~zo"ke'pp, de le'nyege'ben visszavette'k.)
Ezt nyilva'n nem ok ne'lku~l teszik, hiszen egy olyan orsza'gban, ahol a pe'nz
nem konvertibilis, az a'rfolyam fontos gazdasa'gpolitikai eszko~z. Pe'lda'ul
1990-ben e's 91 elso" fele'ben, amikor gyakorlatilag mu"ko~de'ske'ptelen volt a
gazdasa'gi korma'nyzat e's az MNB volt az egyetlen do~nte'ske'pes gazdasa'g-
politika't ira'nyi'to' inte'zme'ny, a forinta'rfolyam volt ta'n a legfontosabb,
leghata'sosabb gazdasa'gpolitikai eszko~z. A forint tudatos fele'rte'kele'se'nek
do~nto" jelento"se'ge volt abban, hogy az infla'cio' az 1990 nagy a'llami
ta'mogata's-lee'pi'te's miatt beko~vetkezo" a'remele'sek uta'n nem szabadult el.
(Ma's ke'rde's, hogy az Antall korma'ny ezt a sikert maga'nak tulajdoni'totta,
e's tulajdoni'tja azo'ta is, az MNB-t meg jutalmul lefejezte.) Az a'rfolyam egy
nyitott - vagyis jelento"s ku~lkereskedelemmel rendelkezo" - gazdasa'gban
alapveto"en befolya'sol(hat)ja a gazdasa'g mu"ko~de'se'nek felte'teleit.
Ennek ellene're Magyarorsza'gon is kinyilva'ni'tott gazdasa'gpolitikai ce'l
ezen eszko~z felada'sa, a konvertibilita's bevezete'se. (Az MNB szake'rto"k
to~bbse'ge ugyan ellenzi, de ez ve'gu~lis politikai do~nte's, e's o"k sem
elvileg ellenzik, csak itt e's most, ta'vlati ce'lke'nt egyete'rtenek vele.)
Magyarorsza'gnak ennek elso"sorban propaganda okai vannak, mert a forint ma'r
kva'zi-konvertibilis: a spekula'cio't e's az utaza'st kive've a legto~bb u~zleti
ce'lra gyakorlatilag szabadon a'tva'lthato' valuta'ra. De az a'rfolyamot me'g
egye'rtelmu"en az MNB hata'rozza meg, nem a piac. (Persze oda kell figyelniu~k
a piacra is, ez nem jelenti azt, hogy szabadon do~nthetnek.)
A konvertibilita's korla'toza'sa azonban korla'tozza a piac szabadsa'ga't,
to~bbletko~ltse'get jelent a va'llalatoknak (pl. engede'lyeket ke'rni,
kito~lteni a papi'rokat, va'rni), e's ez versenyha'tra'nyba hozza mindazokat,
akik a ku~lfo~lddel akarnak u~zletelni. Egy korma'nynak nem lehet e'rdeke,
hogy saja't orsza'ga'nak va'llalatait (ado'fizeto"it!) hozza ha'tra'nyos
helyzetbe. Teha't szu~kse'ges a valuta konvertibilita'sa a gazdasa'g
zavartalan mu"ko~de'se'hez.
A konvertibilita's azonban o~nmaga'ban nem ele'g. U~tko~zik ke't u~zleti e'rdek:
a va'llalatoknak egyre'szt szu~kse'ge van a szabad piacra, ma'sre'szt viszont
stabil viszonyokra is. Egy export-u~gylet a do~nte'sto"l a fizete'sig to~bbnyire
ho'napokig tart. A va'llalat azt szeretne', ha ma'r a do~nte'skor tudna', mennyi
is lesz a va'rhato' beve'tel. Vagyis u~zleti e'rdek az is, hogy az a'rfolyam ne
(nagyon) va'ltozzon. Mine'l fontosabb egy orsza'ggal, re'gio'val folytatott
kereskedelem, anna'l fontosabb, hogy az a'rfolyam a'llando' legyen. Ez viszont
ke't okbo'l is ellente'tes azzal, hogy az a'rfolyam a piacon hata'rozo'dik meg.
Egyre'szt a pe'nzpiacok ro~vid ta'vu' u~zleteket ko~tnek: a most vett valuta't
lehet, hogy egy perc mu'lva ma'r el is adja'k, mert u'gy ve'lik, hogy az akkori
(u'j) a'rfolyamon ma'r az az elo"nyo~sebb. Teha't ege'szen ma's ido"ta'vra
hoz do~nte'seket az exporto"r, e's a pe'nzpiacot mozgato' to"zsdeu~gyno~k.
Ma'sre'szt az korma'nyok gazdasa'gpolitika'ja, az orsza'gok gazdasa'gi helyzete,
fejlo"de'se ku~lo~nbo~zo". Ezek az elte're'sek hosszabb ta'von me'g akkor is
indokoltta' tenne'k az a'rfolyam va'ltoza'sa't, ha a piacon ezt nem venne'k
e'szre: hosszu' ta'von a tu'l magas a'rfolyam komoly infla'cio't okozhat, mert
az import nagyon dra'ga, a tu'l alacsony meg gazdasa'gi va'lsa'got, mert az
export vesztese'gesse' va'lik.
Fontos teha't a pe'nzpiacok szabadsa'ga mellett az is, hogy az a'rfolyamok
leheto"leg stabilak legyenek, ez pedig ke't ellentmondo' ko~vetelme'ny. Ezen
ellentmonda's kezele'se're hozta'k valaha le'tre az IMF-et: az volt a dolga,
hogy menedzselje a pe'nzpiacokat: ha egy valuta e'rte'ke cso~kkent a piacon,
ro~vid ta'vu' segi'tse'get (ko~lcso~nt) nyu'jtson az e'rintett korma'nynak az
a'rfolyam ve'delme're e's hosszabb ta'vu' segi'tse'get egy olyan gazdasa'g-
politika kidolgoza'sa'hoz, ami biztosi'tja az a'rfolyam stabilita'sa't
(stabiliza'cio's politika).
A 70-es e'vek ko~zepe'n, re'szben, de nem kiza'ro'lag az olajva'lsa'g
ko~vetkezte'ben mindez o~sszeomlott, tu'l nagyok voltak az ingadoza'sok
ahhoz, hogy az a'rfolyamokat stabilan lehessen tartani. De ma'sre'szt a
Ko~zo~s Piac nagyon megszenvedte a szabadon lebego" a'rfolyamokat, mert a
gazdasa'gi kapcsolatok tu'l szorosak voltak a lebego" a'rfolyamok okozta
bizonytalansa'g, vesztese'gek elvisele'se'hez. Eze'rt alakult ki fokozatosan
a ko~zo~s-piaci valutaki'gyo', amibo"l azta'n egy ko~zo~s pe'nz e's koordina'lt
gazdasa'gpolitika ige'nye kino"tt. De a Ko~zo~s Piac (me'g) nem alaki'tott ki
egy olyan inte'zme'nyt, amely menedzselte volna a fix a'rfolyamokat, ez a
feladat a Bundesbankra, a legero"sebb gazdasa'g legbefolya'sosabb nemzeti
bankja'ra hagyo'dott. De ez a Bundesbanknak csak n+1-edik gondja volt,
ku~lo~no~sen, mio'ta a ne'met egyesu~le'snek nevezett pe'nzu~gyi katasztro'fa a
nyaka'ba szakadt. Le'nyege'ben feladta a ko~zo~s-piaci a'rfolyampolitika
menedzsele'se't. A keletkezett feszu~ltse'gek, meg a politikai bizonytalansa'g
kisza'mi'thatatlanna', elo"rejelezhetetlenne' tette'k a piacokat, e's ez a
bizonytalansa'g a gyenge valuta'k ellen fordult. Mert ha a piaci szereplo"kben
viszonylag egyse'gesen az a ve'leme'ny alakul ki, hogy egy valuta't hamarosan
lee'rte'kelnek, akkor nem veszi'thet sokat az, aki a valuta'val szemben
spekula'l, de sokat nyerhet vele. E's az i'gy kialakult elada'si hulla'mot
csak iszonyatos a'ron lehet mega'lli'tani, mert hiszen a to"zsdeu~gyno~ko~k
mo~go~tt ott a'llnak a nagy (kereskedelmi) bankok is. (Reme'lheto"leg az MNB
is nyert a lira, font, pezeta lee'rte'kele'sen, e's nem e'rezte maga't
ko~telezve arra, hogy szolidarita'sbo'l ve'dje ezeket e's ra'fizessen.)
Nem ve'letlen, hogy az olasz, finn, sve'd, angol, spanyol, i'r, stb. pe'nz
lee'rte'kele'se't va'rta'k, e's re'szben ke'nyszeri'tette'k ki a piacok.
Ezekben az orsza'gokban rendezetlenek a pe'nzu~gyek (nagy ko~ltse'gvete'si
e's/vagy ku~lker deficit), elado'sodottak, rossz a gazdasa'gi helyzet (magas
munkane'lku~lise'g, va'lsa'gban levo" gazdasa'g, cso~kkeno" vagy "csak" gyenge
gazdasa'gi teljesi'tme'ny). Persze szinte sehol sem minden egyszerre, a'mba'r
pl. Sve'dorsza'gban szinte mindez o~sszejo~tt.
Mindaddig, ami'g a Bundesbank u'gy alaki'totta a politika'ja't, hogy ezek a
gazdasa'gok le'pe'st tudjanak tartani, e's ami'g a piacok bi'ztak abban, hogy
ezek a gazdasa'gi gondok megoldo'dhatnak, mu"ko~do~tt a valutaki'gyo'. De most
recesszio' van, cso~kken a profit, a to"zsde'ken esnek az a'rfolyamok. Rossz
ido"k ja'rnak a befekteto"kre, keme'nyebben meg kell dolgozni a bankoknak e's
a to"zsdeu~gyno~ko~knek is a nyerese'ge'rt. Megkereste'k, e's megtala'lta'k
azokat, akiken sokat lehetett keresni. Pl. azt a to~bb, mint 50md. $-t, amit
a sve'd nemzeti bank a korona ve'delme're ko~lto~tt. Meg annak nagy re'sze't,
amit az angol ce'gek, polga'rok vesztenek azzal, hogy most 15-20%-kal kevesebbet
e'r a pe'nzu~k, mint egy ho'napja. (Ennek a vesztese'gnek egy re'sze nagy
valo'szi'nu"se'ggel abszolu't, vagyis senki sem nyerte meg: a gazdasa'g nagyon
ritka'n ze'ro' o~sszegu" ja'te'k.)
A gyenge gazdasa'gokat kegyetlenu~l leme'sza'rolta a piac, ha tudta. A spanyolok
nagyon el vannak keseredve, hogy ott tartanak, ahol 10 e've: a gazdasa'got
ve'dve be kellett vezetni egy sor olyan korla'toza'st a nemzetko~zi
to"kemozga'sra, ami gyakorlatilag azt eredme'nyezi, hogy ma a spanyol pezeta
u~zleti ce'lra keve'sbe' konvertibilis, mint pl. a forint. (Turizmusra tova'bbra
is sokkal inka'bb.) Mindaz, amit a ko~zo~s-piaci pe'nzu~gyi rendszeren nyertek,
egy he't alatt elveszni la'tszott. Ami i'gy nem igaz, de komoly ka'r e'rte az
orsza'got: egy csapa'sra elveszett a fokozatosan kialakult bizalom.
Soka'ig u~gy ne'zett ki, az olaszok aka'rmeddig go~rgethetik az ado'ssa'ghegyet,
nekik nem kell to~ro"dniu~k a ko~ltse'gvete'si deficittel. Most a piacok azt
mondta'k: ne tova'bb. Az olaszok ke'nytelenek voltak beza'rni a piacot, kivonul-
ni a nemzetko~zi pe'nzpiacokro'l. Vagyis korla'tozni a lira konvertibilita'sa't.
A konvertibilita's a'ltala'ban elo"nyo~s az orsza'gnak. De dra'ga mulatsa'g:
sokkal nagyobb valutatartale'kra van szu~kse'g az a'rfolyam, az orsza'g
gazdasa'ga'nak ve'delme're, mintha nem konvertibilis a pe'nz. A magyar korma'ny
bu~szke arra, hogy sikeru~lt 5md. $ tartale'kot ke'pezni, vagyis annyit, ami
e'pp hogy csak ele'g a a'rukereskedelem zavartalansa'ga'nak biztosi'ta'sa'ra.
A konvertibilita'shoz enne'l sokkal nagyobb tartale'kra lesz szu~kse'g,
ku~lo~no~sen eleinte. (Legala'bbis, ha komolyan gondolja'k a dolgot, e's nem
u'gy, mint a roma'nok, vagy oroszok.) E's soha nem lehet to~ke'letes a
biztonsa'g, a tartale'k egy ilyen pe'nzu~gyi viharban gyorsan elfogyhat,
ku~lo~no~sen egy olyan jelente'ktelen gazdasa'g esete'n, mint a magyar (vagy a
sve'd). Nagy adag bizalomra is szu~kse'g van, amit le'nyege'ben csak egy ero"s,
fejlo"do"ke'pes gazdasa'g kap meg. A sve'd nemzeti bank ne'ha'ny o'ra alatt fel
tudott venni 23.5md.$ hitelt, vagyis to~bbet, mint a teljes magyar ado'ssa'g-
a'lloma'ny. Mindaddig, ami'g a gazdasa'g teljesi'tme'nye le'nyegesen rosszabb,
mint a me'rte'kado' gazdasa'goke', nagyobb lehet a teljes konvertibilita's a'ra,
mint haszna. Sve'dorsza'gban 2% az infla'cio', ott hihetetlenu~l magas: 6%-os
a munkane'lku~lise'g, a GDP 1%-kal cso~kkent, az ipari termele's 4,5%-kal, a
valutatartale'k a nagy roham elo"tt 20-30md $ ko~zt volt, a fizete'si me'rlege
le'nyege'ben egyensu'lyban volt, a deficit elhanyagolhato' az exporthoz ke'pest.
Teha't le'nyege'ben minden tekintetben sokkal keve'sbe' romlott a helyzet, mint
na'lunk, e's a piacok lesu'lyto' ve'leme'nyt mondtak. A to"zsdeindex e'v eleje
o'ta 20%-kal esett, amivel csak Olaszorsza'g e's Japa'n vetekszik, e's
a'ltala'nossa' va'lt a ve'leme'ny, hogy ilyen ko~ru"lme'nyek ko~zt tu'l magas
az egy e've ro~gzi'tett, e's akkor me'g rea'lisnak tartott a'rfolyam. Mi
to~rte'nt volna a forinttal, ha konvertibilis?!
Ko"ro~si Ga'bor
|
