Kedves Mindenki!
Gyongyi kivansagara most a Hazudos Eger kovetkezik Lazar Ervin: A hetfeju
tunder c. kotetebol.
A Hazudos Eger
A Eger az Erdei Kocsma pultjan ult, egy borral telt mogyorohejat tartott
a kezeben, es a csillagokrol meselt.
A kalapjat akkor mar kicsit felrecsapta, ugy latszik, tobbszor is a
mogyorohej fenekere nezett, de a csillagokrol valoban csodalatos dolgokat
tudott.
"Honnan ismerheti ez a csillagokat? -- gondolkozott a Roka. -- Meg ha
a Zsiraf meselne, az csak ha
gyjan, o sokkal kozelebb van a csillagokhoz.
De az a vacak Eger! Hiszen ez a fu kozul sem latszik ki." Meg is kerdezte:
-- Honnan tudod ilyen pontosan?
-- Ne viccelj -- mondta csodalkozva az Eger --, te nem hallottal rola,
hogy evekig laktam a csillagokban?
-- Ezt hallanom kellett volna? -- szegyenkezett a Roka, a tobbiek meg:
a Mokus, a Borz, a Nyest, a Menyet, az Oz, a Szarvas es valamennyien, akik
ott voltak, korusban vagtak ra, hogy: "Persze, te oktondi, de meg mennyire
hallanod kel
lett volna!" A Roka behuzta a farkat, s csondesen, nehogy a
tobbiek mehgalljak, megkerdezte a mellette ulo Borztol:
-- Kitol kellett volna hallanom?
-- Ostoba, hat magatol az Egertol -- mondta a tudatlanoknak kijaro
fitymalassal a Borz.
-- Aha -- morgott a Roka, es osszehuzott szemmel, sunyin nezett az Egerre.
Az Eger meg kenyelmes pozba vagta magat, mint aki eppen most jott bele a
meselesbe, es eppen azt monta:
-- A csillagokrol jut eszembe...
Itt elakadt, mert tekintete kiteved
t az ablakon, s meglatta a csillagokat.
-- Tyu, az angyalat! -- szaladt ki a szajan, a hallgatosag meg zsongott-
bongott, meset surgetoen kerdezgettek:
-- Mi jut eszedbe a csillagokrol?
-- Az jut eszembe -- mondta olyan idohuzasfelekeppen, jo lassan az Eger,
es nem mondott semmit, mert igazabol az jutott eszebe, hogy Egerne onagysaga,
a kedves felsege megint veszekszik majd, hogy ilyen keson megy haza. -- Az
jut eszembe -- mondta meg egyszer --, hogy nekem most egy fontos talalkozom
van.
Rohanok is. -- Lepattant a pultrol, a Vaddisznonak intett, hogy a nyolc
mogyorohejbort irja a tobbi koze; a Vaddiszno volt ugyanis a kocsmaros.
Utkozben eszebe jutott, valami ajandekot kellene vinnie a felesegenek,
hatha akkor nem csap pataliat. Meglatott a bokrok kozott egy harangviragot,
odavagtatott, letepte es a hona ala csapta.
Mar indulni akart vissza az utra, amikor nyoszorgest hallott a surubol.
"Hat ez meg mi lehet?" -- toprengett, s megindult a hang fele. Egyszer
csak kozvetlen
ul a laba elol hallja a nyoszorgest, lenez.
-- Nicsak -- mondta --, egy farkasverem. -- Egyuttal eszrevette a Farkast
is. Ott kucorgott a verem sarkaban, meg a sotetben is latszott, hogy folynak
a konnyei. O nyoszorgott.
-- Hat te? Ralepett valaki a labodra? -- kerdezte az Eger.
-- Csak gunyolodj, te gazember -- nyogte a Farkas --, most megteheted,
amikor igy megjartam!
-- De hat en igazan nem gunyolodom -- mondta az Eger --, csak eppen nem
ertem, miert nyoszorogsz. Talan beteg vagy?
-- Vak vagy te? -- duhongott a Farkas.
-- Ellenkezoleg! Nagyon is jo szemem van. Ot kilometerrol meglatom a
Szunyogot esti szurkuletben,
-- Hat akkor talan engem is latsz most.
-- Persze -- mondta az Eger --, lemasztal ide, s most nyoszorogsz.
-- Lemasztam, lemasztam! Nem vagy eszednel! Majd bolond lennek farkas-
verembe maszni. Beleestem, kiskomam, beleestem. Es most vegem -- tette hozza
szomoruan, s nekikezdett bombolni ujra.
-- Mit orditasz!? -- szolt le bosszus hangon az Eger.-
- Mert nem maszol ki?
-- Innen? -- nevetett keseruen a Farkas. -- Innen aztan senki nem tudna
kimaszni. Nezd meg, milyen magas a verem fala!
-- Mit nezzek rajta, lattam mar tobbszor is --mondta fitymaloan az Eger --,
le is mertem, ot meter hosszu az egesz. Semmiseg.
-- Mikor lattad? -- kerdezte gyanakodva a Farkas.
-- Hat amikor beugrottam megnezni, milyen az alja.
-- Beugrottal?
-- Vilagos -- mondta az Eger --, kulonben hogyan neztem volna meg, hogy
milyen az alja!
-- Es ho
gyan jottel ki?
-- Nevetseges kerdes. Hat kiugrottam.
-- Te innen kiugrottal?
-- Mint a pinty! -- mondta az Eger. -- Igaz, hogy egesz eletemben
sportoltam, ketszer is megnyertem az erdei futoversenyt, neked meg csak arra
volt eszed, hogy teletomd a bendod. De talan neked is sikerul.Javadra szolgal,
hogy kicsivel magasabb vagy, mint en.
A Farkas erre vadul ugralni kezdett, de a veremfal felenel alig jutott
magasabbra.
-- Allj meg, vandor ! -- szolt ra az Eger.-- Nem ilyen hubeleb
alazs modjara
kell csinalni. Eloszor is bemelegiteskeppen fussal ot kort, aztan amilyen
hosszan a verem engedi, fuss neki, es teljes erobol ugorj egyet. Ha elsore
nem sikerul, pihenj kicsit, es probald meg masodszor is. Nekem is csak otod-
szorre sikerult.
-- Jobb lenne, ha lejonnel es megmutatnad -- morgott a Farkas.
-- Arra, sajnos, nincs idom, mar igy is elkestem -- mondta sietve az Eger
--, de ha meg holnap is itt leszel, lejovok, es megmutatom, hogyan kell. Hat
akkor jo ejszakat. Tehat n
e felejtsd! Ugras, pihenes, ugras.
Ezzel elment, de esze agaban sem volt hazamenni. Az egyik fa tovebe
huzodott, figyelt a verem fele. Futo leptek zajat hallotta -- aha, gondolta,
most futja az ot kort. Kicsivel kesobb hoppanas, csusszanas, puffanas. Hat ez
nem sikerult -- szomorkodott az Eger. Harmadszorra aztan a ket elso labaval
elkapta a Farkas a verem peremet. Akkor mar semmiseg volt kijonni.
"Na lam, csak ugralni kell -- orult az Eger, aztan azonnal bosszankodni
kezdett: - Ejnye -- m
ondta magaban --, hazudhattam volna azt is, hogy mar
masodik ugrasra kijottem, most majd hetvenkedni fog ez a Farkas, hogy neki
harmadszorra sikerult, ami nekem csak otodszorre."
A Farkas azonban kint volt a verembol.
Az Eger megint a hona ala csapta a harangviragot, es elindult hazafele. De
ezen az esten nem kedvezett neki a szerencs, mar ami a hazaerkezest illeti,
mert az egyik kanyarban, mikor eppen futyoreszni kezdett, folorditott valaki:
-- Jaj, de megijedtem!
Az Eger megremult, be
ugrott egy lapulevel ala, es onnan kerdezte:
-- Kitol ijedtel meg?
-- Toled -- valaszolta elcsuklo hangon az ismeretlen. Az Eger azonnal elo-
maszott a lapulevel alol, kidullesztette a mellet.
-- Hat azt nem csodalom -- mondta --, egyszer egy elefantot is halalra
ijesztettem. Elegge felelmetes kulsom van. Te ki vagy?
-- En vagyok -- mondta a Kos, es eloovakodott egy galagonyabokor mogul. --
Es a te kulsod nem is felelmetes, csak azt hittem, hogy a Roka jon. O szokott
igy futyoreszni.
Az Egeret lehangolta, hogy a Kos nem talalja felelmetesnek a kulsejet, s
csak a jo modor keveert kerdezte meg:
-- Miert felsz a Rokatol?
-- Mert meg akart verni. Mar egy hete bujkalok elole -- szepegte a Kos. --
Te is tudod, hogy milyen eros, es milyen veszedelmes fogsora van.
-- Hat amit a fogarol mondtal, az igaz, bar az o fogai feleannyit sem
ernek, mint az enyemek -- mondta az Eger, es a mutatoujja kormevel
megpongette hegyes fogait --,de hogy eros, hm, nevetseges. En sokkal kise
bb
vagyok, de a multkor ugy meghupaltam, hogy azota messze elkerul.
-- Mit csinaltal vele?
-- Nem erted?! Meghupaltam.
-- Az mit jelent? -- kerdezte ijedten a Kos.
-- Hat azt, hogy megvertem.
-- Te a Rokat?!
-- En hat! Mit csodalkozol ezen? Ugy kezdodott, hogy szemtelenkedett velem
a Macska, kenytelen voltam moresre tanitani.
-- Mire tanitani?
-- Moresre.
-- Az mi?
-- Hat Kos letedre eleg alacsony muveltsegu vagy -- mergelodott az Eger. --
Az is azt jelenti, h
ogy megvertem, es nehogy megkerdezd csokalkozo pofaval,
hogy "te a Macskat?", igenis, en a Macskat. Es amikor mar eppen hordta az
irhajat, azazhogy latom, ezt se erted, szoval, amikor mar menekult, kiteptem
emlekul a bajuszabol ket szalat. Eppen a kalapom melle akartam tuzni, amikor
odajott a Roka, es azt mondta: "Ide a bajuszt!" -- es mar kapta is ki a
kezembol. Folugrottam, es ket akkora pofont adtam neki, hogy meg en is
hallottam, hogy cseng tole a fule.
-- Te is hallottad? -- szolt kozbe
a Kos.
-- Vilagos -- mondta az Eger --, a jobb fule melyen, a bal magasan
csengett, es utana meg fultovon is pockoltem. Te meg olyat nem lattal, hogy
futott! Ambar a te helyedben csak masodszor adnam neki a pofont, eloszor
oldalbaoklelnem ezekkel a remuletes szarvakkal.
-- Jaj, hol latsz remuletes szarvakat? -- riadt meg a Kos.
-- A fejeden -- mondta az Eger. -- Mutasd csak!
A Kosnak egeszen a foldig kellett hajolnia, hogy az Eger megtapogathassa a
szarvat.
-- Tenyleg remuletes?
- kerdezte remenykedve.
-- Mi az hogy! -- mondta az Eger. -- Olyan szarvad van, mint a bivalynak.
Ezzel a szarvval egy regiment rokat is el tudsz kergetni.
-- Gondolod? -- kerdezte kisse batrabban a Kos.
Ebben a pillanatban az Eger surrano neszre lett figyelmes. Jo fule volt,
azonnal tudta: jon a Roka.
-- Na, akkor en rohanok is -- mondta --, mert elkesem.
-- Maradj meg egy kicsit -- kerlelte a Kos.
-- Nem lehet -- mondta futtaban az Eger.
-- Legalabb azt mondd meg, mi let
t a Macska ket szal bajszaval!
-- A fiamnak adtam, hegeduhurnak! -- kiabalt vissza az Eger, s mar el is
bujt egy vakondturas moge, mert a Roka kilepett a tisztasra.
-- Na vegre, megvagy, te pernahajder -- mondta a Kosnak --, most aztan majd
moresre tanitalak!
-- Azaz meghupalsz? -- kerdezte hetyken a Kos.
-- Igy is modhatjuk -- felelte a Roka, es felhuzta a bokszkesztyujet.
-- Es ha szabad erdeklodnom, miert? -- kerdezte a Kos.
-- Mert kulonben elfelejted, hogy en vagyok a Roka, e
s tolem felned kell!
Megertettuk? -- nagykepuskodott a Roka, es lepett egyet a Kos fele. A Kos se
volt rest, nekilendult, oldalba oklelte a meglepett Rokat, es ket jokora
pofont lekent neki. A Roka elszedult az utestol, es egy fanak tantorodott.
-- Ugy latszik, rosszabb hallasom van, mint az Egernek -- mondta a Kos --,
a fulcsengesedet nem hallom. Es most jol teszed, ha elhordod az irhad, mert
ha fultovon is pockollek, mint a multkor az Eger, akkor ket hetig nyomhatod
az agyat.
A Roka vil
lamgyorsan elhordta magat. "Biztos megbolondult ez a Kos --
gondolta magaban --, mifele Egerrol beszel? Biztos azert mert ellenallni,
mert megbolondult. Meg hogy Eger! Hacsak nem az az Eger bolonditotta meg,
amelyik a csillagokban lakott." A Roka megallt egy pillanatra. Megiscsak
lehet ebben valami igazsag, ez az Eger talan megis a csillagokban lakott.
Az Eger kozben elegedetten folkaszalodott a vakondturas mellol, folkapta
a harangviragot, s vegre baj nelkul hazaert. Meg csak az eloszobaban v
olt,
mar hallotta, hogy kiabal a felsege:
-- Most kell hazajonni, te egerek szegyene! Reg kihult a vacsora, mar a
mentoknek is telefonaltam, azt hittem, elutott egy elefant, vagy elkapott a
macska.
-- Mit kiabalsz -- mondta az Eger --, dolgom volt! Meg kellett mentenem a
Farkast meg a Kost. Nelkulem elpusztultak volna.
-- Hazudsz, hazudsz -- kiabalt magabol kikelve Egerne --, mast se tudsz,
csak hazudni! Te vagy a vilag leghazudosabb egere!
-- Az meglehet -- mondta mosolyogva az Eg
er, es atnyujtotta felesegenek a
sok vihart latott harangviragot.
Mindenkinek jo meselest: Egy masik Reka
|
