Sziazstok!
Mellekelten kuldom a kert verset, de a szoveghusegert nem vallalok
felelosseget. Egyebkent megtalalhato a Meken (Magyar Elektronikus
Konyvtar) is de mivel egyik kedvencem, beideztem.
Edit
A HALALTANC-BALLADA
Ott ult a Csaszar. Dus hajaban
het csillag volt a diadem.
Rabszolganepek terden allva
imadtak, barna koldoken
a Goncol forgott, valla baljan
lampasnak allt a holdkorong:
de a bohoc sirt tronja aljan:
"Mit sirsz" - rivallt rea - "bolond,
nincs sziv, mit kardom at ne jarna,
enyem a fold!" ... S hogy este lett,
egy csontvaz tantorgott eleje
s elfujta, mint a porszemet.
- Kenyurkent eltunk mindahanyan,
s az evek szalltak, mint a percek,
vered kiontott harmataval
irgalmazz nekunk, Jezus Herceg!
Got ablakaban sirt az Orvos:
"Uram, nektarod merre no,
amely ir minden kinra s melytol
meggyogyul minden szenvedo?"
S az ajto nyilt: keszeg magiszter
tancolta vegig a szobat,
kezeben mely olomkehelybol
kinalva szintelen borat:
"Igyal, e nedv hus, mint a mamor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyal testver; e mely poharbol,
csupan az elso korty fanyar."
- Kontarok voltunk mindahanyan,
s az evek szalltak, mint a percek,
vered kiontott harmataval
irgalmazz nekunk, Jezus Herceg!
A kutkavanal allt a Gyermek,
szakadt gyolcsingecskeben, s rot
topanban, s nezte lenn a vizben
kepet, mely jatszani hivta ot:
..."Ha jossz: a holdleanytol este
a cukrot suvegszam kapod,
s minden piroslo reggelente
bekakon ugralunk bakot."
"Jovok mar!" - szolt, s a kutviz nyalas
siklot dagasztott zold hasan,
mig a Halal vihogva vitte
anyjahoz a voros topant.
- Balgan jatszottunk mindahanyan,
s az evek szalltak, mint a percek,
vered kiontott harmataval
irgalmazz nekunk, Jezus Herceg!
Repedt tukrenel ult a Ceda:
"Hajamnak arja meg veres,
miert, hogy mar a regi leha
seregbol senki sem keres?
Olem meg izzo csokra ehes,
mellem rozsaja meg kemeny..."
S az ablakon rohogve lepett
be az utolso volegeny:
"Hopp, Sara, hopp, gyerunk a tancra,
ma: holt szerelmeid toran
hadd uljon naszlakomat a larva
agyekod hervadt biboran!"
- Bujan fetrengtunk mindahanyan,
s az evek szalltak, mint a percek,
vered kiontott harmataval
irgalmazz nekunk, Jezus Herceg!
Ejjel borult a haztetokre,
s kuvikhang szolt a berken at,
midon a Bankar utnak indult,
elasni veres aranyat.
Az utkereszten vasdoronggal
het ordog varta s a Halal;
s mikor kardot rantott, a csontvaz
fulebe sugta: "Mondd, szamar,
szamar, mit veded meg a penzed?
Meghalsz s a kincset elviszem,
s a kincs helyett elaslak teged,
akit nem as ki senki sem."
- Kufarok voltunk mindahanyan,
s az evek szalltak, mint a percek,
vered kiontott harmataval
irgalmazz nekunk, Jezus Herceg!
Aranyparnain ult a Dama,
s uvoltve sirt: "ne meg, ne meg",
de mar atkarolta draga
csipoi karcsu, got ivet,
"engedj csak meg egy lanyha csokot,
meg egy gyonggyel kivarrt ruhat,
engedj csak meg egy buja bokot,
meg egy szerelmes ejszakat" -
de o , rut foltot festve mellen,
mely, mint a rakseb, egyre nott,
feher testet nyakaba vette
es vitte, vitte, vitte ot.
- Tunyan henyeltunk mindahanyan,
s az evek szalltak, mint a percek,
vered kiontott harmataval
irgalmazz nekunk, Jezus Herceg!
Tuzenel allt az Alkimista,
s orajat nezte, mely lejart.
"Isten vagy ordog: egy napot meg,
amig megoldom a talanyt,
a vegso , nagy talanyt, amerre
gorebjeimnek ezre vitt,
csak egy napot meg, mert megfejtem,
megfejtem holnap alkonyig."
"Nem fejted" - szolt a hang - "nem fejted"
s vallara tette jeghideg
kezet, mig felrobbant a lombik:
"Aludni megy most, mint a tobbiek."
- A Titkot uztuk mindahanyan,
s az evek szalltak, mint a percek,
vered kiontott harmataval
irgalmazz nekunk, Jezus Herceg!
Pestis-csengokkel jott a dogvesz,
s a reimsi szentegyhaz elott
husvet vasarnapjan derekon
kapta a hajas Puspokot:
"Neked szereztem ezt a notat,
gyerunk, nagyur! Csengom csorog -
legy papa, vagy profeta, rozsas
hajnalkodokbe oltozott,
legy szent puspok, vagy rut eretnek,
ki eg a maglya kormain,
misezhetsz lenn - en fenn nevetlek
a domok csonka tornyain!"
- alszentek voltunk mindahanyan,
s az evek szalltak, mint a percek,
vered kiontott harmataval
irgalmazz nekunk, Jezus Herceg!
A ven Paraszt mar tudta s varta
alkonytajt kinn az udvaron:
"Gornyedt testunknek nincsen ara,
s ugy halunk meg, mint a barom.
Kaszas testver! Sovany a foldunk!
konyorgom, egyet tegy nekem:
ha elviszel, szord szet tragyanak
testemet kinn a reteken!"
O rabolintott s vitte lassan,
s ugy szorta, szorta, szorta szet,
mint magveto keze a buzat,
vagy pipacsot az oszi szel.
- A foldbe terunk mindahanyan,
s az evek szallnak, mint a percek,
vered kiontott harmataval
irgalmazz nekunk, Jezus Herceg!
|
