Kedves  Maria !

Azert akkor is jo lenne egyszer nekunk talalkozni valahol..Zoli az
ottleted minden keppen jo:)

Rajtam  nem mulik, lehet hogy elmegyunk meg sielni ebben 
az evben is Svajcba, ha nem ,akkor tavasszal  ,ha elolvadt a  ho
(Svajcban). Egyebkent Belvaux-Zurich pont 415 km, kb 3,5 - 4 ora
ut. 



Zoli talan tudna szerezni egy termet is..ott a cserkeszeknek..vagy hogy
aludni tudnank valahol...
Zoltan nem rohannlak le..de mit szolsz hozza.

Zurich-Heidelberg  350 km, nem nagyon hiszem ,hogy kellene szallas
Heidelbergben . A buli vegen siman haza tud menni meg mindenki 
 De ha igy vesszuk, csak egy fel orat kell raszamolni
es nalam is lehet tartani, Neked nem nagy kulonbseg es szallas is 
van nalunk boven. Ahol a cserkeszek vannak, az egy JUgendzentrum,
tehat ha nincs cserkeszfoglalkozas,akkor  masok foglaljak el.
En csak szallodaban ismerek ott szallaslehetoseget.

udv

Nagy

Draga Mindannyian!
Kezdek a letargiabol feltapaszkodni. Mar jo ideje olvasom is az OTTHON-t.
Tudjatok, hogy mennyire fontosak vagytok nekem. Lanyom mar hetek ota
noszogat. Mama menj vissza az otthonba, biztosan jot fog tenni a lelkednek.
(Igen, de hogyan? gondoltam en, hat igy... ugye nem haragszotok ram?)
Sohasem tudtam potolni az elmult otthonok elolvasasat, pedig ugy akartam
annakidejen juliusban, amikor a csodalatosan szep talalkozonkrol
visszajottem. Azert nem irtam akkor, mert ugy hittem, hogy el tudok minden
sort olvasni a kihagyottakbol. Utana mert szegyeltem magyam, hogy nem
koszontem meg Mindannyiotoknak azt a szep es felejthetetlen napot akikkel
talalkozhattam. Nem fontossagi sorrendben, csak ahogy a nevek jonnek:
Deneseknek, Viktoreknak, Tonieknak, Ritaeknak stb. Naponta eszembe jut,
hogy milyen jo volt kozottetek lenni, a csodalatos korkepet megnezni, es,
kulon elmeny volt, hogy edes kicsi anyacskam is ott volt...
O is jol van, eppen tegnap beszeltem vele telefonon. 87 eves lesz
februarban. Szinte hihetetlen.
A gyerekek, ferjem is jol vannak, en huzom magam elore. Most kezdek egy
kicsit lelkileg erore kapni. Ki kell kerulnom ebbol a mely godorbol, es ha
Isten segit anyagilag is ki kell hevernem az IBUSZ muvet. Sok mindent kell
es kellene csinalnom, csak hat nehez.
Egy hatalmas karral mindannyiotokat atolelek. Boldog vagyok, hogy vagytok,
hogy vagyunk, es hogy tavolletemben is vedtetek az OTTHONUNK bekejet,
csendjet, szeretetet. Maria, Eva, Gyorgyi, szamomra uj Imi es
Mindannyiotokat sok szeretettel udvozollek. Koszonom az erdeklodeseteket
felem, nehanyat azokbol is elcsiptem. (Pl. draga Denes a kovasz nem ontotte
el Velencet, de nem is nott egyaltalan. Szerintem ket-harom het mulva arra
jottem ra, hogy azert, mert mindig zart uvegben tartottam, bent a
hutoszekrenyben, varvan, hogy nojon, nojon... semmi nem tortent vele.
Sajnalom.
Nyanya es a gyerekek: millio puszi. Csodalatos asszony vagy, igazi anya!
Most ennyit, mar ez is nagyon boldogga tesz, hogy kitelt belolem.
Izabella-Velencebol.

Mar tobben irtatok ezeket a szavakat: " de szo szerint meg meghalni
sincs idom, nemhogy irni " amelyek sajnos neha ram is igazak. Ezt az
egyre inkabb rohano, felgyorsulo vilagunk, az informaciok merhetetlen
tomege, a napi teendoink, stb, stb...
Ez sajnos kihatassal van a gyerekeinkel sot a magunkkal valo
foglalkozasunkkal. Vekerdy Tamas Kicsikrol nagyoknak cimu konyvet
olvasom ujra, es ebben talaltam egy par sort ezzel kapcsolatban. Ime:

"Gyakran talalkozom ket-harom gyerekes anyakkal, akik ket-harom-negy-ot
eve nem forditottak ugyszolvan egy percet se magukra. Olyan feszult,
elgyotort idegallapotban vannak "a gyerekert, a csaladert" vegzett
allando munkatol, hogy igazabol mar nincs mit adniuk a gyerekeknek.
Az apanak es az anyanak egyutt kellene gondoskodniok rola, hogy egyikuk
se kerulhessen ilyen allapotba.
Hogy mindegyikuknek meglegyen a maga napi feloraja - es ez a
legkevesebb, igazabol napi ket-harom ora kellene -, amikor "csak
magaval" foglalkozik, bameszkodik, uldogel, olvas, pihen, lehetoleg
olyan helyen vagy helysegben, ahova meg veletlenul se tevedhetnek be a
gyerekek, de felnott sem.
Egy angliai iskolarol olvastam, ahol a pedagogusok munkaidejebe szamit
!!! napi ket-harom ora, amikor "semmit" se csinalnak, nem keszulnek az
orajukra, de nem is szaladnak el bevasarolni, "egeszen massal" -
pihenessel, hobbijukkal, szemlelodessel, szemelyiseguk epitesevel
foglalkoznak"

Eddig az idezet. El kellene gondolkoznunk azon, vajon megeri-e az, hogy
egy nap alatt minden aznapra fontosat elintezzunk, eleg sokat dolgozzunk
ahoz, hogy sokmindenunk lehessen,  minden informaciot begyujtsunk,
mindennek es mindenkinek eleget tegyunk, majd hullakent zuhanunk az
agyunkba, hogy masnap ujra es ujra ezt tegyuk, vagy .... eljunk egy
kicsit magunknak is. Mi a velemenyetek errol?
---
Viktor