1. |
Belso utazas (mind) |
7 sor |
(cikkei) |
2. |
re: Napi pozitiv allitas - Gazdagsag (mind) |
14 sor |
(cikkei) |
3. |
re: Elet? (mind) |
24 sor |
(cikkei) |
|
+ - | Belso utazas (mind) |
VÁLASZ |
Feladó: (cikkei)
|
Hétvégén a már Belső utazást végzetteknek un. Bőség tanfolyamot tartanak
a
Káli medencében. Izgatottan várom. Majd beszámolok róla.
Egyébként, aki szeretne jönni a június 2-3.-i alaptanfolyamra, az írjon
magánban nekem, mindenkit szívesen informálok a részletekről.
Ágoston
|
+ - | re: Napi pozitiv allitas - Gazdagsag (mind) |
VÁLASZ |
Feladó: (cikkei)
|
Egyik barátom problémája, hogy amit elkezd programozni, az megérkezik
hozzá, ám ajándék képében.Közben a hétköznapi életében, null szaldós sem
és
ez így megy már évek óta. (8-10 éve).
Kezd két felé szakadni, a szellemi Énje erősödik, hisz megvalósulnak nagyobb
léptékű álmai, az egója pedig mivel a vállalt feladatokban rendszerint
alulmaradt és a családja is egyre ferdébb szemekkel tekinget, hát igencsak
elfáradt.Ott áll az új autója a nemrég vásárolt lakásuk elött és nem
tudja
megtankolni.A rezsivel is elmaradt, az telkükön ott áll az építőanyag
és
nincs pénze odamenni.
Mit javasoltok, mit tegyen?
Gábor
|
+ - | re: Elet? (mind) |
VÁLASZ |
Feladó: (cikkei)
|
Egy vízhordozónak volt két nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén
lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg
a
másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított.
A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak
félig volt vízzel. Két teljes évig ez így ment. Minden nap a vízhordozó
csak
másfél edény vizet szállított a házba.
Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz
tökéletesen csinálta. De a szegény törött cserép szégyellte a
tökéletlenségét, és
nyomorultnak érezte magát, hogy csak fele annyit tudott teljesíteni...
A két év keserűség után egyik nap megszólította a vízhordozót a pataknál.
- Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.
A vízhordozó így válaszolt a cserépnek:
- Észrevetted, hogy a virágok az ösvényen csak a te oldaladon teremnek,
s
nem a másik cserép oldalán? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a
hibádról, és virágmagot szórtam az ösvénynek ennek az oldalára. Minden
nap
te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű
virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen
vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.
|
|