A CDMA témával itt vagyok újra.
Marky, én is így értelmezem a chipet. Nemtom mi nem stimmelt.

>Tovabbi sanda gyanum, hogy a Te megoldasodnak nem tul nagy a spektralis 
>hatekonysaga (atviteli sebesseg per szukseges savszelesseg).
Eredeti célom ugye éppen az volt, hogy egy WLAN hálóban a közeghozzáférés adminisztrálása ne okozzon spektrális hatékonyság vesztést. Erre javasoltam, hogy minden szereplőnek külön Walsh kódja legyen, azzal szórjon, és akkor a csomagok nem bántják egymást.

Viszont ez tényleg csak akkor jó, ha van is annyi szereplő, ahányra csak lehetőség van, különben tényleg pazarol. Ezt bár elég nyilvánvaló, elsőre nem tűnt fel. A másik hiba, amit már említettünk, hogy nagy dinamikájú lineáris vevő kellene, ami nehéz.

>A problemad egyebkent rendszeranalizissel konnyen elemezheto.
Igen, az elgondolásaim közös jellemzője, hogy pár évtizede (néha pár évezrede) már többen végiggondolták és megesik, hogy komplett tudományága van, amiről eddig nem tudtam.

De van itt egy teljesen másik felvetésem:

Nem lehetne olyan kézi adó-vevőt csinálni, amik mindig csak abba az irányba sugároznának, amelyikből a legerősebben veszik a másikat? (Persze ez igen nagy frekvenciát feltételez.) A kárba vesző sugarakat kár is kisugározni, nem?

Avagy mennyire tudnánk pl. infra lézerrel kommunkálni egy lakáson belül?
Rálátással persze könnyű, de vajon hány domború tükörrel lehetne megoldani nagyjából, hogy a lakás bármely két pontja között legyen rálátás egymásra? (A szórt fényes megoldás most nem ér.) Lakásfüggő, persze, de a pont-pont közti mobil kommunkációban még sok tartalék van szerintem.

a BenceMiki