- Nem! Nem szakithat felbe! - uvoltott Corcoran. - Senki sem
szakithat felbe! Most en tettem le a garast, Tichy ur! Maga meg
semmit sem ert. Bizonyara azt hiszi, hogy ott, abban a dobban,
kulonbozo jelzesek ugy vannak rogzitve, mint a gramofonlemezen,
hogy az esemenyek ugy vannak megszerkesztve, mint egy dallam az
osszes hangokkal, es mint a zene a lemezen, csak arra varnak,
hogy eletre keltse oket a tu, hogy ezek a ladak sorjaban
ujjateremtik az eleve vegig meghatarozott elmenycsoportokat.
Nem igaz! Nem igaz! - kialtotta felelmetesen, hogy csak ugy
duborgott a visszhang a badogmennyezetrol. - Szamukra a dob
tartalma az, ami onnek ez a vilag, amelyben el! Hiszen onnek
sem jut eszebe, amikor eszik, alszik, felkel, utazik, ven
orulteket latogat meg, hogy mindez gramofonlemez, amelynek
erinteset on a jelennek nevezi!
- De... - szolaltam meg. - Hallgasson! - formedt ram. - Ne
zavarjon! Most en beszelek! Atvillant agyamon, hogy jocskan igazuk
van azoknak, akik modortalannak tartjak, de ugyelnem kellett, mert
mondanivaloja igazan paratlan volt. Tovabb orditozott:
- Vasladaim sorsa nincsen eleve vegig megallapitva, mert ott, a
dobban tobb parhuzamos szalagon kulonbozo esemenysorozatok vannak
rogzitve, es csak a vakveletlen elvet megvalosito szelektor donti
el, hogy az illeto lada erzeki benyomasainak szedoje melyik
szalagsorozatbol meriti a kovetkezo percben a tartalmat. Ez
termeszetesen bonyolultabb, mint ahogyan elmondtam, mert maguk a
ladak bizonyos fokig befolyasolhatjak a szedo mozgasat, es
teljesen veletlen szelektalas csak akkor tortenik, ha
teremtmenyeim passzivan viselkednek... Hiszen szabad akaratuk van,
es ezt csak az korlatozza, ami bennunket. Vagyis a szemelyiseg
strukturaja, szenvedelyek, velunk szuletett gyengesegek, kulso
korulmenyek, az ertelem foka - nem terhetek ki minden reszletre...
- Ha igy van - vetettem kozbe gyorsan -, akkor miert nem tudjak,
hogy ok vasladak, nem pedig voros haju lanyok vagy papok?...
Ennyit sikerult kiboknom, mielott a szavamba vagott:
- Ne tettesse magat szamarnak. On atomokbol van, ugye? Erzi a maga
atomjait? - Nem. - Ezek az atomok feherjemolekulakat alkotnak. Erzi
maga a feherjeit? - Nem. - Az ejszaka es a nap minden masodperceben
atjarjak ont a kozmikus sugarak. Erzi? - Nem.
- Akkor hat a ladaim hogyan foghatnak fel, hogy ok ladak, maga
szamar?! Ugyanugy, mint ahogy a maga szamara ez a vilag az igazi
es egyetlen, ugyanugy szamukra igazi es egyedul valosagos csak az
a tartalom, amely az en dobomrol elektronikus agyukba arad...
Ebben a dobban van a vilaguk, Tichy, es testuk -amely a mi
valosagunk szerint csakis mint bizonyos, viszonylag allando
jelcsoport letezik egy szalagon - a ladak belsejeben van,
becsomagolva... Az a szelso, a masik oldalon, csodalatosan szep
nonek tartja magat. Pontosan elmondhatom maganak, mit lat o, amikor
meztelenul nezegeti magat a tukorben. Milyen dragakoveket szeret.
Milyen fogasokat alkalmaz, hogy meghoditsa a ferfiakat. Tudom
mindezt, mert SORSRAJZOM segitsegevel en teremtettem ot, az o -
szamunkra elkepzelt, de onmaga szamara valosagos - alakjat, amely
neki oly valosagos, arccal, fogsorral, verejtekillataval,
torszuras nyomaval a lapockan, a hajaba tuzott orchideaval, mint
ahogy az on szamara igazi a keze, a Iaba, a hasa, a nyaka es a
feje! Remelem, hogy maga nem ketelkedik sajat letezeseben!
- Nem - feleltem higgadtan. Meg soha senki sem orditott igy velem,
es talan meg mulattam volna is a dolgon, de mar tulsagosan
megraztak a professzor szavai, s hittem neki, mert nem lattam okot
arra; hogy bizalmatlankodjam, sem pedig hogy ebben a percben a
modoraval torodjem...
- Tichy - folytatta kisse halkabban a professzor -, emlitettem,
hogy van egy tudosom, ez az a lada, itt, szemkozt magaval. O a
sajat vilagat vizsgalja, de soha - erti, soha - meg csak nem is
sejti, hogy a vilaga nem igazi, hogy idot es erot veszteget
valaminek a megismeresere, ami dobok sorozata feltekert
filmszalaggal, es hogy keze-laba, szeme, az o sajat, megvakuloban
levo szeme csak kepzelodes, amelyet elektronikus agyaban
megfeleloen kivalasztott ingerek valtanak ki. Hogy erre
rajohessen, ki kellene lepnie vasladajabol, vagyis onmagabol, es
nem szabadna gondolkodnia sajat agyaval, ami ugyanugy lehetetlen,
mint ahogy on kozvetlenul nem tapasztalhatja ennek a hideg, nehez
ladanak a letezeset maskepp, csak tapintasaval es tekintetevel.
- De en, hala a fizikanak, tudom, hogy atomokbol vagyok-
ellenkeztem. Corcoran hatarozottan felemelte tenyeret.
- O is tudja, Tichy. Megvan a sajat laboratoriuma, es abban az
osszes keszulek, amilyeneket az o vilaga biztosithat szamara...
Tavcsovon keresztul latja a csillagokat, vizsgalja mozgasukat, es
ugyanakkor erzi arcan szemuvegenek huvos nyomasat - nem, most eppen
nem. Most szokasahoz hiven a laboratoriumat ovezo elhagyatott
kertben tartozkodik, es setal a verofenyben - mert az o vilagaban
eppen napkelte van...
- Es hol vannak a tobbiek? Azok, akik kozott o el? - kerdeztem.
- A tobbiek? Termeszetesen ezeknek a ladaknak mindegyike, mindegyik
leny emberek kozt forog... ok mindannyian a dobban vannak... Latom,
hogy meg mindig nem tudja folfogni! Talan erzekelteti egy pelda, ha
megoly elvont is. Almaban kulonbozo emberekkel talalkozik - gyakran
olyanokkal, akiket sohasem latott, es nem is ismert -, es almaban
beszelget veluk. Igaz?
- Igen...
- Ezeket az embereket az on agya teremti. De amikor almodik, nem
tud rola. Vegye figyelembe, hogy ez csak pelda. Veluk - mutatott
rajuk - mas a helyzet, nem ok maguk teremtik meg szeretteiket es
az idegeneket - azok a dobban vannak, egesz tomeg. Amikor az en
tudosomnak mondjuk varatlanul kedve tamadna kilepni a kertjebol, es
megszolitani az elso jarokelot, akkor - ha felemelnem a dob
fedelet, meglatna, hogy ez mikeppen tortenik - ingermeritoje az
inger hatasara kisse leter eddigi utjarol, rater egy masik
szalagra, es venni kezdi azt, ami azon van: „merito"-rol beszelek,
de ezen lenyegukben mikroszkopikus aramszedok szazai, mert ugyanugy,
ahogy on a vilagot latasaval, szaglasaval, tapintasaval, egyensulyi
szervevel erzekeli, o ugyanugy a maga „vilagat" kulonbozo
ingerbejaratok, kulonbozo csatornak kozvetitesevel ismeri meg, es
csak elektronikus agya foglalja egysegbe mindezeket a benyomasokat.
De ezek technikai reszletek, Tichy, es nem fontosak. Attol kezdve,
hogy a gepezet megindult, biztosithatom rola, hogy ez mar csak
turelem kerdese volt, semmi egyeb. Olvassa a filozofusokat, Tichy,
es gyozodjek meg rola, hogy milyen kevesse bizhatunk erzeki
benyomasainkban, menynyire bizonytalanok, csalokak azok, de hiszen
rajtuk kivul nincs semmink; ugyanigy - harsogta felemelt kezzel -
nekik sincs. De mint ahogy ez bennunket, ugy oket sem akadalyozza
abban, hogy szeressenek, kivanjanak, gyuloljenek, megerintsenek
masokat, hogy csokoljak vagy megoljek oket... es igy ezek az en
vasteremtmenyeim orok mozdulatlansagukban szenvedelyeknek hodolnak,
megcsaljak egymast, vagyodnak, abrandoznak...
- Ugy veli, hogy ez meddo dolog? - vetettem kozbe varatlanul.
Corcoran vegigmert eles pillantasaval. Egy kis ideig nem felelt.
- Igen - jegyezte meg vegul. - Jo, hogy idehoztam magat, Tichy...
A tokkelutottek, akiknek ezt megmutattam, egytol egyig azzal
kezdtek, hogy mennydorogve szidtak a kegyetlensegemet.
On hogyan erti szavaim?
- On csak a nyersanyagot szolgaltatja nekik - valaszoltam - az
ingerek formajaban. Ugy, mint ahogy nekunk szolgaltatja ezeket a
vilag. Ha allok, es nezem a csillagokat - az, amit kozben erzek,
amit gondolok, mar csak az en tulajdonom, nem a vilage.
Ok - mutattam a ladak sorara - ugyanugy vannak.
- Ez igaz - helyeselt szarazon a professzor. Meggornyedt, es mintha
osszezsugorodott volna. - Azzal, hogy ezt kimondta, hosszu
fejtegetest takaritott meg nekem, mert feltetelezhetoen mar erti,
hogy miert teremtettem oket.
- Sejtem. De szeretnem, ha on magyarazna meg nekem.
- Jo. Valaha, nagyon regen, ketelkedni kezdtem a vilag
valodisagaban. Akkoriban meg gyerek voltam. A targyak ugynevezett
bosszujat, Tichy, ki nem tapasztalta? Nem lelunk valami aprosagot,
noha emlekszunk ra, hogy hol lattuk utoljara, vegul valahol masutt
talalunk ra azzal az erzessel, hogy tetten ertuk a pontatlan,
hanyag vilagot... A felnottek termeszetesen azt mondjak; hogy ez
tevedes, es ezzel elnyomjak a gyermek termeszetes bizalmatlansagat.
Vagy az, amit ugy hivnak, hogy le sentiment du deja vu, a jelen
emleke - az a benyomas, hogy egy ketsegtelenul uj, eloszor atelt
helyzetben ugy erezzuk, ezt egyszer mar ateltuk... Egesz
metafizikai rendszerek, mint peldaul a lelekvandorlasban, a
reinkarnacioban valo hit, ezeknek a jelensegeknek az alapjan
keletkeztek. Tovabba: a sorozat torvenye, kulonlegesen ritka
jelensegek ismetlodese, amelyek olyan parosan lepnek fel, hogy az
orvosok a maguk nyelven elneveztek: duplicitas casuumnak, az
esetek megkettozodesenek. Es vegul... A lelkek, amelyek felol
kerdezoskodtem. A gondolatolvasas es az egesz tudomanyunk
alapjaival leginkabb ellenkezo, a legkevesbe megmagyarazhato, igaz,
hogy ritka esetek - a jovobe latas... a legosibb idok ota leirt
jelenseg, amely ellenkezik minden lehetsegessel, hiszen minden
tudomanyos vilagnezet kirekeszti... es mi az a minden? Mit jelent?
Meg tudja mondani nekem, vagy nem?... Meg sincs hozza
mersze, Tichy... Jo. Nezzen ide...
A polcokhoz lepve ramutatott a legfelso, kulonallo ladara.
- Ez vilagom orultje - magyarazta, es arca mosolyra derult.
- Tudja, hogy hova jutott tebolyaban; amely elszigetelte a
tobbiektol? Vilaga csalokasagat kutatja. Mert en nem allitottam,
Tichy, hogy ez az o vilaga csalhatatlan. Hogy tokeletes. Meg a
legtokeletesebb gepezet is elakadhat neha, a huzat meglebbenti a
drotokat, es egy szempillantasra osszeakadnak, vagy egy hangya
kerul a dobba... Es tudja, mit gondol olyankor ez az eszeveszett?
Hogy a telepatiat ket kulonbozo lada drotjainak helyi rovidzarlata
okozza... hogy a jovobe latas akkor kovetkezik be, ha a megbilleno
merito varatlanul atugrik a helyes szalagrol arra, amelynek csak s
ok ev mulva esedekes a lepergese. Hogy azt az erzest mintha mar
atelte volna, ami a valosagban eloszor tortenik meg vele, a
szelektor elakadasa okozza, es amikor az nemcsak megremeg
rezagyaban, hanem himbalodzik, mint egy inga, amelyet meglokott,
mit tudom en, egy... hangya - akkor az o vilaga elkepeszto es
megmagyarazhatatlan esemenyeket el at, valakiben hirtelen es
ertelmetlen erzes gyullad ki, valaki josolni kezd, a targyak
aguktol megmozdulnak, vagy helyet cserelnek... es foleg e ritmikus
mozdulatok eredmenyekent ervenyesul... a sorozat torvenyei Ritka
es furcsa jelensegek folyamatta csoportosulnak... es tebolyanak,
amelyet ilyen, altalaban lebecsult jelensegek taplalnak,
csucspontja az az allitas - miatta hamarosan az orultekhazaba
csukjak -, hogy o maga egy lada, akarcsak mindannyian korulotte,
hogy minden egyes ember csak egy berendezes, egy regi, poros
laboratorium sarkaban, es a vilag szepsegeivel es veszelyeivel
egyutt, csak kepzelodes - sot, a maga istenere is gondolni
mereszelt, Tichy, az istenere, aki regen, amikor meg naiv volt;
csodakat cselekedett, de kesobb a vilaga megnevelte maganak ezt a
teremtot, megtanitotta ra, hogy az egyetlen dolog, amit tennie
szabad - az, hogy nem avatkozik be, nem letezik, semmit sem
valtoztat muven, mert csakis a nem idezett istensegben lehet
bizni... megidezve gyarlonak mutatkozik es erotlennek...
es tudja, hogy mit gondol ez az o istene, Tichyl
- Igen - feleltem. - Hogy ugyanugy csak egy lada, mint o. De akkor
az is lehetseges, hogy ennek a poros laboratoriumnak, amelyben mi
allunk a polcokon, a tulajdonosa maga is egy lada, amelyet egy
masik, meg magasabb rendu tudos, eredeti es fantasztikus
elgondolasok kiagyaloja szerkesztett... es igy a vegtelensegig.
E kiserletezok mindegyike isten - sajat vilaganak, ezeknek a
ladaknak es sorsuknak a teremtoje, s alatta vannak az Adamjai es
Evai, folotte pedig - a kovetkezo, a rangsorban feljebb levo isten.
Es ezert csinalta ezt, professzor...
- Igen - bolintott. - Es mivel elmondtam, on voltakeppen annyit
tud, mint en, tehat a tovabbi parbeszed celtalan. Koszonom, hogy
sziveskedett eljonni. Viszontlatasra!
|
