Kedves Margó!
Azt veszem észre, hogy időnként nagyon mellé beszélünk és
nem akarjuk megérteni, mit kér a másik, illetve hogyan
gondolkodik. Így aztán a válaszok eleve félre sikerülnek.
Elbeszélünk egymás mellett.
Én azt sehol sem írtam, hogy Zsófi nélkül akarom megoldani
ezt a feladatot. Sőt. Zsófi belátja a problémáját, mert
olyankor azt szokta mondani magában, hogy: - na ezt jól
elrontottam. Tehát ő is tisztában van vele, és azzal is,
hogy ezen változtatni kell. Amikor elé adtam a mantrát, ezt
mondta:
- Tudod apa ezt a mondatot, hogy "szeretem a
környezetismeretet" ki is lehetne venni, mert amióta
elmagyaráztad nekem, megszerettem.
Én ezt írtam:
>> Hogy lehetne rávenni, hogy ne csinálja ezt? A sima
>> megbeszélés nem elég. Tehát a "mantrába" kellene
>> beilleszteni, ami aztán egy idő után működne nála.
>>Köszönöm a segítségeteket, ötleteiteket.
>
Ebből az következik, hogy beszéltem vele, ő is akar
változni, de a megbeszélés kevés, tehát egy megerősítő
mantrát csinálok neki, ami hat majd benne. Ennek
ellenére, Ti mind arról próbáltok győzködni engem, hogy ne a
saját elképzelésem erőltessem a gyerekre!
Szerintem akárhogy is csűrjük - csavarjuk, Kiss István
megbeszélte a tanítványaival a dolgokat, de akkor is ő
irányította abba az irányba őket, amit ő jónak látott a
mantrákkal. Ugyanis ezek a gyerekek nem végeztek AK-t, nem
tudják hogy kell csinálni, stb. és szükségük van az
útmutatásra. István a Mester.
Ezt írja István:
> Ezek után a füzetében egy lapon összeállítjuk a rá
> érvényes pozitív állításokat. Persze ebből ő még mit sem
> sejt, de szépen együttműködik. (lásd #2161-s levél)
>
Persze ebből ő még mit sem sejt!!! ??? Hoho. Akkor mégis
csak István mondja meg, hogyan és merre!!!!!!
Nem is kell neki sejteni semmit, elég az a szándék benne,
hogy ne bukjon meg és legyen hajlandó együtt működni azzal,
aki tudja, hogyan kell megcsinálni a mantrát.
> Ne óvd a tapasztalatoktól/kudarcoktól, inkább segíts Neki
> minél többet tapasztalni, és engedd Őt dönteni!
Egy ici - picit értek csak egyet veled. Lényegileg azonban
nem. Csodálkozom, hogy erre biztatsz.
Tudod, én láttam 25 000 volton elégni embereket és
gyerekeket. Van is egy rövid filmfelvételem egy esetről, ha
érdekel szívesen elküldöm. Azok a gyerekek azért égtek el
Budaörsön, mert senki sem óvta meg őket a
tapasztalattól!!!!! Amikor egy pici gyerek a konnektorral
játszik, azt gondolom, hogy akár a kezére is kell csapni,
hogy leszokjon róla és nem megengedni, hogy megtapasztalja,
mennyire és hogyan ráz az áram.
Szóval vannak dolgok, amiket nem biztos, hogy meg kell
tapasztalni a gyereknek, vagy akár a felnőttnek. Sőt. Az a
cél, hogy elkerültessem vele megtapasztalást.
A munkavédelmi oktatásokat is azért találták ki, hogy
elkerüljük a megtapasztalást.
20 éve volt egy halálélményem. Voltam odaát, ahol sok
mindent "tanultam". Többek között azt is, hogy a liberális
nevelés nem biztos, hogy jó módszer, mint ahogy a diktatúra
sem. Néha jól jöhet egy makarenkói pofon is. Tehát van
középút.
Sokmindenről megtanultam, hogy miért jó, vagy rossz.
Megtanultam azt is, hogy az ember tudatszintje határozza meg
a tanítás, az elvárás milyenségét, módszerét.
Tehát van, akinek azt kell csinálni amit mondok, aztán van
akivel megbeszélem, de akkor is azt csinálja amit én látok
jónak, aztán van akivel megbeszélem és rábízom a választást.
És végül utolsónak marad az, aki önállóan csinálhatja.
Sok embernek csináltam meditációt, pl. meddőségre.
Megbeszéltem vele problémáját, de sose kérdeztem, meg, hogy
hogyan állítsam össze és mit mondjak a meditációba neki. Ez
az én területem. Én tudom, ő nem tudja. Vagy elfogadja, vagy
nem. Azt kell csinálnia, amit én látok jónak.Az eredmények
engem igazolnak.
Három dolog kell az ő részéről: a SZÁNDÉK az AKARAT, hogy
csinálja is a megkapott leckét és a HIT, hogy a
segítségemmel, vagy önállóan meg is tudja csinálni.
Ezt gondolom a Zsófi nevelésével kapcsolatban is.
Remélem nekem lesz igazam.
Szeretettel, István. (Bp.)
|
