Kedves Balázs!

Örülök, hogy Te is meg vagy. :-)
A két történeted, igazi agykontrollos csemege. #3416
Szeretettel, István. (Bp.)

II. rész.

Erre a történetre kaptam az alábbi levelet:

- Kedves István!

Mélységesen egyetértek veled. Ezt írtad:
"- Lehet, hogy a dicsőség az Istené, de had legyen már az
érdem az enyém, mert ha én nem akarom, akkor az Isten nem
tud rajtam keresztül megnyilvánulni. Tehát a csodákban nekem
is részem van. Nekem is jár az elismerés. Ez így
természetes, és csak így tudom megőrizni az egyensúlyomat."

- Isten adja a lehetőségeket (ez az ő érdeme és dicsőségének
egyfajta megnyilvánulása a millióféle lehetőség közül) de a
mi személyes feladatunk és érdemünk, ha kihasználjuk a tőle
kapott lehetőséget. Kötelességünk is, és érdemünk is.

Egy (számomra legalábbis) érdekes történetet mesélnék el.

Egy vadonatúj sportágat vezetünk be, népszerűsítünk
Magyarországon. Már az is egy csoda volt, ahogy rátaláltam.
Egyszerűen "megvárt" engem a sportág, pedig hónapokat
gondolkodtam rajta, hogy foglalkozzam-e vele, belevágjak-e a
népszerűsítésébe. Mindaddig nem kapta meg a kizárólagos
jogot senki (megjegyzem, ez ingyen van, de mégiscsak egy
jog), amíg én a társaimmal nem jelentkeztem. A sportág neve
gyorstollaslabda és itt tudsz utánanézni: www.speedminton.hu
A történet lényege, hogy idén februárban rendeztük meg az
első nagy nyílt magyarországi versenyt Budapesten:
www.budapestspeedmintonopen.com
Nem kis munka volt, nagyon sokat tanultam belőle. Sokat
fejlődött a kreatív problémamegoldó készségem is és az
emberismeretem is, menet közben.

A verseny előtt szakemberhez fordultam Tamáshoz (aki egy
coach), hogy segítsen a szervezetünk felépítéséhez szükséges
vezetői képességeim fejlesztésében. Előtte sosem vezettem
embereket.

A versenyt követően beszéltünk Tamással arról, hogy hogyan
sikerült. Tamás feltett egy érdekes kérdést, aminél nem is a
kérdés volt a meglepő, hanem a válasz, amit én magam adtam
rá. Tamás megkérdezte, hogy hányan tudták volna
megszervezni, megrendezni ezt a versenyt? Rögtön válaszoltam
rá, hogy szerintem nagyon sokan, és önkéntelenül jött a
folytatás is: "de én voltam az, aki meg is csinálta."  Itt
jöttem rá, hogy az én érdemem az, hogy meg is csináltuk.
Mert bár egyre többen játsszák a sportot, és sok
egyesületnek megvolt a lehetősége rá, hogy megrendezzen egy
ekkora nemzetközi versenyt, mégsem csinálta meg, senki. A
lehetőséget megkaptam Istentől, de az én érdemem, hogy a kis
csapatommal belevágtam, és meg is csináltam.

Több ország játékosától, képviselőjétől megkaptam ugyanazt a
dicséretet, hogy sok ország sok versenyén jártak már, de
ennyire jól megszervezett versenyen még sosem voltak.

Ez nagyon jól esett nekem és a csapatnak is. És azért minden
egyes alkalommal megköszönöm Istennek, hogy ilyen jól
sikerült.
üdv. Csabi
>>>>>

Szeretettel, István (Bp.)

Kedves Lista!



Nem tudom egy levélre ráfér e a mondanivalóm, ezért két 
részben küldöm.

Szeretettel, István (Bp.)



I. rész

Egyre többször tapasztalom gyerekeknél, felnőtteknél, hogy 
nincs önbizalmuk, nem hisznek önmagukban, nem ismerik fel, 
nem ismerik el a tudásukat. Ezért aztán sok hátrány éri őket 
az életben. Képtelenek a "saját vállukat megveregetni". Így 
aztán majd a gyereküket sem fogják soha megdicsérni, és ők 
is olyanok lesznek, mint a szüleik. És ez folytatódik az 
életben is. A főnök hajszolja a dolgozót, de sose jut eszébe 
dicsérni őt, őt sem dicsérték. Aztán jön a depressziós 
frusztrált felnőtt, akiből hiányzik valami.



Egyik ismerősöm panaszolja, hogy őt a sokadik munkahelyén 
sem ismerik el, pedig ő igazán spéci a szakmájában, ezért 
aztán váltogatja a munkahelyeit, mert nem érzi jól magát 
sehol. Aztán tovább beszélgetve kiderül, hogy valahol a 
lelke mélyén ő is elégedetlenkedik önmagával. Ő sem ismeri 
el igazán a tudását. Nem tudja, hogy kell. Nem "tanította" 
meg neki senki. A szülei erről elfeledkeztek, illetve ők sem 
tudták ezt.



Erre mondtam el az én történetemet.

Annakidején volt a fűtőházban volt egy barátom. Fel szoktam 
menni hozzá és beszámoltam az eredményeimről. Ilyenkor 
mindig az "égbe" emelte a két karját és ezt mondogatta:

- Dicsőség az Istennek, dicsőség az Istennek!



A sokadik ilyen eset után ezt mondtam:

- Figyelj, lehet, hogy a dicsőség az Istené, de had legyen 
már az érdem az enyém, mert ha én nem akarom, akkor az Isten 
nem tud rajtam keresztül megnyilvánulni. Tehát a csodákban 
nekem is részem van. Nekem is jár az elismerés. Ez így 
természetes, és csak így tudom megőrizni az egyensúlyomat.

Vagyis ha én nem ismerem el önmagam, a tudásom, mások sem 
fognak elismerni. Ha én nem "dicsérem" meg önmagam hiába 
vágyom rá, mások sem fognak megdicsérni.

Kedves HIX-es listatagok!

Nagy érdeklődéssel olvasgatom évek óta a listát és nagyon jó dolognak tartom 
azt is, hogy egymás hozzászólásait kontrollálni is lehet a szavazással! 
Nagyszerű dolog, hogy azok az emberek, akik az élet dolgairól egyformán 
gondolkodnak, tudnak levelezni, egymás válaszaiból tanulni.

Azt gondolom manapság nagy szükség van arra, hogy minél több emberhez eljusson 
a pozitív gondolkodás hallatlan előnye.
Meg kell tanítani az embereket arra, hogy ne panaszkodjanak, hanem találjanak 
az életükben célokat, illetve tegyenek meg mindent a vágyaik teljesüléséért!

Amióta az agykontrollt megtanultam, minden alkalommal azt érzem, "Ilyen 
egyszerű ez az egész??"
Napról napra bebizonyosodik , hogy nem kell elhinni, ki kell próbálni!

2003. februárjában végeztem el a felnőtt agykontroll tanfolyamot. Már akkor 
nagyon megdöbbentett, hogy mekkora lehetőségünk van mindnyájunknak az életünk, 
az egészségünk megjavítására. Mennyire jó lenne, ha sok-sok emberhez eljuthatna 
ez a tudás!

Akkor azt éreztem, KIVÁLASZTOTT vagyok, hogy én megtanulhattam és meg akartam 
másoknak is mutatni, hogy ha az agykontrollt megtanulják és használják, 
mennyivel boldogabb és örömtelibb életük lesz.
Már a tanfolyam elvégzése után felnőtt klubot szerveztem és az esettanulmányok.
hu lelkes levelezője lettem. Aztán saját WEB-lapot is indítottam, aminek 
mára 
már 570 regisztrált felhasználója van.
Sok-sok embertől kaptam emailt, amiben beavattak életükbe és tanácsokat 
kértek, hogyan használhatják a megtanult technikákat, hogyan programozzanak 
bizonyos céljaikért!

Az elmúlt évben pedig az agykontrollszervezet gyermekagykontroll-oktatókat 
keresett. Egy csodálatos héten tanultuk meg, hogyan mutassuk meg a gyerekeknek 
játékosan az agy hallatlan erejét, hogyan segíthetünk a kisgyermekeknek 
boldog 
felnőtté válni.

Azóta több gyermekoktató is szervezi már a tanfolyamokat az ország számos 
pontján. Én Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megyében szorgoskodom. 
Később 
szeretném a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei gyerekeknek is megadni azt a lehetősége
t
, hogy megtanulhassák és hasznosíthassák a mindennapi életükben a relaxáció, 
a 
háromujj-technika, a fájdalomkontroll, az elalvás- és az ébredéskontroll, 
valamint a programozások nagyszerű technikáit.


Az elkövetkező időszakban az alábbi helyeken tartok tanfolyamot:

2009. október 26-27. Kisvárda
2009. október 29-30. Nyíregyháza
2009. november 7-8. Debrecen Árpád vezér Általános Iskola

Szívesen veszek egyéni kezdeményezéseket is, ha valaki tud segíteni csoportok 
szervezésében!

A tanfolyamokról további részleteket megtudhattok, ha emailt írtok sandor.csill
 címre!
Azzal a mondattal búcsúzom, amit a gyerekeknek a tanfolyamon is mondok:

LÁSD MAGADBAN A CSODÁT!!

Egyre jobban!
Csillag