Sziasztok!



A vízzel kapcsolatos leveleket olvasva (és Emoto képeit elnézve) eszembe
jutott (Juhász) Ferenc Atya a gyöngyösi Szent Bertalan Plébániáról, aki 
azt
mondta hogy neki könnyebb elhinni azt, hogy ezt a (szuper) világot valaki
(Isten, Magasabb Intelligencia, egy felettünk álló erő) szándékosan
teremtette. A maga csodálatos összhangjával, lényeivel, körforgásával, 
a
világon egyedüli módon viselkedő vízzel együtt. Hogy teremteni tudunk,
gondolatainkkal, szavainkkal, tetteinkkel, hogy lehetőleg azt tegyük
másokkal amit magunknak szeretnénk (a Biblia egyik üzenete és az Agykontroll
lényege).

Mint azt elhinni, hogy mindez a körülöttünk lévő homok, kő, jég borította
bolygókból egyszer csak a semmiből elkezdődött és - idáig jutott -. Mert
azzal szerintem mindenki egyetért, hogy csodálatos világban élünk, még 
ha
néha túl sok és nehéz is a - tanulnivaló -.



Hagy küldjek így karácsony közeledtével egy szép történetet. Biztos sokaknak
ismerős lesz.



EGY MAGÁNYOS ÉLET

Élt egyszer egy ember, sok évvel ezelőtt. Egy isten háta mögötti faluban
hozta Őt világra anyja, aki maga is egyszerű parasztasszony volt. Az ember
életének javarészt egy másik eldugott kis faluban töltötte. Egy
asztalosműhelyben dolgozott harmincéves koráig, utána három évig
vándorprédikátorként járta a vidéket. Soha életében nem írt egy könyvet 
sem.
Soha életében nem volt irodája. Soha életében nem volt lakása. Soha életében
nem járt egyetlen világvárosban sem. Ami azt illeti, szülőfalujától kétszáz
mérföldnél távolabb sosem jutott. Semmi olyasmi nem övezte Őt, ami bármiféle
nagyságra utalt volna. Nem voltak bizonyítványai, nem voltak támogatói.
Isteni emberségén kívül más köze e világhoz nem volt. Még egészen fiatal
volt, mikor a közvélemény ellene fordult. Barátai faképnél hagyták.
Egyikőjük megtagadta. Ellenségei kezére juttatták. Egy tárgyalási
színjátékban elítélték. Két rabló társaságában keresztre szögezték. Míg 
Ő 
a
kereszten haldoklott, kínzói sorsot vetettek egyetlen földi ingóságára 
-
köntösére. Mikor meghalt, egy szánalomból felajánlott sírba fektették.
Tizenkilenc hosszú évszázad telt el azóta, s ma Ő az emberiség központi
figurája, az ember fejlődésének vezéralakja. Egyáltalán nem túlzok, ha 
azt
mondom, hogy a föld színét valaha is tipró összes hadsereg, a tengereket
valaha is szántó összes flotta, valamennyi parlament, mely valaha is
ülésezett, valamennyi király, ki valaha is uralkodott - mind összevéve 
nem
volt akkora hatással az emberiségre, mint ez az ... EGY, MAGÁNYOS ÉLET.

(Ismeretlen szerző műve, fordította Domján Gábor)

Szeretettel

Balázs