Kedves Lista!

Krisz írta az alábbi levelet, az én gondolataimra:

2. Az ok - okozat összefüggés alapján nem árt megnézni, és szembesülni a
Lelki okkal sem, ez pedig a következő:
Valószínű, hogy Te nem azért vagy itt a Fölödön, hogy "zajban" élj, és ezért
erre figyelmeztetett a Lelked! Kerüld a mai fiatalokra jellemző (tisztelet a
kivételnek!) zajos, nyüzsgő életet!
>
> Ne haragudj, István, de ez egy kicsit blőd volt !
> Krisz.

Mivel ezt az építő kritikát a Listára írta, én is itt válaszolom meg.
A #2041 levélben Zoli segítséget kért a hallás károsodásával kapcsolatban.
Én a # 2044 - s levélben megírtam a gondolataimat, tanácsaimat. A fenti
kritikát válaszolta rá Krisz.

Kedves Krisz!

Egy kis önismereti játékra hívlak a válaszoddal kapcsolatban. Egy kérdésre
kell csak válaszolni.

Mi motivált amikor ezt a levelet írtam, írtad?

Én:
Zoli segítséget kért. Én ráhangolódtam, és ennek alapján születtek meg
bennem a megírt gondolatok, tanácsok. Ha jól láttam senki sem válaszolt
neki, csak én. Szeretek embereken segíteni, és hidd el húsz év alatt nagyon
sokszor, eredményesen megtettem. Négy éve "boldogítom" a Listát. Itt a
Listán is sokan fordultak hozzám, senkit sem utasítottam el, és sokaknak
tudtam itt is  segíteni. Engem a Szeretet motivált.

Te:
- okosság??
Nem hiszem. Akkor valami ilyet kellett volna írnod: István, nincs igazad,
mert Zoli betegsége ezért, és ezért alakult ki, és így lehet gyógyítani.
Szerintem nem is szántál erre a kérésre időt.
- irigység? lehet
- jópofaság? lehet
- kötözködési szándék? lehet
- fel akartad magadra hívni a figyelmet? Szerintem nem így kellett volna.

Kinek segítettél ezzel az egy sorral? Azt gondolom senkinek. Illetve nekem,
mert elgondolkodtattál. Köszönöm.

Van egy képességem, ami akkor működik, de csak akkor, amikor szükség van rá.
Látom az emberek múltját, jelenét, jövőjét. Látom a Lelküket, hogy milyen,
és azt, milyen lehetne. Látom az indulataikat, érzelmeiket. Látom a
problémáik okát, és ez alapján tudok segíteni, tanácsot adni nekik. Akár
hiszed, akár nem sokszor ezeket, a leveleikben is meglátom. Én ezzel tudok
segíteni.
Te mivel segítesz, segítettél rajtuk?
A továbbiakban ezt a témát leveszem a napirendemről, tehát nem folytatok
vitát ezzel kapcsolatban, mert az időm véges, és inkább a számomra
kedvesebbik oldalt választom, a segítést. Bár lehet, neked is segítettem!
Nem lehet tudni.
Szeretettel István.

Kedves Lista!

Mielőtt megrohannátok a kérdésekkel, mint írtam is "rendelésre" nem "látok",
tehát ilyen jellegű kérdéseket nekem ne írjatok. Ez egészen másképp működik
bennem. Talán ez a jó, és szép benne.
Szeretettel István.

Kedves Lista!

Zavar van a morfogenetikus mezőben. (Lásd: Gyógyíthatsz című AK könyv)
Már írtam, hogy sok István van. Major, Kiss, Gál, és még biztos akad több
is. Tehát nézzétek meg kinek akartok írni, mert keverednek a kérések. :-)))
Ildikó írta a #2046-os levélben, hogy tedd fel a listára az érdeklődés
nagysága miatt. Én, vagy Kiss István? Ez nem derül ki.
Egyébként arra gondoltam, hogy részenként elküldöm a Halál stb..... témát,
mert olyan sokan kerestek meg, hogy lassan "bedugul" a levelezésem.
Szeretettel István.

Kedves Listatagok!

Érkezett hozzám egy levél, amivel kapcsolatban néhány használható 
ötlet, illetve magyarázat eszembe jutott. Itt válaszolok a levélre, hátha 
ezzel másoknak is segíthetek.

>… mostanában nem találom a helyem. Hol a folytatás? Amolyan 
magánéleti válságban vagyok, lassan úgy érzem egy nagy 
csődtömegen kívül semmi egyéb nem vagyok. És kezdem 
megkérdőjelezni mindazt, amire valaha képes voltam az életemben és 
nem tudom, jó vagyok-e még valamire, s képes lennék -e újra 
mindazokra. Tudom, ez kicsit depresszíven hangzik, s ha mondjuk a 
szomszéd néninek mondanám, talán a pszichológust javasolná, de én 
érzem, hogy bennem van a megoldás, csak nem találom. 

- Hol a folytatás? Nézzük, hogy én mit tennék hasonló helyzetben. 
(Persze most könnyű okosnak lennem, hiszen a kibicnek semmi sem 
drága.)
Az én felfogásom szerint azért vagyunk a Földön, hogy tanuljunk. 
Tökéletesítsük a reakcióinkat, lehetőleg mindenre pozitív választ 
adjunk. Azok a helyzetek, amiket élvezünk, és azok is, amiket nem, 
mind azért vannak, mert a számunkra feladott leckét ott és akkor a 
legkönnyebb megoldani. Ráadásul ezeket magunknak terveztük meg 
még leszületésünk előtt. 
Akik nem tudják, hogy mi is a hivatásuk itt a Földön, bizony könnyen 
kerülhetnek olyan reménytelennek tűnő helyzetbe, mint amilyenben Te 
is vagy. (Ha Te ismered a küldetésed, akkor csak indulj el abba az 
irányba!)

Ha ismernéd a hivatásod, sokkal könnyebben megtalálnád az utat. 
Hogy lehet erre rájönni?
1. Elgondolkozol azon, hogy az életedben eddig hol és milyen sikereket 
értél el. Aztán megpróbálod őket egy vezérfonalra felfűzni. Ez előre 
jelezheti neked a folytatást.
2. Lemész alfába, talán nagyon sokszor is, és kéred azt, aki neked 
odaát fontos, hogy segítsen megoldani a problémádat. Vagy kérheted, 
hogy álmodj róla, netán az írásos programmódszerem alapján elkezded 
szuggerálni magadnak, hogy: Megtalálom az utat. Megismerem a 
küldetésem, vagy esetleg pohár víz technikával próbálkozhatsz, stb.
Technika tehát van rá több is az agykontrollban.

Aztán megkapod a választ. Ez a válasz tömör, de megdönthetetlen. Az 
életed különböző eseményei villannak majd be, hogy illusztrálják 
számodra a választ, és hogy kétséged sem legyen a helyességéről. 
Ekkor mindent meg fogsz érteni egy szempillantás alatt. Én már 
átéltem, ezért tudom.

Amit én most látatlanban gondolok, az a következő:
Amikor elvesztetted a számodra annyira drága munkádat, azért 
történt, mert egy életciklusod lezárult. Már semmi újat nem tanulhattál 
volna ebben a helyzetedben. 
Milyen könnyen is hangzik ilyet mondani! Már látom, hogy a Lista egyes 
olvasói a hajukat tépik ettől a tömény maszlagtól, és tökéletesen meg 
vannak győződve az ellenkezőjéről, illetve arról, hogy ez minden, csak 
nem magyarázat.

Két dologgal szeretném a kedélyeket csillapítani. Az első az, hogy 
ebben nem szükséges hinni, ez akkor is működik. Talán nem pont úgy, 
ahogy én írom, de meggyőződésem, hogy hasonlóan. (Pl. ha hiszel a 
gravitációban, ha nem, akkor is magához vonz a Föld.)
A második pedig megint a saját példám. Úgy gondolom, hogy a saját 
tapasztalatok tudnak egyes dolgokat hitelessé tenni. Lássuk: 

Hét évig dolgoztam az előző munkahelyemen, fegyveres testületnél, 
mint közalkalmazott. Nagyon sok szép, és ronda, felejteni való 
emlékem van ebből a korszakból. 
A vége felé már túl sokat láttam a szervezet helyi működési 
mechanizmusaiból. Sok megaláztatásban is részem volt, hiszen ott a 
közalkalmazott és a kutya közel azonos elbírálás alá esett.   
(Nem csak számomra volt elviselhetetlen a légkör, hanem más tisztek 
és közalkalmazottak számára is. Amikor beadtam a felmondásomat, a 
kollégák azért irigyeltek, hogy én elmehetek onnan. Később, amikor 
találkoztam egyik-másikukkal, szó szerint ezt mondták: Én  
legszívesebben azt is letagadnám, hogy ott dolgozom!) 

Próbáltam munkahelyet váltani, külföldre, idehaza, közel és távol 
Miskolctól, de sikertelenül. 
Nem értettem, hogy miért kell nekem ezt elviselni. Aztán akkoriban 
egyik alkalommal megismerkedtem az egyik előző életemmel. 
Az ókori Egyiptomban főpap voltam. Egyetlen szavamra akár ki is 
végeztek bárkit. 
És ekkor megértettem. Én ugyanezt tettem másokkal, mint amit most 
velem tesznek, sőt! Még humánusabban bántak velem itt.
Nem mondhatnám, hogy túlságosan vigasztaló volt ez a felismerés, de 
nagyon gyümölcsöző volt. Kb. egy hónapon belül máshová hívtak 
dolgozni. (Ölembe pottyant! A sült galamb a számba repült!)
Addig meg sem fordult a fejemben, hogy én ott dolgozzam, még amikor 
hívtak, se voltam túl lelkes. De ma már örülök neki, hogy így döntöttem.

A másik hozzáfűznivalóm viszont az, hogy az élet mindenkit igyekszik 
abba az irányba taszigálni, ahol a helyét meg kellene találnia. Van, aki 
ezt észreveszi, ezért együtt úszik az árral, és van, aki nem hajlandó 
erre. Makacsul ragaszkodik egy helyzethez, bebetonozza magát oda, 
pedig már tovább léphetne. Ekkor aztán olyan szép betegség-
gyüjtemény is összejöhet, amin még az orvosok is csak a fejüket 
csóválják majd. 

Amikor krízis helyzetben vagyok, akkor azt próbálom meg kitalálni, hogy 
miért vagyok benne. Milyen mélyebb, esetleg spirituális oka van. Aztán 
amikor rájövök, akkor azon töröm a fejem, hogy merre másszak ki 
belőle. 

Azt viszont nagyon komolyan hidd el nekem, hogy az ok sohasem a Te 
képességeidben van, hanem pusztán a viselkedésedben! Nem azokat 
a válaszokat adod a téged érő eseményekre, mint kellene.

> Lassan 2 hónapja, hogy saját hibámból elveszítettem a munkámat, 
ami szinte olyan volt, mint egy ajándék. Nehezen, és hosszú idő után 
talált hely volt ez, szerettem csinálni, és nagyon jó feltételekkel 
dolgozhattam, amelyek "szárnyakat adtak vágyaimnak" és ezekkel a 
szárnyakkal sok segítséget tudtam adni a körülöttem lévőknek is. 

Aztán elvesztettem és hiába keresek újat, nem találok. Nyilván köt az, 
hogy hasonlóan jót szeretnék, és egyik pillanatban úgy érzem, hogy 
bármi sikerülhet és én vagyok a legjobb, máskor pedig úgy eluralkodik 
rajtam az önsajnálat, hogy pillanatok alatt lerombolom azt az energiát 
ami kialakult bennem. (úgyse lesz soha autóm, lakásom, bezzeg 
másnak minden sikerül stb) Lassan mindenkit utálok, aki jobban és 
könnyebben él nálam, akinek nem kell újraépítenie az életét. Pedig 
tudom, hogy "mit akar ma a karma" és tudom, hogy nem ezt, mégsem 
tudom átugrani az árnyékomat. Erre lassan a párkapcsolatom is 
rámegy, pedig szintén nehezen megtalált boldogság a miénk, még ha 
nem is mindig könnyű. A párom türelmes és segít, néha még a napi 
dolgokban is, de lassan őt is felőrlöm. 

- Az előző válaszommal már kicsit előre is szaladtam. 
Ide talán még annyi kívánkozik, hogy sürgősen szabadulj meg a 
negatív érzelmeidtől! Ez sem egyszerű, erről külön levele(ke)t lehetne 
még írni. 
Amikor pozitív vagy, akkor előre haladsz, amikor negatív (az írígység és 
utálat hatására), akkor vissza jutsz a kiinduló helyzetedbe, de még jó, 
ha nem visszább léptél, mint ahol eredetileg voltál!

> Most aztán megint letörtem, tegnap Pestről hazafelé jövet még a 
párommal is összevesztem, aztán annyira kiborultam, hogy csak bőgni 
tudtam.
Tudom, hogy nem vagyok szent, azt is, hogy jópár helyretenni való 
dolog van az életemben. Azt is tudom, hogy mindennek oka és értelme 
is van. De azt is érzem, hogy a szunnyadó energiáimat tartósan fel 
kellene élesztenem a terveim megvalósításához, s ha sikerülne 
elérnem vagy inkább újra elérnem az "ide nekem az oroszlánt is" 
mentalitásomat, helyrebillennének a dolgok. De ez meg nem megy 
anélkül, hogy újra hasznosnak érezném magam s meg tudjak rendesen 
élni. A munkahely megtalálása pedig úgy érzem ezen energia és a 
programozás nélkül nem megy.....

- Nem hozol könnyű helyzetbe a leveleddel! Megint csak leveleket 
lehetne írni róla, miként tedd rendbe magad, és még akkor sem biztos, 
hogy meg is tudod fogadni a tanácsokat.
Én azt kérem, hogy küldj egy fotót magadról. Én nem pusztán 
agykontrollos vagyok, hanem nadis is. A mi módszereink különböznek 
az agykontrollétól. A mi szabályaink szerint látnom kell azt, akit 
gyógyítok. 

Mire jó egy fotó tehát?
Remek kezeléseket tudnék rád rakni, ami csökkentené a depressziót, 
és még az életerődet is visszaadhatná. Az is megoldható, hogy fontos 
döntések előtt szintén égi megerősítést kérj, mint ahogy az is járható 
út, hogy a fontos megbeszéléseiden is segítsenek!
Ezen felül meg tudom nézni belőle az előző életeidet, ha érdekel. Az is 
lehet, hogy megtalálom azt, ami a bajt okozza.

Persze írtad, hogy reikivel is foglalkoztál. Ha ott van erre módszer, 
szerintem használd ki.  

> Szégyellem, hogy ilyen hosszan zaklatlak, de kb. így foglalható össze 
a helyzetem. Nem akarlak terhelni magammal, de nagyon örülnék, ha 
válaszolnál soraimra, hátha tanulok belőle:))
Ha nem áll módodban írni, akkor is jólesett, hogy kiírhattam magamból 
a dolgot.

- Ne szégyelld! Neked most minden segítség elkelne!
Remélem, hogy sikerült néhány kipróbálható ötletet adnom. 

Erőt, egészséget, és sok sikert kívánok!

Baráti üdvözlettel:

István

Szervusztok!


Nagyon tetszik ez a grafo-terápiát is részben magában foglaló módszer.

Néhány kiegészítést, megjegyzést szeretnék hozzáfűzni az elméleti háttérhez.


> A képességeket kifejlesztjük, hogy örömet okozzon a cselekvés.

Nagyon hiteles, hogy nem vágyakra vagy más emberekre irányul ez a
programozás.


> Az agyat úgy is fel szokták azonban osztani, hogy tudatos és
tudatalatti agymuködést végzo részek.

Nem feltétlenül a fizikai agyhoz, inkább a "tudat-komplexum"-hoz (ami nem
feltétlenül fed le az agy működése) tartoznak e részek.
(ha az angol eredetit megnézzük, az inkább "mind control"-ról
(tudat-kontroll) ír, nem pedig "brain control"-t (agy-kontroll) említ)


> 1. 30000 (harmincezer)-szer gyorsabb a muködése, mint a
tudatos részé.

Nagyon érdekes! Honnan jött ez az arányszám?
Történtek-e ezzel a megállapítással kapcsolatban konkrét vizsgálatok?
Van-e erről valami irodalom, vagy "átjött odaátról"?

Azért is érdekes lenne, mert egyrészt a szubliminális tanulás (pl.
villámolvasás) lehetőségeivel kapcsolatban fontos lenne ez az információ.

Másrészt pedig - amennyiben mégis tartjuk magunkat a konvervatív tudományos
állásponthoz, hogy a tudat folyamataiért kizárólag az agy anyagi jellegű
működései a felelősek - megcáfolhatná a jelenlegi agyműködési modelleket!


> 4. (...)
> Tulajdonképpen életünk programja minden életben ugyanaz, csakhogy mivel a
körülmények
megváltoztak, ezért a program is mindég más ágon fut le.
> Tulajdonképpen ezt a programot tesztelgetjük életeink során, és
amikor minden hibáját kijavítottuk, akkor már nem biztos, hogy
leszületünk többé. És itt el is érkeztünk a programozási ismeretekhez.

Ez így egy kicsit elnagyolt és leegyszerűsítő.
Először is, külön kellene választani azokat a programokat, amelyekkel a
születéskor indulunk (mondjuk, ez a "valódi személyiség", az "operációs
rendszer"). Ezek életről-életre különbözhetnek, hiszen az aktuális
megoldandó élet-feladatok is változhatnak (új "operációs rendszer
változat" - hasonló feladatokkal, de általában kisebb-nagyobb
változtatásokkal, komplexebb "hozzáférési felületekkel" és javított
"biztonsági rendszabályokkal", stb. Ehhez jönnek még a megszülető
személyiségbe integrálódott alap-késztetések).
Mindez hasonlítható ahhoz is, ahogy az ékköveket is több fázisban, egymás
után, többféle irányból, fokozatosan, egyre finomabb lépésekben csiszolják.

Erre jönnek rá a "letöltött alkalmazói programok" vagyis az adott élet alatt
összeszedett benyomások, tapasztalatok, előítéletek, stresszek hatásai,
reakciói: a (részben) tudattalanba süllyedt benső késztetések programjai (a
világi-társadalmi hatások hordaléka).

Ezeket lehet és célszerű a leginkább megváltoztatni, karbantartani
(különösen, ha az "operációs rendszer" működését veszélyeztetik).

Ez valami olyasmi, mint amikor a madárürülék elborítja a sziklákat. A
mindent beborító guano alatt még
nagyjából ki lehet venni a sziklák formáját, de igazából nem a madárürülék
határozza meg a sziklát.
A lerakódást sokszor előbb söpri le egy hatalmas vihar, mint a gránitből
akár egy kevés is elkopna.

Viszont aki e kemény szikla helyett a laza guano felső rétegeire
"építkezik", az az "eső és szélvihar eljövetelekor" egyben elveszítheti az
építményt is! (így érthető, hogy miért nevezte Jézus Pétert "kősziklának"!)
A "valódi egó" kemény szikláját már jóval nehezebb alakítani, átprogramozni,
de általában a "lerakódások" is éppen elég munkát adnak.

Ezekhez képest a Magasabb Én (a tudatfeletti) az, amelyik legkevésbé függ a
világi tapasztalatoktól, ezt lehetne akár - a hétköznapi, "világi"
szemszögünkből nézve - állandónak is nevezni.

Fontos szempont, hogy a tudattalan programjainak jórésze rendelkezik
"önvédelmi és hozzáférés elleni algoritmussal" is.
Vagyis a hiedelem-rendszerek, tudattalan programok - tudatos vagy tudattalan
eszközökkel - védekeznek saját megváltoztatásaik ellen (pl. az elkerülés, a
bűntudat, betegség, védekező magyarázatok, ideológia-rendszerek, belső
szabotálás, önpusztítás, stb. eszközeivel).
(ugye, ismerős: az egyszeri ember a törött karral felkeresi az ovost:
"Doktor úr, gyógyítson meg! Csak a törött karomhoz ne nyúljon, mert ordítani
fogok a fájdalomtól!")
Ezért sokszor (makacs problémák esetén) indokolt lehet pl. kineziológus,
pszichoanalítikus, NLP-s, stb. terapeuta segítségének igénybe vétele is.

(akit esetleg mélyebben érdekel e téma, keressen rá a neten a "memetika"
(memetics), "mémek" kulcsszavakra)


> A mi általunk összeállított program két csatornán juthat el életünk
programjához.
(...)

Nagyon tetszik, érthető és következetes!


> A pozitív állításokban használható, ill. nem használható szavak:
> 1. Tilos a nem, sem, ne, se szavak használata, mert a tagadás
figyelmen kívül marad, a többit pedig végrehajtja. pl. nem vagyok buta
helyett okos vagyok. A tagadást sem ismeri a tudatalatti.

Erről folyt szűkebb körben némi vita, mert bizonyos hipnoterápiás anyagok
(részben) használnak negatív kijelentéseket is.
Agykontroll tanfolyamon is elhangzott ilyesmi: "ne tagadjuk le a valós
helyzetet (mert "Vilmos" könnyen berzenkedni fog), hanem azt elfogadva
fokozatosan fordítsuk a helyzetet a pozitív szándék irányába. Pl.: Álmos
vagyok. Nem akarok álmos lenni. Éber akarok lenni."

Már csak az egyszerűség szempontjából is egyetértek azzal az állásponttal,
hogy - minden lehetőség szerint - pozitív, állító és ne negatív, tagadó
módben legyenek ezek az állítások megfogalmazva.


> 3. A probléma szó negatív töltésu, bajjal párosul. Ezért a
helyzet szót kell használni helyette.

Vagy talán még jobb a (megoldandó) "feladat" szó.


> A pozitív állításokat le kell írni. Lehetoleg nagyon sokszor, de napi 10-
szer mindegyiket le kell. Amikor már fejbol tudjuk, akkor a könnyebbség
kedvéért érdemes áttérni a relaxáció közbeni ismételgetésre.
> Az írás egyébként azért olyan nagyon hatékony, mert részt vesz benne
a szem, a mozgató izmok, a belso hallásunk, agyunknak figyelnie kell a
helyesírásra, valamint arra, hogy a sor egyenesen menjen, hogyan
kapcsolja a betuket, stb.
(...)
> Az a diákom, aki nyáron még a pótvizsgára készült, most pedig a
ugyanabból a tárgyból foiskolai felvételire, csak ezt a módszert
alkalmazta, mégpedig relaxálás nélkül. Egyébként ez az egyetlen olyan
módszer, ami ellenorizheto, és akár szüloi ráhatás eredményeképpen is
végig csináltathatjuk azzal, akinek jót akarunk.
> Az ellenorzés alatt azt értem, hogy egy papírlapra felírom a dátumokat.
> Amikor jön a diák, bemutatja, hogy mindegyik alatt megvan-e az eloírt
darabszám. Az agykontrollozást viszont hazudhatja, mert nincs nyoma.
> Aztán majd csak a végén csodálkozok, hogy miért nem használt neki,
miért nem ért el jobb eredményt?

Zseniálisan egyszerű, egyszerűen zseniális!
;-))

Annyi hozzáfűzni valóm maradt még, hogy mindig érdemes figyelembe venni az
érzelmi tényezőket, mert az új programok bevésődését jócskán megkönnyíti az
erős pozitív lelki beállítódás (motiváció kialakítása).

A legerősebb emlékek (negatív esetben elfojtások) szinte mindig érzelmi
asszociációkon keresztül működnek.


Szeretettel egyre jobban:

Lovass László

Kedves István! 

 Engem is erdekelne az osszegyujtott es az osszefoglalo. Kerlek kuldd el nekem 
is a  cimre! Elore is koszonom. 

 Vuk

(webes bekuldes, a bekuldo gepe: 73.96-182-adsl-pool.axelero.hu)

Sziasztok!

Olvastam tobbektol, hogy allast keresnek. Talan en tudok segiteni. 
Olyan helyen dolgozom, ahol azt fizetik meg, hogy masoknak segitek, 
ill. hogy masokat teszek sikeresse. Ha erdekel egy ilyen munka, irj a 
 cimre, mert nem vagyok fenn a listan. Az 
erdeklodoknek bovebbet is irok. Ha surgos, irj telefonszamot is. 

Egyre jobbakat mindenkinek! 

           Vuk