A penzkorforgasos tortenetet egy kozgazdasagi tankonyvben olvastam eloszor,
es abban kicsit mashogy szolt. Lepusztult vadnyugati kisvarosba belovagol
egy cowboy, es megkeri a fogadost, hogy vigyazzon a 10 000 dollaros
bankjegyere addig, amig vissza nem jon. A kocsmaros orizgeti egy darabig, 
de
a cowboy nem jon vissza 1 ev utan sem. Igy aztan a fogados a helybeli
asztalossal felujittatja a fogadot, uj szekeket es asztalokat, uj pultot
csinaltat vele, majd kifizeti a bankoval. Az asztalos vesz nehany tehenet 
a
penzbol, tejgazdasagot indit be, es a bankoval fizet ertuk. A tehenet
gazdaja a penzbol felujittatja az accsal haza tetojet, amit egy vihar meg
regebben megrongalt. Az acs a penzbol kifesteti a hazat, es igy tovabb.
Vegul a banko szinte mindenki kezeben megfordul a varoskaban, es mindenki
beruhaz rajta valamit. Vegul aztan a bankjegy visszakerul a kocsmaroshoz. 

Nehany ev mulva a cowboy visszater a kisvarosba, amire mar ra sem lehet
ismerni, annyira fejlodesnek indult. A hazak szepen felujitva, a jarda
megcsinaltatva, az emberek boldogok es szep ruhakban, jo lovakkal jarnak. 
A
cowboy besetal a kocsmaba, es keri a penzet, amit a kocsmaros oda is ad
neki. A cowboy erre elvigyorodik, es ragyujt egy szivarra - a bankoval! 
A
kocsmaros dobbenten kerdezi, hogy miert egeti el a penzt? "Nem er ez semmit"
- mondja a cowboy. "Hamis bankjegy."

Az egesz varos tehat megujult ugy, hogy valojaban egy cent plusz toke sem
kerult be. A tortenet talan nem kulonosebben vicces, de felettebb
tanulsagos. A mondanivaloja az, hogy a gazdasag valodi motorja nem a penz,
nem a nyersanyagok, nem a bankok, es nem is a mindenkori kormany, hanem 
az,
ami az emberek fejeben van. Nem art ezt eszben tartani ebben a mostani
idoszakban, amikor a legtobb ember kulso tenyezoket (a svajci frank
arfolyamat, a valsagot, az elozo es/vagy a mostani kormanyt, a bankokat
stb.) okol a nyomorusagaert.

Norbi

Két vasutas italozás közben azon tanakodik, hogy lehet-e vajon túlvilág, 
és 
ha van, akkor van-e ott is vasút. Az eszmecsere végén arra az elhatározásra 
jutnak, hogy ezt csak akkor tudják meg biztosan, ha már "ott lesznek". 
Megegyeznek, tehát hogy amelyikük előbb "leadja a sípot" az valamilyen 
módon 
tudatja az életben maradottal hogy mi a helyzet. Egy kis idő elteltével 
az 
egyikük visszaadja a lelkét az úrnak. A temetés és a halotti tor után a 
túlélő vasutas álmából arra riad, hogy kollégája az ágya mellett áll és 
mutatóujját a szája elé emelve jelzi, hogy maradjon csendben:
- Ne ijedj meg, csak én vagyok! Tudod megbeszéltük, hogy megjelenünk 
egymásnak halálunk után, hogy tudassuk, mi van odaát!
- Ja! Tényleg, aztán mi van?
- Hááát! Tulajdonképpen van egy jó, meg egy rossz hírem melyikkel kezdjem?
- Kezd a jó hírrel.
- Képzeld, a másvilágon egy az egyben van vasút. Ugyanúgy mennek a vonatok, 
mint a földön én például ott is a Szombathelyi Forgalmi Csomópont III-as 
számú váltóállító központjában dolgozom, mint váltókezelő.
- Hááát ez kurva jó, akkor mi a rossz hír?
- Hétfő nappalra ki vagy írva dolgozni!

Piroska odaér a nagymama házához és bemegy.
- Nagymama! Miért olyan nagy a füled?
- Azért, hogy jobban halljalak.
- Nagymama! Miért olyan nagy a szemed?
- Azért, hogy jobban lássalak.
- Nagymama! Miért olyan nagy az orrod?
- Azért, hogy jobban érezzem a sütemény illatát.
- De nagymama! Miért olyan nagyok a fogaid?
- Azért, hogy jobban meg tudjam rágni a répát, amit nekem hoztál.
- De nagymama! Én nem is szoktam répát hozni neked!
- Hát ez nem jött össze - mondta a nyúl és kimászott a nagymama ágyából.

Hát persze!!!
Hogy erre miért nem gondoltam??? Pedig a 45+ és az 5- -os szavazat pont 
azt 
mutatja, hogy 100 magyarból 10 APEH-es (NAV), a többi meg a feketegazdaságban 
tevékenykedik...
Na de hol vannak itt reprezentálva a gyerekek, az idősek, meg a romák?

Gondolom a romák azért nem szavaztak, mert csak a számukra értelmezhetetlen 
Igen/Nem gomb van, nem pedig Dikkmán/Gyáááááhe

P. András - Valóban az is lehet, hogy új vagyok a mókán, végülis csak '98 
óta 
járatom. :)