Kedves Margo!
Mivel sosem rábeszélni akarok, hanem az AK-os perspektívához hozzáadni
valamit, ezért legszívesebben itt most pontot tennék a #3949-es téma
végére. A másik oldalon viszont az sem jó, ha valaki esetleg egy
félreértés miatt legyint, vagy utasít el valamit.
Írod, hogy nem hiszel az empírikus misztika, sem a szellemtudomány,
sem a vallástudomány magyarázatában. Én sem vagyok vevö mindenre,
hitre pedig végképp nem, viszont érdekesnek tartottam bemutatni az
ennyire eltérö utak, és elképzelések között fellelhetö párhuzamokat.
Leveledböl azt érzékelem, hogy valószínüleg nem fogalmaztam elég
érthetöen. Valamikor hajnali kettökor kezdtem írni. Bár ma is
elszaladt
az idö (hajnali fél három van), de úgy érzem tartozom azzal, hogy
tisztázzak néhány fogalmat.
Az "empirikus misztika" gyakorlói a misztika (általában véve az
anyagtalan világ) tudatos megtapasztalására,
és megfigyelésére fókuszáló iskolák, utak vagy szervezetek tagjai,
tanulói. Az alapelvük ezer éve nem változott: elöbb tapasztalj meg
valami konkrétat a misztika világában, gondold át, meditálj el a
tapasztalaton, illeszd a világképedhez (ha úgy tetszik a
filozófiádhoz), ezután, ahogy ök mondják már "szót kérhetsz",
ami valójában inkább azt jelenti, hogy "kérdezhetsz".
(Ez egyben egy intelem is, -inkább kérdezz, mint prédikálj,
mai nyelvre lefordítva: segíts, de ne alapíts vallást).
Szerintük a megtapasztalás az egyetlen meggyözö argument, (ezért talán
mégiscsak egy picit tudomány :). Minden mást a hit kategóriájába
sorolnak. Egyetlen "empirikus misztikára" épülö iskolának sincs
dogmája, filozófiája. Mindenki a maga képeségei szintjén megtapasztalt
élményekböl építi ki a maga világképét, saját filozófiáját. Ahogy
ennek lennie kell: mindenki itt is a maga útját járja.
A fennti definíció mellett elhiheted, hogy mekkora meglepetést okoztál
az alábbi soraiddal:
>Én nem hiszek sem az empírikus misztika, sem a szellemtudomány,
>sem a vallástudomány magyarázatában.
>Hogy őszinte legyek, abban sem, hogy mindez tudomány.
>Ezek - ugyanúgy mint a vallások - tulajdonképpen filozófiai
>elképzelések megtestesítése.
>Azaz: zömében bizonyos erkölcsi elvek bizonyítására, még nem
>ismert dolgok elfogadtatására létrejött ember által alkotott
>magyarázatok,
>melyek sokszor logikusnak tűnő -emberi értelemmel logikusnak tűnő! -
>rendszert építenek fel.
Margo, nem szeretnék csalódást okozni neked, de az empírikus misztika
soraiba sorolják ma már az AK-t is. Akkor te most miben is hiszel?
Sylva pontosan tudta mit csinál.
Emlékezz csak vissza az AK-os tanfolyamra: volt ugye a láthatatlan
világok megtapasztalása (gyakorlatok), utánna ennek alapján az egyéni
világkép gazdagítása. Az AK-nak sincs egy konkrét "saját filozófiája",
doktrínája. Nincs is rá szüksége, mert csak így képes minden hitü,
vallású, beállítottságú érdeklödöt befogadni.
>A filozófusok - és én idesorolom az empírikus misztika,
>szellemtudomány, vallás magyarázóit is - mindig is kényszert
>éreztek, hogy bizonyos dolgokat megmagyarázzanak olyan módon,
>mely az "egyszerű" ember számára inkább félelmet,
>mint megnyugvást kelt.
Az AK-osok, akik de facto az empirikus misztika legújabb müvelöi,
szerintem semmiféle kényszert nem éreznek (legalábbis én nem),
és (eltekintve némely kivülálló vallási tévelygötöl) semilyen félelmet
sem keltenek másokban.
>Szóval, az alkohol, a kábítószer, cigi egy probléma megoldási
>taktika.......
>Stratégia, azaz "betegség" akkor lesz belőle, ha valaki tulzásba
>viszi a fogyasztását stb.
>...a kábítószer és alkohol függőség egy rossz stratégia eredménye.
>A függőség oka elsősorban lelki, majd lassan biológiaivá válik.
Ez rendben is van, csak levelem valami egészen másról szólt.
Azt próbáltam körbejárni, hogy pl. egy "látó" mit tapasztal egy
szenvedélybeteg személy körül. Mi bújik meg az események hátterében?
Írtam is, hogy azok a bárminek is nevezett izék (elementálok,
élö gondolatformák, démonok, fityfirittyek, bolondgombák :)) konkrétan
megfigyelhetöek. Egy kis gyakorlattal ezt bárki megfigyelheti, és
levonhatja saját következtetéseit. Az, hogy a látottakat késöbb ki
minek nevezi, ki milyen "tanokat"és filozófiát kanyarít köré, és
miként illesztette saját vagy mások világnézeti puzzelképébe,
az is nagyon érdekes lehet, de ez hadd ne legyen itt vita tárgya.
>Írsz a vágy álltal beleoltott programról, amit elementálnak hívsz.
>Én ezt egyszerűen negatív hitnek, programnak hívom.
Miért is ne. A bibliában pl. demonok mellett disznónak is nevezik.
Van ahol nagy sárkánynak, (sok kissárkányból összeolvadt:) amivel
hitük szerint minden ember szembesül halála után. Nyugati párhuzam
Szent György és a sárkány, (hit gyözelme a démonok, elementálok
felett). Még sorolhatnám.
>A lelki oknak egy helyzet téves megítélése az oka általában, a
>biológiainak pedig a tulzott fogyasztás.
>Mindkét okot az ember "állítja elő" a sajátmagának, a saját
>tudatával.
>Tehát csakis ő tudja megszüntetni is.
Elvileg (!) nem csak ö tudná megszüntetni, de ez nem lenne
tiszteséges, és gondolom karmikusan sem lenne korrekt, ha másra
bízná a piszkos munkát.
Sulyosabb esetben némi segítség nélkül sajnos csak ritkán sikerül.
>Ezért EGYENESEN KÁROS az a mondat, hogy XY alkoholista vagyok.
>Mert ennek a kijelentésnek a gondolati energiája NEM ENGEDI
>a végleges kitörlődését, és felülírását a rossz programnak.
Ezt nem egy, a legfinomabb rezgésekre kihegyezett személlyel
mondatják. Nekünk viszont egészen biztos, hogy nem használna.
Szerintem figyelmen kívül hagytuk az arányokat, és a körülményeket is.
Hányszor gondoljuk, és mondjuk azt, hogy "éhes vagyok", "szomjas
vagyok" stb. Ezeket, és még száz hasonlót akkor mondunk, mikor tényleg
azok vagyunk, amit kijelentünk magunkról. Ezt szerintem senki sem
tekintheti programozásnak. Ez egy megállapítás, egyfajta
"helyzetjelentés".
Szenvedélybetegek egyik legnagyobb problémája belátni helyzetük
sulyosságát, el-, beismerni, hogy bajban vannak. Ez nélkül aligha van
reményük a kilábalásra. Nem elég egyszer eldünnyögni, hogy
"XY alkoholista vagyok", úgy mint elöbb az "éhes vagyok"-ot. Ennek már
mélyebbröl, egy kétségbeesett szívböl kell jönnie. Mint egy
segélykiáltás. Ebben az összefüggésben ez maga a segélykiáltás. Ez az
erö csak ritkán jön elö csak úgy magától.
A legtöbb betegnek "érési" idö kell hozzá. Ki tudja, talán éppen egy
ilyen félreértett "programozásal" állunk szemben. Érdemes lenne ezt
közelebbröl is vizsgálni.
Ha jól értettem, akkor az "XY vagyok, és alkoholista" frázis csak
egyetlen egyszer hangzik el mindenki szájából az összejövetelen.
Tehát nem egy mantráról beszélünk, hanem egy, a pillanatra vonatkozó
megállapításról.
Érdemes megemlíteni egy aprócska részletet. Egyesek elbeszélése
szerint mikor ez a "beismerés" már szívböl jött, akkor érezték
elösször, hogy végre valami belül "elmozdult",
beindult egy gyógyulási folyamat.
>............. az alkoholista bármikor visszaeshet, ha ennek
>a mondatnak az ismételgetésével "gyógyítják".
Szó sincs "gyógyításról". Ezt az AA-ák is kikérik maguknak.
>Én azt hiszem, az általad, és az AA klubbok által kínált összes
>megoldásnak a mottója: majd mi megoldjuk helyetted,
>neked CSAK annyi dolgod, tartsd be a szabályainkat.
Jaj neeeeeeee! Nem kínáltam semmit! Néhány kivétellel még az eredeti
szövegek kifejezéseit is megváltoztattam, hogy még véletlenül se
gondolja valaki, hogy valamit "kínálok", ajánlok, vagy vaminek
reklámot csinálnék.
Egyébként az AA kizárólag önsegélyhez nyújt segítséget.
A honlapjukon ez is tisztán le van írva.
Szeretettel
Remete
|
Kedves Margó, Kedves Agykontrollosok,
Ha már előjött a szabad választás témája, érdemes megvizsgálnunk az
elme és a tudatalatti kapcsolatát.
Egy poszthipnotikus kísérlet résztvevői azt a parancsot kapták, hogy
később, egy bizonyos időpontban nyissák ki az ablakot, azzal az
utasítással, hogy a parancsra ne emlékezzenek.
Az egyes alanyok visszamentek a terembe, ahol több ember is tudott a
kísérletről.
Természetesen az alanyok kinyitották az ablakot a megadott időben...
majd amikor megkérdezték őket ennek okáról, szinte mindenki tudott
racionálisan elfogadható magyarázatot adni... de "szabad választásuk"
valódi okáról nem tudtak beszámolni.
Tágabb értelemben véve tudatalatti programjaink miatt nem vagyunk
racionális lények, csupán "hipnózis alatt racionalizálunk", az elme
felismeréseit hozzáigazgatjuk a komfortzónánkhoz, (nem tudatosított)
hitrendszereinkhez.
Ezért van az, hogy sokszor a jelentős terápiás "aha élmények" sem
hoznak hosszú távú változást, mert az ego ugyan örül a pillanatnyi
lelki tehermentesítésnek, de kész a megváltozott elmetartalomhoz
"hozzáhangolni" játszmájának rutinjait (a probléma törlése helyett
annak kikulcsolódása).
Geometriai hasonlattal élve, ha a síkon meghúzzuk a két pont közötti
legrövidebb egyenest, a tudatalatti kész a sík görbületén igazítani,
hogy ez az út se rövid, se egyenes ne legyen, hanem a saját kedvenc
pontjának közelében vezessen el.
Általában könnyebb a vonal útjából egy akadályt elhárítani (fóbiák
törlése), mint a vonalat új célok felé vezetni.
Tapasztalataim szerint sokat számít, ha egy terápiának időről-időre
ismételgető-bevéső (emlékeztető) fázisai is vannak (pl. ilyenek a
kineziológia esetében a szimbólumos korrekciós gyakorlatok).
Programozás... szokták ajánlani, hogy céljaink programozása előtt
"futtassunk le vírusellenőrzést", hogy nincs-e belső ellenállás,
valóban azt a célt akarjuk-e elérni, illetve hogy tényleg saját magunk
elhatározásából tűztük-e ki a célt.
Ha ellentmondásosságot gyanítunk, bevethetjük a "Hamlet-technikát"
("lenni vagy nem lenni") vagyis egymás után fogalmazzuk meg a célt és
a cél tagadását. A kiegyenlítődés által eltűnnek a hamis érzelmi
töltések... így az elérni szánt célt valóban az ideális "vágy nélküli
Akarat" mozgatja (ha ez a cél több volt, mint a pillanatnyi
vágyakozás).
Szeretettel egyre jobban:
Lovass László
www.elmefitness.com
|
