No...
A felemelkedés útja csakis a problémák egymással történő

maradéktalan megosztásán át vezet.



Sohase feledjük, hogy a Teremtő rajtunk keresztül is

munkálkodik a teremtésen, és a maga idején fel fogja fedni

előttünk igazi természetünket.



Tanulj meg egyedül lenni. Ne vesztegesd el a magány áldásait,

de gyönyörködj benne, hogy egyedül lehetsz, kettesben a

Mindenütt Jelenvalóval. Az élet egy puszta láng, bennünket

azonban egy láthatatlan nap éltet belülről

Kedves Lista!

Sosem csináltam belőle titkot. Valamikor mozdonyvezető voltam. A 30 év
alatt nagyon sok embert juttattam el a célállomására. .-) Abból az
időből származik ez a három gondolat:

- Már látom a fényt az alagút végén .... de miért dudál?

- A pesszimista a sötétséget látja az alagútban, az optimista a fényt
az alagút végén, a realista a közelgő vonat lámpáit, a mozdonyvezető
pedig három idiótát a síneken.

- Az áram alatt lévő vezeték, semmiben sem különbözik az áram mentes
vezetéktől, csak más a fogása. (felsővezeték és a villanymozdony)

Szeretettel, István. (Bp.)

Szia Istvan!
Engem erdekelne es koszonom ha elkuldod.

Udvozollek:
Judit( San Diegobol)

Kedves AK-s listatársak!

Az utóbbi időben nagyon nem volt időm olvasni, de átfutom a leveleket és 
látom 
a depit.
Meg Istvánok munkáját a depi ellen.

Én az alábbival tudok hozzájárulni a reménytelenség megsemmisítéséhez.

Elég komoly változás esett megint az életembe. S úgy döntöttem, hogy ezt 
most 
azért kaptam, hogy mehessek az álmaim után mégis - a párkapcsolatom megkövetelt
e 
volna, hogy feladjam azokat, s most a párkapcsolat már nincs, ami nem volt 
könnyű, de visszanyitotta az ajtót.

Szóval eldöntöttem, hogy jövő év végén szeretném elhagyni az USA-t, kicsit 
tekeregni - régi vágyam megnézni hátizsákkal Dél-Amerikát -, majd elmenni 
az 
országba, ahol élni akarok és nem túl nagy dolgot, de kis barátságos vállalkozá
s
t indítani, s élni, családot alapítani. Idén szeretnék földet vásárolni, 
melyre 
a pénz nagyjából össze is gyűlt, s úgy döntöttem, hogy a jövő évben egy 
házra 
valót teszek össze - na nem kétszáz négyzetméteres kacsalábonforgó sárgacsekk 
függő kastélyról álmodom, inkább egy szerény gerenda, szalma, vályog vagy 
földházról, mely önellátó módon működik. S persze mivel én nő vagyok, erre 
sem 
lesz szükség, mert valahol még mindig vár rám egy férfi, aki otthont varázsol 
nekem, de ez a kis ház szuper lesz táborozó gyermekeknek például. :-)

Hogy meditáltam-e érte minden nap? Igazság szerint nem. Csak úgy döntöttem, 
hogy én erre mindennél jobban vágyom, képes leszek megteremteni és meg 
is 
érdemlem. VÁGY, HIT, ELVÁRÁS. S úgy is jártam a világban, mintha már megkaptam 
volna.

Két hét után olyan állásajánlatot kaptam, amire racionális aggyal nem vágyhatta
m volna, mert elvileg nincs és ha képes leszek helytállni - márpedig miért 
ne 
lennék képes -, akkor egy olyan álom valósul meg, ami számomra a csoda 
lesz. 
életem csodája. S én az útra lépek talán napokon, de mindenképp heteken 
belül.
 
Hosszú út vezet még előre és mögöttem is hosszú van, de járok rajta és 
ez 
a 
legfontosabb. Többet ember szerintem nem is tehet önmagáért.

Szép napot mindannyiotoknak!
Gina

Kedves Margó!

> Erősen vitatom a megállapításodat Buddháról.

Szerintem ugyanarról beszélünk, csak egy kicsit más nézőpontból. :)


> Buddha azért hagyta el otthonát, mert SEGÍTENI akart népén, és
megoldást keresett az emberi szenvedés és fájdalom enyhítésére.
> Ezért kereste az okát minden szenvedésnek, betegségnek, az öregségnek
és a halálnak.

Így van, Buddha minden érző lényen segíteni akart.
Viszont ehhez először a saját "szellemi látását" kellett
megszereznie... és ezt az utat - több-kevesebb segítséggel, de -
mindenkinek magának kell végigjárnia.

Sziddhárta egy ideig az aszkéták elvonultságában kereste a megoldást,
de ebből a végletből is tovább tudott lépni, felismervén az arany
középút bölcsességét.


> Amíg viszont valaki depressziós, addig az INDOKOT keresi, hogy miért 
jogos, 
hogy ebben az állapotban van. Csak önmagával foglalkozik, és
csak akkor, és csak addig fogad el másokat, míg azok vele együtt
sajnálkoznak az élet kegyetlenségén, és vele együtt róják a köröket a
mókuskerékben.

Pontosan... ahogy az egyik bölcs barátom szokta mondani, "még nem
szenvedett eleget"... hogy őszintén kérje a segítséget.
Vagy a Vörös Oroszlánt idézve: "A legmélyebb mélység legalsó pontján
vehetsz lendületet a legmagasabb Cél felé."


> Minden lelki mélyponton lévőnek kívánom, kezdjen el végre MÁSOK szenvedésével 
is törődni, és a MEGOLDÁST keresni az enyhítésére.

Amíg a sajátját nem ismerte fel, addig csak "vak vezet világtalant"...
Buddha szellemisége szerint is "a valódi együttérzést és
segítségnyújtó képességet a szellemi felismerések alapozzák meg".


Szeretettel:

Lovass Laci
www.elmefitness.com