Kedves Listatársak!
Próbálok valahogy a felszínen maradni lista-olvasás ügyileg. :-)
István tegnapi hozzászólása a döntésről írásra késztetett.
Aki nem mer dönteni, rendszerint a kudarctól fél. Vagy mert sokat megélt
vagy
mert így lett nevelve - fiam neked úgyse sikerül semmi, satöbbi, így aztán
bele
se mer vágni, mert mi van, ha tényleg nem sikerül?!
Mondhatom, hogy az én életem jó és rossz döntések sorozata. Amiket soha
nem
féltem meghozni, de én a ló másik oldala vagyok, mert sokszor nem gondolkodom
mielőtt határoznék vagy elfelejtem, hogy már egyszer beleestem ebbe a hibába.
S
most újra.
Amit szem előtt kell tartani:
végzetes hibát nem lehet elkövetni. Mert minden, amit az időben követtünk
el,
ott is fog elenyészni. Ezt bizton állíthatom, 10 évvel ezelőtti hibasorozatom
minden következményét vállalnom kellett. Sokáig futottam előlük. Aztán
odaálltam
, hogy na most már elég lesz. 3 éve egy hirtelen elhatározásból elhagytam
az
országot és új életet kezdtem a világnak egy olyan végén, ahol soha nem
akartam. Szembe néztem az elkövetett hibákkal, azok következményeit viseltem
és
ma már a legtöbb ilyen nem rossz döntés, hanem szükséges tanulópénz.
Mert ez az ÉLET. Tanulás. Valljuk be őszintén mindannyian vágyunk tanulni,
amikor gyermekként játszunk, majd beülünk az iskolapadba, mindannyian izgatotta
k
vagyunk attól, hogy valami újat fedezzünk fel.
Ez a felfedezés felnőtt korban már nem a külvilág - bár nyilván tartogat
az
is
meglepetéseket és újdonságokat -, hanem önmagunk. Az utazás, amelyet gyermekkén
t
kifelé kezdtünk, ilyenkor már befelé irányul. Kicsit nehéz szembe nézni
önmagunk gyarlóságával, önzésével, sértődöttségével, s minden más hibájával.
Ezért én azt javaslom, hogy aki erre vetemedik, egyúttal vizsgálja meg
a
benne
élő csodát is. Mindenkinek pont annyi jó tulajdonsága van, mint amennyi
rossz.
Sőt, ezek néha egybe vágnak. Én például szórtam a pénzt, sosem spóroltam.
Másrészről ezzel egy időben nagyvonalú voltam a világgal, mely körülvett.
Gondoskodtam édesanyámról, testvéreimről, páromról, barátaimról. Tehát
egyrészt
rossz, mert nem tanultam meg bánni a pénzzel, másrészt jó, mert megosztottam
mindig, amim volt. Most haladok afelé, hogy egy időben takarítsak meg pénzt,
ugyanakkor jótékonysági gyűjtést
rendeztem az amerikai magyarság körében, amelybe jómagam is jelentős részt
vállaltam. Soha nem leszek az a rettentesen kuporgató ember - épp megajándékozt
a
m magam egy gyors nyaralással is :-) -, de ez nem is cél már számomra.
A
cél
az, hogy egyensúlyt találjak.
Így a jó és rossz döntések is egyensúlyban vannak a világban, az életemben.
Gondolkodtam a napokban és oda jutottam, hogy hálás vagyok azért a sok
rossz
döntésért és hibáért, amit elkövettem az életemben, mert most valami elképesztő
e
n tudom élvezni, hogy az életemnek egy színes, bőséges, meglepetésekben
bővelkedő szakaszát élem. A múlt, az múlt. A jövő pedig jövő.
MOST pedig MOST van.
mondom MOST. ebben a pillanatban is.
S ha már a törvényekről beszélünk, akkor hadd osszak meg veletek 4 sort:
1. Higyj Istenben és bízzál önmagadban.
2. Mindenki másképp hülye.
3. Ne aggódj raktárra.
4. Laza légy, mint a rigalánc.
Géczy Gábor négysorosa ez. Nagyon hasznosnak találom.
Ölelés a nagyvilágnak, s benne Nektek!
Gina
|
