Kedves Lista!

#4153
> A gondolat teremtö erejével kapcsolatban gondolom egyetértés van
abban, hogy gondolat nélkül nincs teremtés, viszont nincs egyetértés
abban, hogy ebböl következtethetünk-e arra, hogy a gondolat maga
valamiféle önálló teremtö erövel bir. Szerintem nem, és remélem,
hogy ezt egy hasonlattal meg is tudom világítani:

> A teremtés folyamata olyan mint egy lánc, melyiknek csupán az egyik
(de nem az elsö) láncszemét hívják gondolatnak. Ez az egyetlen
láncszem lehet bármilyen erös, mégsem tudunk vele valamit
"az életünkbe emelni", azaz teremteni.
A félreértést talán az okozza, hogy ha ez (vagy bármely más) láncszem
hiányzik (!), akkor "szakadás van", és nem jöhet létre teremtés.
Elképzelhetö, hogy így született meg bennünk az az illúzió, hogy maga
a gondolat teremt. Nem teremt, viszont a többivel egyenrangú,
nélkülözhetetlen láncszemként része AK-os és egyébb teremtö
munkánknak.
> Sok szeretettel Remete
>
Nem tudom, hogy kell e ilyen filozófiai magasságokba - mélységekbe
emelkedni egy kijelentés miatt. Ha nem a gondolat az első láncszem,
akkor mi? "Kezdetben vala az Ige, az Ige Istennél vala és Isten vala
az Ige." (Biblia) És ki teremtette az Istent? A gondolatot? Vagy csak
úgy egyszerűen volt? Ki tudja hitelt érdemlően bizonyítani? Én azt
gondolom, ezt sosem fogja ember megmagyarázni, mert a véges agyunkkal,
a végtelent nem foghatjuk fel.
Az ember szintjén én azt vallom, hogy az én agyamban (lelkemben)
fogalmazódik meg a gondolat, ami beindítja a teremtési folyamatokat,
energiákat. Igazság szerint azt sem tudjuk, hogy ez a folyamat hogyan
működik. A lényeg, hogy működik, főleg ha jól csináljuk és nincs semmi
külső - vagy belső ellentétes erő, ami meggátolja.

Azt szoktam mondani, hogy teremtő erő a gondolat, eszköze:
1. a képzelet - elképzelem, amit el akarok érni.
2. a hang, a kimondott gondolat - ha nem tudom elképzelni, mondom.
Imában, mantrában.
3. az írás, a leírt gondolat - tehát akár le is írhatom a céljaimat és
ezzel indítom be a teremtő energiákat. Erre Domján Gábor is mond
példát a youtube-n. Vagy Kiss István egy régi levelében.

Csináljuk. Ez a lényeg. Segítsünk önmagunkon és másokon!
Szívesen venném, ha Remete írna a lehetséges láncszemekről, amik
segítik, vagy megakadályozzák a hiányukkal a "teremtést"!
>A félreértést talán az okozza, hogy ha ez (vagy bármely más) láncszem
hiányzik (!), akkor "szakadás van", és nem jöhet létre teremtés.

Szeretettel, István. (Bp.)

Ui.: Egyébként, ha működik az agyunk, vagyis gondolkodunk, elektromos
feszültség indukálódik benne, ami ugye energia. Az energiával pedig
lehet teremteni. Sőt ha jól tudom valamilyen "rádiófrekvenciás"
hullámok is keletkeznek és ezáltal működik a telepátia. Jó lenne a
Lovass Laci, mint szakember, pontosítaná az én két hevenyészett
kijelentésemet!

Mindaddig, amíg nem tanulunk meg igazán elfogadni mindazt,

amit kapunk a társunktól, környezetünktől, mindazoktól akik

valami módon szolgálnak bennünket, adni sem fogunk tudni tiszta

szívből, önzetlenül.

Az elfogadás különösen kifinomult művészet, amelyet minden

kapcsolatunkban gyakorolnunk kell.

Mindenkivel meg kell találnunk a tökéletes egyensúlyt az adás

és elfogadás között. Ez az egyensúly igen hatékony előmozdítója a

lelki gyarapodásunknak és a belső összhangunk megteremtésének.