Laci, írod:
>hogyaszongya...csak ennyire viselitek
>a sorsomat a szíveteken,
>semmi válasz kérdésemre...

Figyeld Laci, fordítsuk meg a szerepeket:
Vegyük úgy, hogy most én teszem fel ugyanazokat a kérdéseket amit
Te kérdeztél tölünk itt a múltkor.
Eddig rendben? Jó. Most ülj le kényelmesen, kapcsolódj ki, menj a
szintedre, tedd fel a kérdést, és jegyezd fel azt ami elsöre bekattan.
Nos, éppen ez a válasz a Te eredeti kérdésedre.
Lehet, hogy ez viccesen hangzik, de hidd el nagyon is komoly.

Nézd, mindenki csupán annyit ért meg egy intuitív válaszból amennyit a
tudásszintje megenged. Bevallom, hogy az én tudásom nulla arról a
tevékenységi területröl amire a kérdésed vonatkozott, Te viszont, mint
a témában mélyen angazsált, eléggé ismerned kell a terepet. Kettönk
közül Te vagy a "hozzáértö" én pedig a kontár. Kontárként nehéz egy
olyan üggyel azonosulni ami egyáltalán nem az én világom.
Talán más is így van ezzel?

Mivel (szinte) minden kérésre reagálni szoktam, így a tiédet sem
hagytam ki. Küldtem energiát arra, hogy találd meg a magad válaszát,
és legyen hozzá bátorságod meglépni azt.

Szeretettel
Remete

Ui.:
Alapos mérlegelés után vettem egy öreg Toyotát. Innen egy "sejtés",
hogy a Yen az idén lassan izmosodni látszik, majd ismét (?) jön egy
nagy zuhanás, és a japánok ennek valahogy mégis örülni fognak....
Ki érti ezt? Látod, még ha meg is írom, ez akkor se válasz semmire.
Tudom, téged inkább a dollár sorsa érdekel, ezért csak azt ne mondd,
hogy inkább vettem volna egy amcsijárgányt.:))