Kedves István és a lista többi tagja!
Ezer bocsánat a késői köszönetért! Elismerem tényleg hanyag vagyok, ezért
most nem kívánok magyarázkodni...
Engesztelésül íme a beszámoló a fiam gyógyulásáról, a máj. 5-én
elszenvedett autóbalesete után:
május 7-én lett megműtve, ahogy a segítségkérés során írtam volt, majd
a
műtétet követően 7 napot volt az intenzív osztályon.
7 nap után felkerült a sebészeti osztályra, ahol még 11 napot töltött.
Mindezen idő alatt nagyon sokan meditáltak (többféle meditáció), imátkoztak
érte (több felekezeti gyülekezetben), amiért nagyon hálásak vagyunk. Talán
ha nem kapott volna olyan sok szellemi/spirituális segítséget nem is élte
volna túl, mert az orvosok nagy fentartásokkal vizsgálgatták nap mint
nap... Egyik barátnőm, aki parapszichológiával gyógyít/vizsgál embereket,
azt állította, az autóbalesetét követő 8-10. napon is, hogy nem tudja
gyógyítani, mert nem engedik az égiek (állítólag dolgoztak rajta), csak
szeretetet küldhetett... Érdekes módon most utólag a fiam is úgy emlékszik
vissza arra a időre, mintha valami más világon lett volna. csak némi
foszlányokra/képekre emlékszik kezdve a baleset megtörtététől a kórházban
töltött10-12. napig.
Egy adott pillanatban azt is kérdezte a kórházban (úgy a 14. nap táján):
ő
hogy került oda, miért van ott... pedig nekünk, mint külső szemlélőnek
úgy
tűnt, hogy végig magánál volt. A balesete megtörténte után pár perccel,
mikor megtalálták bemondta a férjemnek a telefonszámát is (amire persze
utólag nem emlékszik), így a mentősökkel és a rendőrökkel egyszerre
érkeztünk a baleset színhelyére, és végig követtük, hogyan vágják a ki
az
autóból. Utólag csodálkozom is magamon, hogy tudtam annyira nyugodt/higgadt
maradni az egész történések alatt. Az egyik barátja meséli a fiamnak, hogy
közvetlen a műtét előtt látogatta meg a fiamat ( nem emlékszik a fiam),
persze én is mellette voltam és mind magyarul beszéltem vele (annak
ellenére, hogy ő román, s én tudtam). Egy szó, mint 100 a fiam a sok
meditáció/ima hatására nagyon szépen és hihetetlen gyorsasággal kezdett
épülni már a kórházban. Sokan a fiatalságával magyarázták, de biztos vagyok
benne, hogy a spiritualitás csodákra képes... Medencecsont törése volt,
amelyre az orvos azt mondta, hogy 6-8 hétig megse próbáljon rálépni. A
fiam
már a kórházban a 18. napon felkelt az ágyból és elöször kerettel, majd
mankóval járkált.
Itthon aztán a Bowen terápiát alkalmaztuk már a balesettől számított 22.
napon, ami újabb csodát tett vele, úgy testileg, mint lelkileg. Most a
47.
napnál tartunk a balesetet követően, és járkál bot nélkül enyhén sántítva,
a műtét sebei is szépen gyógyulnak és végre a lelki problémák megoldására
is felismerte, hogy pszichológusra van szüksége.
Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a fiam áprilisban elvégezte a
transzcendentális meditációt és most már azt is folyamatosan alkalmazza
a
saját gyógyulására.
További szép napot mindenkinek!
Egyre jobban!
Szeretettel, Edit.
|
