Zen tanítómese az átkozódásról - Kire hat az átok?

Élt egyszer egy idős zen mester, aki nemcsak a meditációban, hanem a
harcokban is jeleskedett. Már öreg volt, de mégis le tudta győzni a
kihívóit. Híre elterjedt messzi földön és sok tanítvány jött hozzá.
Egy nap egy kételyes hírű, dölyfös, fiatal, erős harcos érkezett a
mester falujába és azzal kérkedett, hogy Ő majd legyőzi az idős zen
mestert. A fiatal harcos általában megvárta, hogy az ellenfele tegye
meg az első lépést és megfigyelte támadója harcmodorát, gyengeségeit
és aztán kegyetlenül kihasználva ellenfele gyengepontját villámgyorsan
lecsapott. Eddig minden párviadalból győztesen került ki.

Az idős mester elfogadta a kihívást a harcra. Ott álltak egymással
szemben és a fiatal harcos sértéseket és gúnyolódásokat vágott az idős
mester fejéhez. A zen mester csak állt csendesen és tekintetét a gőgös
harcosra szegezte szelíden. Amikor a fiatal látta, hogy sértegetéssel
nem ér el semmit köpködni kezdett, majd pedig átkozódni. Az idős bölcs
meg sem moccant csak állt türelmesen. Órák teltek el így. Végül a
harcos semmi újat nem tudott kitalálni és megsemmisülten állt a zen
mester előtt. Érezte, hogy alul maradt és elismerte a vereséget.

A "harc" végezetével a tanítványai körbevették az idős mestert és így
kérdezték? - Mester, hogy tudtat elviselni ezt a sok gúnyt,
sértegetést és átkozódást? Erre a Mester így felelt:
- Ha valaki ajándékot hoz, amit nem fogadok el, vajon kié marad az
ajándék?